„Otthon vagyunk a Boldogságos Szűz Mária anyai oltalma alatt.” – fogalmazott augusztus 4-én Dr. Udvardy György püspök, kinevezett veszprémi érsek a Pécs felett található Havihegyi Havas Boldogasszony-templom búcsúján tartott szabadtéri szentmisén.
Szűz Máriára, mint példára és modellre tekintünk, mondja a főpásztor. „Olyan modellre, amit az egyházunk úgy állít elénk, hogy az ő képére formálódunk. Azokat a tulajdonságokat, amelyeket a Boldogságos Szűz Máriánál látunk, ezeket akarjuk kialakítani saját magunkban, hiszen Mária mindig Krisztushoz vezet. Mindig Őrá irányítja a figyelmünket. Krisztus pedig mindig az Atyára mutat. Mindig az Atya szeretetét, az Atyát mutatja be nekünk.” Szűz Mária a keresztény ember identitásának kialakulásában is segít azáltal, hogy példát mutatott az ige befogadására –tette hozzá.
„Mária hűséges volt és kész volt az Istent befogadni úgy, ahogyan ebben az énekben imádkozzuk: az Isten az, aki hatalmas dolgokat tesz az övéiért, akiket szeret. Az Isten igazságokat szolgáltat, a kicsinyeket fölemeli, a hatalmasokat letaszítja trónúkról. Ez nem pusztán emberi igazságosztás, hanem Isten belső természetének a megnyilvánulása.” –fejtette ki a püspök.
Hangsúlyozza: „Mária ragaszkodott az Istenhez, és kész volt teljesíteni akaratát annak, aki igazat mond és igazat tesz. Isten szavában, szándékában, cselekedeteiben nincs különbözőség. Nincs disszonancia. Nincsenek olyan mondatok, hogy »szerettem volna, de nem sikerült teljes egészében.« Amit mond az igaz, amit mond, az megvalósul. A cselekedetei ezt az igazságot jelentik számunkra.” Azt látjuk Szűz Mária magatartásában, hogy abban az Istenben bízik, aki bármit tesz, az jó az Ő gyermekeinek.
Mi ismerjük Jézus Krisztusban az irgalmas Atyát: az Isten mindig irgalmas, mindig jót akar, mindig hűséges, mindig igazat tesz, mindig jót tesz. Ez a meggyőződés az, ami alapján értelmezzük az életünk eseményeit és valamire azt mondjuk, hogy ez jó, ebben sikerült növekedni, s valamire azt is mondjuk, hogy ez nem jó vagy bűn. „Az élet dolgai nem az Istenképünket, és az Istenbe vetett hitünket fordítják meg. Bízunk Jézus Krisztus Atyjában, és ezért válik értékessé életünk számos eseménye, történése, mi magunk. Ezért van az, hogy el akarunk magunktól távolítani mindent, ami nem méltó ehhez az Istenismerethez. A készség megmutatkozik a tanításnak a befogadásában, a tanítványi lelkület kiépítésében.” –magyarázta Udvardy György püspök.
„Jézus meghalt és feltámadt. Életét adta a tanításáért, és az Isten, az Atyja életre támasztotta Őt. Tehát amit Ő mond, amit kér, amit állít, amit útmutatásként elénk ad, az jó.” A készség jelenti számunkra azt is, hogy szabad vagyok és szabad akarok lenni. Mindentől! Legfőképpen önmagamtól, a félelmeimtől, a szokásaimtól, a ragaszkodásaimtól. Szabad akarok lenni a bűneimtől. Hányszor veszi el az isteni lehetőséget, amikor a félelmemre építek? Hányszor veszi el, szűkíti le az isteni lehetőséget az én szokásrendszerem? Amit megszoktam, ami be szokott válni… Az Isten növelni akar, az Isten ki akarja tágítani az én lehetőségeimet. Ennél nyilván sokkal nehezebb, amikor a bűneimmel szembesülök. Nem csak Isten ellen van -ez a legnagyobb nehézség benne-, hanem elveszi az életemet, elveszi a lehetőséget. Amikor döntök a krisztusi szabadság mellett és bármilyen megfontolásból döntök a bűn mellett, akkor a bűnben nem a szabadságnak valamilyen kisebb fokát próbálom megszerezni, pedig csábítás ez, hanem ha nem Krisztus mellett döntök, akkor a rabszolgaság mellett döntök. Nincs kisebb szabadság! Nincs szűkebb területen megélhető szabadság. A Krisztusi szabadság van, ami teljes, ami mindenre képesít bennünket. (…) Amit értékesnek tartok, azért akarok és kész vagyok áldozatot hozni, s amit nem tartok értéknek azért nem hozom meg az áldozatot. Ahol az áldozatom van, ahol a küzdelmem van, ott van az értékem. S mindenhol máshol, ahol nem a küzdelmem van, az nem az értékem. Kész vagyok a készségemben erőfeszítést tenni a jóért, a fölismert Krisztusi tanításért, azért az életért, amiben boldogok vagyunk. Azért, aminek távlata, jövője van. Természetes az, hogy a készségben szükségszerűen megmutatkozik egyfajta döntés. Hitben hozom meg a döntéseimet, és ezek a döntések eredményezik azt, hogy az irgalmasság testi, lelki cselekedeteit teszem, tesszük egymás felé. Ezek azok, amelyek növelnek bennünket, amelyek Krisztusiak. Ezek azok a döntések és cselekedetek, amelyek jövőt tárnak fel előttünk. Ezért hiteles Máriának a dicsőítő éneke, amikor az irgalmas Istenről énekel.”
Udvardy György püspök, kinevezett veszprémi érsek homíliájának végén a Szűzanya lelkületének elsajátítására buzdított: „Máriára figyelünk, Krisztus édesanyjára, aki készséges lelkülettel figyelt az Istenre, és kész volt teljes létével, teljes valójával követni Őt. Ő példa számunkra. Imádkozzunk azért, hogy ezt a készséget mindennapi életünkben, családjainkban, közösségünkben, egyáltalán az egyházról való gondolkodásunkban ébren tudjuk, és ébren akarjuk tartani magunkban Mária módjára, aki elkötelezett az Isten előtt. Imádkozzunk ezért.”
Fotók: Loósz Róbert, Harasztovics Arnold
