Egy „becses apróság” – Nyitott Templomok Napja Pécsen, a Mindenszentek-templomban

Pécs sok vihart megért Mindenszentek-temploma, mely egy időre székesegyházi rangot is kapott, az év egyetlen napján, Mindenszentek ünnepén tárja csak ki kapuit, hogy falai között mutassák be a legszentebb áldozatot. Az idei Ars Sacra Fesztivál apropóján azonban szeptember 11-én, 15.00 és 20.30 óra között a nagyközönség számára egy további alkalommal is látogatható lesz.

16.00 órakor és 18.00 órakor történeti-művészettörténeti séták indulnak Bánkuti Gábor történész és Bodnár Boglárka művészettörténész vezetésével a templom nyugati kapujától, melyek során a látogatók bepillantást nyerhetnek a templomtérbe, a templomkertbe és az egykori kármelita rendház épületébe.

A program ideje alatt a templomtérben templomtörténeti kiállítás, az egykori rendház udvarán pedig hagyományos ostyasütés és a Gulner Cukrászműhely meglepetése várja a vendégeket.

A programok ingyenesek, de a vezetések a terek korlátozott befogadóképessége miatt regisztrációhoz kötöttek, jelentkezni a latogatas@pecs.egyhazmegye.hu e-mail címen lehet.

A Mindenszentek-templom Pécs második legrégebben működő temploma. Bár első írásos említése csak az 1332-1333. évi pápai tizedjegyzékből ismert, építését a kutatók a 12. század közepére teszik. A templom körül már a középkorban temető működött, amely csak a 19. század elején szűnt meg.

Az oszmán uralom időszakában egyedül a Mindenszentek-templom maradhatott meg a keresztények használatában. A hódítók kiűzése után a templom átmenetileg Pécs legfontosabb temploma lett. A város és az egyház újjászervezése idején egy ideig püspöki székesegyházként is szolgált. A romos épületet az 1730-as és 1740-es években Fonyó Sándor kanonok újíttatta fel.

Az egykor nagy jelentőségű templom a 18-19. század folyamán fokozatosan háttérbe szorult. A 19. század végére az épület és környezete elhanyagolt állapotba és használaton kívül került.

A fordulatot az 1920-as és 1930-as évek hoztak. 1923-tól a pálosok miséztek a templomban egy ideig, majd közvetlenül mellette épült fel 1935-1936-ban a sarutlan kármelita apácák pécsi kolostora, mely hamar a város egyik ismert, egyházi központjává vált.

Az 1930-as és 1940-es évek a templom modern kori virágzását hozták. A hívek adományaiból és önkéntes munkájával új padok, gyóntatószékek, harangok és liturgikus berendezések készültek. Megújult az orgona, a padlózat és a kórus is.

A templom és a zárda jelentős károk nélkül élte túl a második világháborút. Amikor azonban 1950-ben a nővéreket elhurcolták, a templom életében is új korszak kezdődött. A rendházat államosították. Ipari tanulók kollégiuma lett, kórusát kultúrteremként használták. Később tanácsi lakásokat hoztak létre az épületben.

Egyházi tulajdonban csak néhány, a templomhoz tartozó helyiség maradt. Itt működött tovább az egyházmegye ostyasütő üzeme, amelyben korábbi kármelita nővérek dolgoztak civil alkalmazottként. Jelenlétük folytonosságot teremtett a rend múltja és jövője között. Az 1980-as évekre az egyházmegye ismét használatba vehetett néhány lakást az egykori kolostorban. Ezekben a kármelita nővérek újra közösségi életet kezdhettek, ha kezdetben csak rejtett formában is. Így a rendház története a megszakítás után ismét folytatódhatott.

A templombemutatás Bánkuti Gábor történész leírása szerint készült.
Fotó: Pécsi Egyházmegye