A Katolikus Társadalmi Napok keretében a látogatók számára is megnyitották a Püspöki Palota kertjét. Az egzotikus növényekre, értékes szobrokra és szökőkutakra sokan voltak kíváncsiak, méghozzá jó okkal.
Németi Fanni, a Pécsi Egyházmegye turisztikai munkatársa vezette körbe vasárnap délben mindazokat, akik szerették volna megismerni a Palotakert növényeit, szökőkútjait és szobrait. „A 2015 előtti felújítási munkálatok során többek között cél volt az is, hogy a kertbe mediterrán növényeket telepítsenek, igazodva a város és a kert klimatikájához.” – meséli az idegenvezető, majd miután összegyűlt a változó nemű-, és korú emberekből álló csoport, az első út a liliompálmákhoz vezetett, közben török mogyoró, japánbirs keresztezte a sétát, melynek első megállója Trischler Ferenc szobra volt. A nőt ábrázoló alkotás egy szökőkutat díszít, a pazar látvány az első méterektől fogva lenyűgözte a résztvevőket. A műalkotást megkerülve mindenki szemügyre vehette azt a címert is, amely Mayer Mihály Püspök atya jelmondatát hirdeti: „Az Úr a mi örömünk.”
Miután a csoport elhagyta a szökőkutat és a címert, alig néhány lépéssel arrébb megvizsgálhatta a Püspöki Levéltár tornyát, amelyet - források szerint - maga Janus Pannonius, pécsi püspök, humanista költő építtetett. Ez idő alatt letűnt korokat idéző fotók jártak kézről kézre, hiszen a Palota körül nem voltak mindig ilyen magasak a zöldellők. Érdekes volt látni, hogy festett egykor ez a nyugodt kert, a maga alig 1-2 méteres fenyőivel.
Rohanásnak nyoma sem volt a vasárnapi körbevezetés ideje alatt, hiszen a Püspöki Palotakert azon kevés helyszínek egyike, amely csak ritkán nyitott a nagyérdemű előtt. Az út során nem csupán a különleges növényeket lehetett körbejárni, Fanni a Palota egykori kocsiszínéhez is elvitte az érdeklődőket, akik itt megtudhatták, az épület ezen része valamikor a „sötét folyosó” elnevezésre hallgatott. Itt található Zala György (a művész nevéhez fűződnek a fővárosi Hősök terén látható Millenniumi emlékmű) Mária Magdolna fájdalmát megjelenítő alkotása is. Ugyancsak itt látható a Székesegyház két védőszentjének, Szent Péternek és Szent Pálnak a szobra.
A „sötét folyosóról” az út egyenesen Liszt Ferenc jól ismert szobrához vezetett, amely innen teljesen más nézőpontból tárult elénk. A Püspökkert ezen szeglete igen különleges, hiszen szintén ritka alkalmakkor látogatható. Érdekességképp megtudtuk, hogy Liszt Ferencet, egyik látogatása során német nyelvű szerenáddal köszöntötték a városlakók, ezért a művész még aznap este, vacsora alatt komponált egy magyar nyelvű szerenádot vendéglátói számára. Majd az idegenvezető egy újabb különleges történetet is megosztott a pihenő csoporttal. „Lisztet Scitovszky János püspök, búcsúebéden látta vendégül, ahol a zeneszerző nagyvonalú felajánlást tett, mely szerint a Székesegyház felújítására minden honoráriumról lemondva komponál egy művet a későbbi felavatási ceremóniára. Azonban Liszt munkáinak sorában hiába keressük a darabot Pécsi miseként, Scitovszky Jánost időközben érsekké nevezték ki, és az általa felszentelt esztergomi bazilikában, Esztergomi miseként csengett fel.”
A méltán híres művész történetei után az út visszakanyarodott a Palotakertbe, ahol stílusosan a hely második szökőkútjánál ért véget a körbevezetés. Persze azt még megtudtuk, hogy az itt látható Zsolnay vázából csupán néhány darab van a világon, valamint a szökőkutat meleg vizű forrás táplálja, így télen sem fagy be. Még, ha csak szerényen is, de megállapíthatjuk, hogy a Püspöki Palota kertje azon kevés, gyönyörű városrészek egyike, amelyet alkalomadtán érdemes meglátogatni.
Kedves Olvasónk!
A püspöki palota, a palotakert és az eddig elzárt, titkos földalatti folyosó előzetes bejelentkezéssel látogatható. További információkért kérjük, látogasson el erre az oldalra.
Fotók: Harasztovics Arnold
