Hagyományosan pécsi helyszínen indult az egyházmegyei férfitalálkozók ötödik évada szeptember 19-én, ahol ezúttal is fiatalok és idősebbek, papok és világiak gyűltek össze. A 2021-es indulás óta sorrendben immár a 17., ezúttal a remény témakörét feltáró találkozóra Budapestről, Nyíregyházáról és a Balaton partjáról is érkeztek férfiak, hogy találkozzanak és beszélgessenek a pécsi főpásztorral, csak úgy, férfimódra. A találkozók Siklóson és Mohácson folytatódnak.
Görföl Tibor teológus előadásában mindennapi élethelyzetekből vett példákkal fordult a hallgatósághoz, melyekben nem a remények szerint alakultak a dolgok. Az előadó hozzátette, keresztény emberként a reményünk, hogy az életünk végső beteljesedésén eljutunk az üdvösségre. Ez azonban a hétköznapi élet problémáinak megoldására nem ad kellő biztonságot.
A „mindig volt valahogy” és a „majd csak lesz valahogy” hétköznapi bölcsességei sem jelentenek reményt, az „ilyen az élet” mondás nem sokat ér, ennél azért többet érdemes remélni az életünkben. A keresztény ember alapvetően nem abban reménykedik, hogy vele minden rendben lesz, hanem a szeretteinek boldogulását reméli.
Leó pápa megnyilatkozásainak középpontjában sem saját maga vagy az Egyház boldogulása áll, hanem a Szentatya elevenen figyel kifelé, másokra. Reményének tárgya a bajban levő, szenvedő emberek. Reményének a különleges súlya és értéke, hogy másokhoz kapcsolódik. Azaz a mi reményünk annyiban hat vissza ránk, hogy ha a másiknak jól megy a dolga, az minket is örömmel tölt majd el – mutatott rá a teológus előadó.
Milyen a végső teljes reménytelenség? Létezik-e? Görföl Tibor kiemelte, furcsán hangzik, de a pillanatnyi helyzetét kilátástalannak látó, morális kétségbeesésbe került és a saját életét kioltó embernek is van reménye azzal, hogy úgy véli, tettével megszűnteti az őt érő rosszat.
A reménytelenség állapotát valójában azok élik meg, akik azt gondolják, minden mindegy és mindent meg lehet csinálni, lehet hazudni következmények nélkül, mert semmi sem számít. Akik azt gondolják, hogy tönkre lehet tenni embereket, akik szerint lehet szent dolgokat sárba tiporni és nem számítanak az erkölcsi elvek. Sokan élnek így, körülvesz minket a reménytelenség és meg is kísérthet minket – fogalmazott a reménytelenségről Görföl Tibor.
Elmondta azt is, hogy a keresztény gondolkodók a három isteni erényt, a hitet, a reményt és a szeretetet társítani szokták a legnemesebb és legértékesebb tulajdonságokkal, mint az igaz, a jó és a szép. Ebben az értelemben a hit párja az igazság, a szereteté a jóság, a reményhez pedig a szépség tartozik, amely léte kimeríthetetlen és kiapadhatatlan forrásként nem a mi erőfeszítésünkön múlik.
Felföldi László pécsi megyéspüspök, a férfitalálkozók ötlet- és állandó házigazdája előadásában az Isten által nekünk adott személyes és egyedi küldetésünkön keresztül láttatta a remény témájának mélyét. Mint elmondta, Istennek az a vágya, hogy az ember megtalálja ezt a küldetést és megvalósítsa saját életében, még akkor is, ha néha abba az újratervezést is bele kell kalkulálni. Ezt mutatja a remény szentévének megnyitását jelképező szent kapu, melyen átlépve valami elkezdődik az életünkben, miként most elkezdődik az Egyház és a közösségek életében is.
Ez a mustármag reménye, melyben szemléljük a mustármagból felnőtt csodálatos fát is, melyet aztán már túl öregnek látunk, pedig a fa mindig magában hordozza a növekedés magját is, amiből valami elindul és csoda születik.
Az Egyház is mindig ez a csoda marad – hangsúlyozta a főpásztor –, a mustármag reményének csodája, melyben új lendületek és közösségek jöttek és jönnek létre. Lehet, hogy kicsiny közösségek, de élet van bennük. A mustármag reményének lényege általa megértjük, Isten velünk van és nem a terveink struktúrájából épül az Egyház, hanem az Isten szeretetéből. Sokszor a remény akkor születik és éled, gyökerezik, amikor már lemondtunk róla. Nincs reménytelen helyzet, csak reménytelen ember, hiszen az Isten minden helyzetben mellettünk van. Ha élő istenkapcsolatunk van és törekszünk a jó kapcsolatra a Teremtővel, a dolgaink elkezdenek helyére kerülni az életünkben. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek benne nehézségek, hanem azt, hogy érezni fogjuk az Isten valóságos jelenlétét, amibe bele tudunk kapaszkodni – fogalmazott a püspök.
„Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11) – ez a Pécsi Egyházmegye jelmondata, idézte a szentírási igeszakaszt a főpásztor. Hozzátette, Isten egyéni küldetéssel testvérnek, közösségnek teremtett minket. Ha így éljük az életünket, nem lesznek háborúk, megtaláljuk, megteremtjük a békét, a fegyvertelen és lefegyverző békét, ahogy Leó pápa fogalmazott.
A reményben van az erő, az Isten valósága, biztonsága. Igazi reménye annak van, akiben eleven hit van, mely megtart, felemel és bizalomra hív, ez a jó győzelme. Nem a múlt, hanem az élet köveiből kell közösséget építeni, melyben a reményünk az Egyház krisztusi közösségének életében kicsiny mustármagként, de mindig újra kezdődik, mert ez a mindennapok története.
A találkozó a főpásztor szándéka szerint a téma kiscsoportos megosztásával ért véget. A férfitalálkozók szeptember 25-én Siklóson, szeptember 26-án Mohácson folytatódnak. A további helyszínek és időpontok ITT TALÁLHATÓK.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
