Az egyházmegyei Férfitalálkozó férfimunka témakörében december 3-án, a pécsi Magtár Látogatóközpontban megtartott alkalmának előadói ismét olyan aktuális kérdéseket feszegettek, mint a férfi identitásának szerepe és annak családban való megélése.
A találkozón Felföldi László megyéspüspök, Dr. Görföl Tibor, a Pécsi Tudományegyetem teológia tanára és Varga Szabolcs történész, egyetemi tanár a nagy érdeklődésre való tekintettel két egymást követő napon, december 2-án és 3-án tartott előadást, személyesen megszólítva a nagy számban megjelent férfi hallgatóságot.
Hol vannak a férfiak?
Felföldi László pécsi megyéspüspök köszöntőjében kiemelte, hogy a férfiak Isten által teremtett nemi identitását nem lehet eltörölni, hanem az érintetteknek azt tisztelni és viselni kell. A főpásztor rámutatott, hogy társadalmunk erkölcsi és morális értékeit a férfiaknak kell megvédeni, mert ellenkező esetben az utókor azt elsősorban rajtuk kéri majd számon.
Hogyan lehetünk az életünk szabad urai?
Dr. Görföl Tibor, a Pécsi Tudományegyetem teológia tanára interaktív előadásában az emberi tudatosság és szabadság kérdéskörét kutatta. Elmondta, hogy sokszor úgy éljük az életünket, hogy nem vagyunk teljesen tudatában annak, mit teszünk, mi történik körülöttünk, miért élünk, mi az, amiért hajlandóak vagyunk bármit megtenni, hogy nem tudjuk, valójában kikkel élünk együtt. Felhívta a figyelmet a nem megfelelő munkaválasztás okozta kiégés veszélyeire, melynek következtében az emberi kapcsolatainkba belesavanyodva élünk majd egymás mellett, tönkre téve ezzel magunk és egymás életét, elvágva a lehetőségét annak, hogy szabad viszonyunk legyen az élettel.
Az emberi szabadság a szeretetben gyökerezik, ha szeretetben élünk, teret adunk másoknak. Aki azonban nem szeretetben él, az zsarnoki viselkedésével a környezetében lévő többi embert elfojtja. Ez a magatartásforma leginkább a gyermekekre jellemző, akik testi és érzelmi biztonságra vágyva mindent elkövetnek azért, hogy viselkedésükkel önmagukra irányítsák környezetük figyelmét, szeretetét. Gyermekkorban ez még normális magatartás, de ha felnőttkorban is kíséri az életet, akkor már infantilis (visszamaradt) viselkedésjegyeket feltételez. Ez a magatartás pedig olyan felnőtteket, olyan férfiakat jellemez, akik nem szabad urai az életüknek, hanem önmaguk vagy mások zsarnokaivá vagy éppen szolgalelkű alávetettjeivé válnak és képtelenek normális életet élni.
Munka – Védőpajzs vagy mánia?
Egy család élete, megélhetése generációkon és évszázadokon át azon múlott, hogy a család férfi tagjának volt-e munkája – erről már Dr. Varga Szabolcs történész, egyetemi tanár beszélt, aki elmondta, hogy egész kultúránk a férfiember munkavégzésére épül. A munkához való viszonyunkat apáinktól tanultuk és adjuk tovább gyermekeinknek, a családfők ugyanis példaképként állnak gyermekeik előtt. Munkavégzésünkben meg kell találni annak értelmét, mely ezáltal nemesít, és amelyben mi magunk is teremtővé válhatunk.
Dr. Varga Szabolcs hangsúlyozta, hogy nem lehet a munka védőpajzsa mögé vonulva élni, meg kell találni az egyensúlyt munka és társas kapcsolataink között, minőségi időt adva a másik ember számára. Ez is egyfajta munka, mely láthatatlan ugyan, és anyagi értelemben alapvetően nem elismert, mégis fontos, hogy belső elhatározásból, szabadon cselekedjük. Valószínű, hogy a jövőben az emberi munka jelentős részét robotok végzik majd, ami azt is eredményezi, hogy marad időnk és energiánk arra, hogy értelmes és értékes dolgokkal foglalkozzunk, ami nem a pénzkeresetet jelenti. Ha pedig lesz időnk magunkra és a közösségre, hogy együtt, közösen a saját közösségünket építsük - ma ugyanis attól szenvedünk, hogy nincsenek olyan közösségek, ahol egyenrangú felekként lehetünk jelen - ezzel visszatérhetünk az ősegyházi valódi közösségi élményeihez, és akkor valóban közösen húzhatjuk ki azt a bizonyos halászhálót – buzdította a jelenlevőket Dr. Varga Szabolcs.
Mit tegyek, Uram?
A Férfitalálkozó pécsi alkalmának záró előadásában Felföldi László megyéspüspök Szent Pál apostol és Szent II. János Pál pápa életének példájából merítve a munkát és az életvezetést a férfiélet próbatételeinek nevezte, melyeket csak szenvedéllyel lehet művelni, ez azonban küzdelemmel, harccal és szenvedéssel jár. A szenvedély vonzást jelent, még távoli, de jó irányt jelöl, melyhez fontos az út, amelyen el kell indulni, végig kell járni. Ez pedig küzdelemmel jár. A küzdés szenvedés. Dolgozni tanulni azt jelenti, megtanulni szenvedni. Megtanulni élni azt jelenti, megtanulni szenvedni. Szenvedni tanulni pedig csak a munka tanít meg. Ha nem tanultunk meg dolgozni, nem tanultunk meg szenvedni. Vannak fiatalok, akik huszonévesen még egyetlen napot sem dolgoztak, fogalmuk sincs a szenvedésről. Hogy várjuk akkor, hogy férjként, apaként, papként hivatásuk legyen, hogy beleálljanak a munkába - tette fel a kérdést a főpásztor.
Mit tegyek, Uram? (ApCsel22, 10) – tette fel a kérdést Pál is, a damaszkuszi úton. Mi is feltesszük a kérdést, tudjuk-e, mit tegyünk? Én tudom-e, hogy mit tegyek, hogy mit akarok? Átlépem-e Istennel a hit kapuját? Itt és most nem az a kérdés, hogy hiszek-e, hanem az, hogy elindulok az Istennel, és az életem végéig vele fogok haladni, ahogy tette Pál és Péter is, akik mindenüket hátrahagyva követték az Urat. Ez a döntés az az erő, amivel el tudok indulni. A döntés pedig olyan akarat, amelyben megtaláljuk önmagunkat – zárta gondolatait Felföldi László megyéspüspök.
A Férfitalálkozó további állomásai ITT találhatók.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
