A Boldogasszony Imaszövetség tagjai keddenként a katolikus oktatási intézményekért és a fiatalokért imádkoznak.

Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó főpásztori felelősségétől indíttatva 2017 Húsvétvasárnapján megalapította a Boldogasszony Imaszövetséget, amelynek célja a Pécsi Egyházmegye küldetésének erősítése mindennapi imádságok által. Az imaszövetség tagjai minden év húsvétján újítják meg elköteleződésüket. 

A jelenleg kialakult helyzetben is Egyházmegyénk főpásztora arra biztatja az otthonaikban maradt testvéreket, hogy a személyes és a közösségért érzett felelősségünket vállalva, naponta olvasva a Szentírást éljük meg az egységet az imádságban.

Érsek atya ezúton is nagy hálával mond köszönetet a több száz tag elmúlt években végzett szolgálataiért, mindennapi imáiért, mellyel hozzájárultak a Boldogasszony Imaszövetség küldetéséhez és Egyházmegyénk épüléséhez. Egyúttal a főpásztor arra kéri a híveket, hogy a megjelölt napi imaszándékok mellett imádkozzanak az Egyházmegyéért, a hazáért, az egész világért a járvány mielőbbi megfékezése érdekében.

Szeretettel várjuk híveinket továbbra is a tagok sorába! Csatlakozni, az egész év folyamán, bármikor lehetséges.
Jelentkezem.

A Boldogasszony Imaszövetség a keddi napokon a következő szentírási szakaszokat és imákat ajánlja a katolikus oktatási intézményekért és a fiatalokért.

SZENTÍRÁSI IDÉZETEK:

„Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban.”
(Préd 12,1a)

„Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.”
(Mt 5,19)

„A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél.”
(Lk 6,45)

„Fiaim, halljátok atyátok intelmét, jól figyeljetek, hogy megérthessétek! Mert jó a tanítás, amelyet adok nektek, az útmutatásom, csak el ne hagyjátok!”
(Péld 4,1-2)

JAVASOLT IMÁDSÁGOK:

Mindenható Úristen! Alázatos szívvel fordulunk Tehozzád munkánk kezdetén. Nagyra törők céljaink, de gyarló a mi erőnk. Kérünk ezért, minden erőnek forrása, támaszd meg a mi gyengeségeinket, és tedd eredményessé munkánkat, hogy azzal, amit tanulunk, a Te dicsőségedet szolgáljuk, hazánknak és embertársainknak javára lehessünk. Add, hogy megalkuvás nélkül törekedjünk a jellemes életre, s szent igazságodtól és a becsülettől soha el ne tántorodjunk. Ámen.
(Cserkészek foglalkozás előtti imája)

Jöjj el Szentlélek Úristen, igazság és szeretet Lelke, adj nekünk jó lelket, kedvet, szorgalmat és kitartást ahhoz a munkához, amelyre meghívtál! Világosítsd meg értelmünket, hogy a természetben és az emberi életben fölfedezzük a Teremtő Atya nagy szándékait! Nevelj és alakíts bennünket, hogy egész életünkben alkalmasak legyünk az igazság szolgálatára, és így kiérdemeljük az örök élet jutalmát.
Krisztus, a mi Urunk által! Ámen.
(Tanulás előtti ima)

Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az Út, amelyen járnunk kell, az Igazság, amelyet keresve keresünk, az Élet, amely egyetlen boldogságunk. Hálát adunk mindenért,
amit ma kaptunk tőled. Áldd meg egyházunkat, hazánkat, szüleinket és tanárainkat!
Segíts továbbra is, hogy úgy szeressük egymást és minden embert, ahogy tanítványaidhoz illik! Add, hogy eredményeink és kudarcaink egyformán Hozzád vezessenek. Te pedig vezess minket Atyádhoz, akit Veled és Általad dicsérünk most és mindörökké. Ámen.
(Tanulás utáni ima)

ELMÉLKEDÉSRE AJÁNLOTT:

„Gyermekkoromban - ámbár attól nem féltettek annyira, mint az ifjúkortól - nem szerettem tanulni s igen keservesen esett, ha rákényszerítettek. A kényszer javamat akarta, csak én viselkedtem rosszul; ha nem szorítottak, nem tanultam.
A kényszercselekedet, még ha jó is, nem igazán értékes cselekedet; s nem is azok tették nekem a jót, akik hajszoltak, hanem te igazítottál engem jóra, Uram. Mert ugyan mi másra valónak szánták ők kezük alatt szerzett tudományomat, mint a gazdagságban is étlen emberi kapzsiság és ostoba dicsőhödés folytonos fűtésére? Te pedig, hajunk szálainak is számbavevője, a tanulásomat szorgalmazók minden rövidlátását hasznomra fordítottad, az enyémből pedig, az én hanyagságomból, büntetést igazítottál fejemre. Éretlen fiúcska s már tele bűnökkel: igen rászolgáltam! Így mások oktalan eljárását javamra fordítottad, amit meg magam hibáztam, igazságosan megbüntetted.
Valóban beteljesedik rajtunk törvényed alapgondolata: minden rendetlen vágyakozás önmagának büntetése!”
(Szt. Ágoston: Vallomások, Első könyv XII. fej.)

„Még most sem egészen világos előttem, miért irtóztam annyira a görög nyelvtől, amelyet jókorán tanulnom kellett. A latint ellenben igen kedveltem, nem ugyan elemi, hanem magasabb fokon. Mert az írás, olvasás, számolás elemi dolgainak tanulása a latinban is éppen olyan visszataszító és terhes volt nekem, mint az egész görög nyelv. De ennek is bűnös mivoltom és ingatagságom volt a gyökere, mert test voltam és szellem, mely ide-oda csapong és nem akar megállapodni (vö. Zsolt 77,39).
Hiszen világos, hogy alapvető mivoltomnál fogva sokkal hasznosabb volt nekem az elemi oktatás, amellyel lassankint megtanultam s immár tökéletesen tudom olvasni a kezem ügyébe akadó írást, s le tudom írni, amit csak akarok; - hasznosabb, mondom, mint az a másik, amely rászorított, hogy a magam ballépéseit elfelejtve Aeneas bolyongásait tartsam eszemben; vagy versekben sirassam Dido szerelem-öngyilkos halálát: az meg, hogy én magam, ráfelejtkezve e tanulmányokra, tőled Uram, én életem, kihervadtam, nyomorult feledséggel könny nélkül viseltem.”
(Szt. Ágoston: Vallomások, Első könyv XIII. fej. 1.)

„Nevelni annyit jelent, mint bevezetni az igazság teljességébe. Nem lehet beszélni katolikus nevelésről anélkül, hogy ne szólnánk az emberségről, mert a katolikus identitás lényegében maga az emberré lett Isten. Először a magatartást meghatározó alapvető emberi értékekre kell nevelni, aztán lehet csak a keresztény magot elvetni. Tehát először az emberi érték, aztán jön a hit. Az iskolában nincs helye a prozelitizmusnak, azaz nincs áttérítés. Az emberi értékekre nyitás a teljességre irányul. Ehhez pedig szükség van a transzcendenciára. Ma éppen az a képesség hiányzik a nevelésben, ami önmagunk meghaladását jelenti. A mai nevelési válságot az adja, hogy elzárkóznak a transzcendencia elől, pedig a keresztény nevelés éppen arra készíti elő a szívet, hogy ott az Úr megnyilatkozzon a maga emberi teljességén keresztül.”
(vö. Ferenc pápa beszéde a Nevelésügyi Kongregáció világtalálkozóján, 2015)