Szeptember 7-én, szombaton emlékeztünk Pongrácz Istvána, Grodecz Menyhérte és Kőrösi Márka, akik 1619. szeptember 7-én szenvedtek vértanúhalált Kassán, mert kitartottak katolikus hitük mellett, és mert nem fogadták el reformáció hitújításait.
Körösi Márk a nagyszombati papnevelde rektora, majd esztergomi kanonok és széplaki apát volt, aki a katolikus hit védelmére Kassára ment, hogy az ott lelkipásztorkodó Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuitáknak segítsen. Bethlen Gábor és Rákóczi György kálvinista hajdúi 1619. szeptember 5-én elfoglalták Kassát és mindhármukat arra akarták kényszeríteni, hogy az új valláshoz szegődjenek. Midőn ez nem sikerült nekik, szeptember 7-én borzalmasan megkínozták és megcsonkították, majd a szennygödörbe dobták ki őket, ahol Pongrácz István még 20 órát élt. Nagyszombatban, az orsolyiták templomában vannak eltemetve. Szent X. Piusz pápa 1905-ben avatta őket boldoggá, Szent II. János Pál pápa 1995. július 2-án Kassán avatta őket szentté. Ereklyéik egy részét az esztergomi bazilikában őrzik.
A szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel a kiküldött fegyveres csoport először az ajtót nyitó Pongrácz István atyát ütötte le vasbuzogánnyal, majd mindhármukat ökölcsapásokkal, rúgásokkal, arculcsapásokkal és gyötrelmes sebekkel illették, míg azok csupán Jézus és Mária nevét sóhajtozták. Körösi Márknak Rákóczi nevében szabadulást ígértek, ha elhagyja a katolikus hitet, de ő az ajánlatot állhatatosan visszautasította. Amikor megfosztották ruháitól, kezénél fogva a szoba gerendájára akasztották, és égő fáklyákkal sütögették, bárdokkal vagdosták, úgyhogy megpörkölt bordái között szabadon lehetett látni belső részeit. Mivel már megvirradt, Körösi Márkot és Grodecz Menyhértet a gerendáról levéve lefejezték, Pongrácz Istvánt két kardütéssel a nyakán megsebesítették, majd halottnak vélvén két társával együtt a szennygödörbe dobták. Azonban még élt, és több mint 20 óra múlva sebekkel és szennyel elborítva, Jézus és Mária nevét sóhajtozva, szeptember 8-án hajnalban nyerte el az égi koronát.
Bár a Kassai vértanúk halála 400 éve történt, a tragédia ma is azt üzeni számunkra, hogy fontos teendőnk van a gyűlölködés visszaszorításában. Észre kell vennünk, hogy a 20. században minden eddiginél több keresztény veszítette el az életet a hitétért.
A még mindig fiatal 21. század legszomorúbb vonása, hogy ez a szörnyű tendencia kétségtelenül folytatódik és a Kassai eseményekhez hasonló körülmények között halnak meg testvéreink. A mai világban leginkább üldözött vallási csoport a keresztények, és ezrek halnak meg, különösen a Közel-Keleten és Afrikában.
Robert Barron püspök, aki az egyház médiaszereplésének úttörője, és aki az „internetes püspök” becenevet is megkapta, arra hívja fel a figyelmet, hogy gondoljuk át a vallás szerepét ezekben a szomorú helyzetekben.
Gondolataival főleg a keresztény-muszlim ellentétre utal, ugyanakkor a Krisztus-hiten belüli megosztottságokra is igazak lehetnek állításai. Így fogalmaz:
Megértem, hogy senki sem szeretné a vallási feszültségeket fokozni, de a vallási ellentétek tagadása, mint a háborúkat kiváltó felháborodásoknak a legfőbb oka, a legjobb esetben félrevezető, legrosszabb esetben pedig veszélyes.
Barron püspök szerint a konfliktusok nagy része annak köszönhető, amit a nyugati média továbbra is makacsul képvisel, hogy a vallásnak el kellene halványulnia. A Comte, Nietzsche és Marx kora óta hirdetett „szekularizációs hipotézist”, vagyis, a vallás szükségszerű elhalási folyamatának elméletét, a jelentős bizonyítékok ellenére ma is széles körben alkalmazzák a nyugati véleményformálók. Az ő olvasatukban a vallás soha nem az, ami „valójában” a célja; inkább fedezetet jelent a közgazdaságtan, a politika, a faji kapcsolatok, vagy a kulturális hegemónia elleni küzdelem számára.
Addig nem lesz béke, amíg a vallások nem találnak közös alapot, amelyen állhatnak, olyan kontextust, amelyben valódi párbeszéd és beszélgetés zajlik. Bár úgy tűnhet, hogy egymást teljesen kizárja a két hitrendszer, ha a mélyükre tekintünk megtalálhatóak a közös alapok.
Barron püspök egy korábbi időszakra utal vissza: A 13. században Aquinoi Szent Tamás rendkívüli szellemi rendszert épített fel, mely mind a hit, és a bölcselet számára maradandó értéket képvisel. Miközben megfogalmazta a keresztény kinyilatkoztatás jelentését, a tudomány és a filozófia által rendelkezésre bocsátott eszközöket használta. Ennek a racionális gondolatmenetnek a felépítésén pogány, zsidó és keresztény filozófusokra támaszkodott, ám ihletőinek legfontosabb elemei az iszlám hagyomány filozófusai és teológusai voltak. Metafizikája egyszerűen elképzelhetetlen, Averroes, Avicenna és Avicebron muszlim teoretikusok munkája nélkül. A középkorban a keresztények és a muzulmánok a közös intellektuális örökség alapján folytattak párbeszédet.
Ha ma is képesek lennénk az ellentétek helyett életünk azon közös elemeit szemlélni, melyek megalapozzák létünket, talán nagyobb békében élhetnénk együtt. A világban jelen levő sokféleséget Isten ajándékaként felfogva, képesek lehetünk egymás mellett harmóniában élni. Akár a vallások közötti, akár személyes életünk konfliktusait figyelve abban az esetben, amikor a valódi lényegre koncentrálunk és hitünk gyökereihez, az emberi szívünk legbensőbb mozgatójához közelítünk, kicsinyes viharaink elcsendesednek és megnyílunk a másik ember különbözősége felé.
Ebben azonban Isten segítségére szorulunk, kérjük ezért a Kassai vértanúk közbenjárását, hogy hitünkben mindvégig kitartsunk, és a gyűlölet távol maradjon tőlünk.
Fotó: Kassai Főegyházmegye
