Azonosító: 0047/NA/2006-2/ÖP-3
- A Baranya Megyei Önkormányzat
- A Pécsi Egyházmegye
- A projekt bemutatása
- A Norvég Finanszírozási Mechanizmus
- A felújítás
- A Káptalani Levéltár és Plébánia
- A Pécsi Bazilika
- A Püspöki Palota
- A megszépült épületek
A Baranya Megyei Önkormányzat
2009-ben a Baranya Megyei Önkormányzat társfinanszírozásával valósul meg a Dóm tér épületeinek homlokzati rekonstrukciója.
A Baranya Megyei Önkormányzat Baranya megye, Magyarország legdélebben fekvő megyéjének közigazgatási egysége. A megye területe 4486,5 km2, ami az ország területének 4,8%-át teszi ki. Baranyát keleti irányból a Duna, délről a Dráva és a magyar-horvát országhatár, nyugaton Somogy, északon Tolna megye határolja. Felszíne rendkívül változatos, legmagasabb pontja megközelíti a tengerszint feletti 700 métert (a Mecsek legmagasabb csúcsa a Zengő, 682 m). Két sziget-hegysége közül a Mecsek szinte pontosan a megye közepén húzódik, és kelet-nyugati irányban tagolja Baranyát. Az alacsonyabb Villányi-hegység pedig a megye déli részén - szintén kelet-nyugati irányban - a Dráva síkját töri meg. A térség az ország egyik legváltozatosabb tája, melynek kedvező klímája, domborzati adottságai már az ősi népi kultúráknak, az avaroknak, a keltáknak és a rómaiaknak is vonzó feltételeket kínáltak a letelepedésre.
A Megyeháza épülete Pécsett (Forrás: Martin Ujlaki, flickr)
Baranya megye lakossága 404 000 fő, településeinek száma 301, melyből 1 megyei jogú város és 12 város. Baranya népességét tekintve Magyarország egyik legszínesebb megyéje. A katolikus és református vallású magyar néprajzi csoportok mellett déli szlávok, különböző területekről idetelepült németek, cigányok, a határon túlról érkezett székelyek, csángók és felvidéki magyarok élnek együtt tovább gazdagítva a megye - amúgy is változatos - népi kultúráját.
Baranyai táj aprófaluval
A kedvező klimatikus viszonyoknak köszönhetően a megye területén az emberi élet nyomai már a viszonylag korai időkből is fellelhetők. Az őskortól kezdve számos kultúra egymásra rétegződő emlékeit tárták fel a régészek (Zengővárkony, Zók, Jakab-hegy, stb.). Számos emléket hagytak ránk a rómaiak is, a római kori Pécs (Sopianae) Kr.u. 2. században létesült.
Forrás, bővebb információ: www.baranya.hu
A Pécsi Egyházmegye
Az egyházmegye létrejötte előtt már jelentős keresztény hagyományokkal rendelkezett a püspökség székvárosa. A terület római kori központja, Pécs elődje, Sopianae város volt, melynek virágkora a 4. századra tehető. Ekkor jelentős keresztény közösség élt a városban, melynek impozáns emlékei a szakszerű feltárási és konzerválási munkák nyomán ma is látogathatóak. A legjelentősebb ókeresztény emlékek, amelyek a Világörökség részei, a Dóm téren ill. a Székesegyház közelében találhatóak: Ókeresztény Mauzóleum, Péter Pál és Korsós sírkamrák, Cella Trichora stb. 430-ban a rómaiak a hunoknak engedték át a mai Pécs városát is átölelő Valéria tartományt, melynek következtében a település lakossága is elköltözött.
A Pécsi Egyházmegye területe napjainkban
A püspökség megszervezése I. (Szent) István királynak a fekete magyarok felett aratott győzelméhez (1008), majd az azt követő misszióhoz kapcsolható. A Szent Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt egyházmegye alapítólevelét 1009. aug. 23-án állították ki Győrött, Azo pápai legátus jelenlétében. A püspöki székhely kiválasztásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a város ókeresztény emlékeinek is. A dioecesis határai: északon és nyugaton a veszprémi egyházmegyével volt határos; keleten a Duna jelentette a természetes határt, ám ekkor már a kalocsai egyházmegye is funkcionált; délnyugaton csak a zágrábi püspökség felállítását (1091) követően került sor a határok kijelölésére.
Első püspöke a franko-gall ill. lombard származású Bonipert volt. A Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első magyarországi legendát, Szent Zoerard-András és Benedek remeték életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő főpásztora volt Bár-Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király kancelláriáját is irányította (1183-1186), majd Horvátország és Dalmácia kormányzását látta el (1193-1194), valamint rövid ideig választott esztergomi érsekként tevékenykedett. Ennek következményeként engedélyt kapott a pápától, hogy az érseki palliumot pécsi püspökként is viselhesse. A tatárok a székesegyházat és környékét is elpusztították, majd a 13. sz. közepétől elkezdődött a püspöki rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. század püspökei közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház északi oldalán az Aranyos Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos király titkos kancellárja, jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított pécsi egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett; az arisztokrata származású, Alsáni Bálint királyi diplomataként tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. Az egyházmegye Mohács előtti jelentős püspökei közül ki kell emelnünk a kiváló humanista költőt, Janus Pannoniust (1459-1471), a püspökvár megerősítését végző Ernuszt Zsigmondot (1473-1505), valamint a püspökvár reneszánsz építményeinek megrendelőjét, Szatmári Györgyöt (1505-1621).
Janus Pannonius szobra a barbakánnál
Az egyházmegye területén a 14. század elején már több mint félezer plébánia, egyház-igazgatási alközpont működött. A szerzetesrendek közül megtelepedtek a bencések, ciszterciek, ferencesek, domonkosok, kármeliták, ágostonos kanonokok, ágostonrendi remeték, pálosok, stb.; a lovagrendek közül pedig a templomosok és a johanniták.
A törökök a mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) követően felprédálták a várost, azonban végleges eleste csak 1543. július 20-án következett be. Az egyházmegye 1543-as török megszállása után alig találunk papot Tolna és Baranya megyében. Sokan, mint Csulai Móré Fülöp püspök, a mohácsi csatatéren maradtak. Más egyháziak, elsősorban a szerzetesek, kincseiket entve elmenekültek. Várallyai Szaniszló püspök (1543-1548) menekülésétől Radanay Mátyásig 1687-1703) pécsi püspök nem lépett az egyházmegye területére.
Klimó György és Dulánszky Nándor püspökök
1686-ban egyházmegyénk felszabadult a török uralom alól. Radanay püspökre azonban nagyon nehéz feladatok vártak. Egyrészt az ősi egyházi birtokok megszervezésén fáradozott, ősi jogait jelentette a császári kincstár és az új földesurak foglalásai elől, másrészt papokról kellett gondoskodnia. Utóda, Nesselrode Ferenc (1703-1732) 1714-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze. A templomok szinte mindenütt romokban hevertek, sok falu teljesen eltűnt a föld színéről. A nép elszegényedett, s amije megmaradt a török harácsolása után, azt a felszabadító hadműveletek során, majd a császári kincstár adószedése, a Rákóczi-féle szabadságharc hadmozdulatai, a rácok garázdálkodásai következtében vesztette el.
A 18. század legnagyobb formátumú pécsi püspöke kétségkívül Klimó György (1751-1777) volt. A papság képzésére, a kultúrára és a tudományra egyaránt nagy anyagi áldozatokat fordított.Egyházlátogatást tartott, templomokat építtetett, elkészítette Koller Józseffel az egyházmegye történetét, könyvtárát nyilvánossá tette, papírmalmot létesített, a teológiai képzést kiváló tanárok alkalmazásával magas színvonalúvá tette stb. A 19. század elejére egyházmegyénk népe újból rendezett plébániai gondozásban részesült. A rendezett anyagi körülmények között élő nép fiai szívesen választották a papi hivatást. A II. József uralma (1780-1790) alatt feloszlatott szerzetesházakból is sokan csatlakoznak az egyházmegyés papokhoz.
Két püspök a 20. századból: Virág Ferenc és Cserháti József
Miután a templomok felépültek, a nép figyelme az egyház másik intézménye felé fordult, az iskolai nevelés és oktatás korszerűbb fejlesztését igényelte. Ennek szolgálatára sietett Szepessy Ignác püspök (1828-1838). Személyében buzgó, szentéletű és fáradhatatlan lelkipásztor került a püspökség élére. Scitovszky János (1838-1852) szintén rengeteget áldozott a falusi iskolákra. Támogatta a nemzeti iskolák elindítását, pontos jelentést kért a falusi iskolákról minden esztendőben, s a szószéken magyarázta meg a népnek a magasabb iskolák fontosságát. Girk György (1852-1868) II. egyházmegyei zsinata, Dulánszky Nándor (1877-1896) nagyszerű székesegyház-építése nem jelentett Isten egyszerű népének lelki gazdagodást. Ezek a papok és gazdagok reprezentatív vallásos jellegű akciói maradtak. Zichy Gyula püspök (1905-1926) személyes hatása a népre csekély volt. Virág Ferencet (1926-1958) jobban a magáénak érezte a nép, aminek egyik oka az egyszerű származása volt. Sűrű bérmaútjai alkalmával mondott beszédei megtalálták a hangot a néphez. Működése alatt emelkedett a papi hivatások száma, s így el tudta látni papi hitoktatókkal a sűrűsödő iskolahálózatot. Hosszú kormányzása alatt sok templom épült területünkön.
Rogács Ferenc (1958-1961) rövid ideig volt az egyházmegye főpásztora. Tíz éven keresztül, mint utódlási joggal felruházott koadjutor püspök nagy alapossággal tanulmányozta az egyházmegye adottságait és készült a kormányzásra. Cserháti József a múlt század legjelentősebb pécsi püspöke 1961-ben, mint káptalani helynök vette át az egyházmegye kormányzását. Három év múlva a Szentatya címzetes püspökké és az egyházmegye kormányzójává, 1969-ben pedig megyéspüspökké nevezte ki. Mint az egyházmegye szülöttje, könnyen megtalálta a közvetlen kapcsolatot paptestvéreihez és a hívekhez egyaránt. Többek között ennek köszönheti a megértést és segélynyújtást, amit a székesegyház, hatvannyolc templomunk, a püspöki székház és sok plébániánk felújításához kapott.
Az egyházmegye életének egyik legkiemelkedőbb jelentőségű eseménye II. János Pál pápa 1991-ben tett látogatása volt. E kimagasló esemény "házigazdája" jelenlegi püspökünk Mayer Mihály volt. Szintén az ő munkája nyomán indult újra a szeminárium, a hittudományi főiskola, az énekiskola. Az egyházmegye területén több katolikus iskolát, szeretetotthont létesített. Ő vezette át az egyházmegyénket a 21. századba.
A Pécsi Egyházmegye 2009-ben ünnepli fennállásának 1000 éves évfordulóját. E jeles alkalomra szépülnek meg a Püspökség központjának épületei a Norvég Alap támogatásával létrejött projekt keretében.
Forrás, bővebb információ: www.pecsipuspokseg.hu
A projekt bemutatása
A Pécsi Egyházmegye kezdeményezésére a Norvég Finanszírozási Mechanizmus által támogatott és a Baranya Megyei Önkormányzat társfinanszírozásával megvalósuló „Az ezeréves Pécsi Püspökség kulturális és történelmi örökségének megőrzése” címet viselő projekt célja a kulturális örökség megóvása, továbbadása révén a pécsi Dóm teret körülölelő épületek (Pécsi Bazilika, Püspöki Palota, Káptalani Levéltár és Plébánia) felújítása. Ez a terület kulturális és történelmi értéke mellett a város egyik meghatározó pihenőhelye a turisták és a helyi lakosság számára.
Hazánk történelmének, kultúrájának pótolhatatlan örökségét képezik azon alkotások, melyek a környezet kiemelkedő értékeiként az ország és az egyes települések arculatának jellegzetes meghatározói, kulturális hagyományainak hordozói, egyben történelmünk és nemzettudatunk formálói is. Pécs egyik legfontosabb vonzereje és öröksége az ezeréves kultúra. Az ország legjelentősebb hatókörű attrakciói közé tartoznak az UNESCO Világörökség listáján szereplő pécsi ókeresztény sírkamrák, melyek a projekt által érintett fejlesztési terület (Dóm tér) közvetlen környezetében helyezkednek el.
A Dóm tér látképe egy 1910-ből származó rajzon
A Pécsi Püspökség tulajdonában, gondozásában álló több százéves múlttal rendelkező műemlék épületek meghatározó vonzerőt jelentenek a Pécsre érkező kulturális érdeklődésű belföldi és külföldi turisták számára. A Dóm tér vonzerejét kiegészítik az alkalmanként vagy ismétlődően megrendezett helyi kulturális és vallási fesztiválok, események. A kulturális turizmus sajátos területe a vallási turizmus, amely jellemzően zarándoklatot és egyéb vallási tevékenységeket foglal magába. Ennek eredményeképpen évente több ezer németajkú hívő keresi fel a felújítás helyszínét. A Pécsett közel ezer éve szervezett formában jelenlévő kereszténység építészeti emlékei közé tartozik az ókeresztény temető felett emelkedő Pécsi Székesegyház és a Püspöki Palota épületegyüttese, melyet az évszázadokon át folyamatosan változtattak, hogy megőrizzék ezer év történelmi, kulturális és vallási örökségét.
A Bazilika homlokzati megtisztítása elengedhetetlen a környezetében már felújított épületrészek látványának összehangolásában, valamint a restaurálás mindenképpen növeli a vonzerejét. A Püspöki Palota nyugati homlokzatának, a keleti szárny és a Káptalani Levéltár és Plébánia homlokzatának felújítása a helyenként omladozó vakolat, a lepusztult festés miatt szintén jelentős veszteséget okoz a kulturális örökség ezeréves múltjának méltó bemutatásakor. A projekt során ezek az épületek szépülnek meg.
A Norvég Finanszírozási Mechanizmus
2004-2009 között az Európai Gazdasági Térség és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus által több mint 135 millió euró, azaz nagyjából 34,5 milliárd forint vált elérhetővé a különfélemagyarországi projektek és alapok számára.
Az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok elnevezésű támogatási konstrukciók annak érdekében jöttek létre, hogy elősegítsék a társadalmi és gazdasági kohézió megteremtését a 2004-es EU bővítés következtében szintén kibővült Európai Gazdasági Térségben. Figyelembe véve, hogy a három donor állam - Norvégia, Izland és Liechtenstein - nem tagja az EU-nak, viszont az EGT tagjaként részesei a belső piac előnyeinek, ezért hozzájárulást biztosítanak az újonnan csatlakozott tagállamoknak, köztük hazánknak. Bár valójában két támogatási alapról van szó, ám egységesnek tekinthetők, azonos szabályrendszer vonatkozik rájuk.
A fentiek értelmében Magyarország számára összesen 135 millió euró állt rendelkezésre, mely keretösszeget a megadott határidőig teljes egészében sikerült lekötni.
A hazánkban meghirdetett három pályázati fordulóban több száz pályázatot nyújtottak be, majd végül mintegy 101 projekt kaphatott támogatást. A program népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy széles pályázói kör számára volt elérhető, valamint hasonlóan széles témakörben lehetett pályázatot benyújtani. A megvalósuló fejlesztések közül a legtöbb humán-erőforrás fejlesztésére, környezetvédelemre és kulturális örökség megőrzésére irányult, de nagy volt az érdeklődés az egészségügy és tudományos kutatás iránt is.
A támogatásnak köszönhetően az ország különböző pontjain például több közintézmény fűtésének és hőszigetelésének korszerűsítése történhet meg, megújuló energia hasznosításán alapuló fűtési rendszereket épülhetnek ki, mely által jelentősen csökken a környezeti szennyezés. Több magyarországi múzeum fejlesztése is megvalósulhat, ilyen például a kiemelt turisztikai jelentőségű Siklósi Vár múzeumi szárnyainak műemléki helyreállítása, vagy a pécsi Janus Pannonius Régészeti Múzeum rekonstrukciója, kulturális, múzeumi, közművelődési programokkal való megtöltése. Ezen utóbbi a Pécs 2010-es Európa Kulturális Fővárosa programjához is illeszkedik. A támogatásoknak köszönhetően folytatódhat a televízióban a már jól ismert és népszerű előadás-sorozat, a Mindentudás Egyeteme. Létrejöhet továbbá egy, a zenei tehetséggel megáldott roma gyermekeket és fiatalokat támogató multifunkcionális képzési központ erősítve ezzel a kisebbség zenei kultúráját. Megkezdődhetett az Országos Vérellátó Szolgálat országos lefedettségű, egységes "vérkészítmény-adatbázis" kezelő rendszerének kiépítése, amely Európában is példaértékű projektnek számít.
A projektek nagy részének megvalósítása jelenleg még folyamatban van, és befejezésük 2011-ben várható, de néhány beruházás már mostanra meg is valósult.
A rendelkezésre álló teljes keretösszeg lekötésével tehát lezárult hazánkban az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok 2004-2009. program, így újabb pályázati kiírás ebben a periódusban már nem várható.
Mindazonáltal már megkezdődtek a tárgyalások a Finanszírozási Mechanizmusok program jövőbeli folytatásáról, így ezen tárgyalások eredményének függvényében reményeink szerint hazánkban 2010. után újabb pályázati fordulók kiírására is sor kerülhet.
Forrás: www.nfu.hu
A felújítás
A Pécsi Egyházmegye két éves pályázati időszak után, 2008 nyarán kapta meg a Norvég Finanszírozási Mechanizmus támogató levelét, melyben a Norvég kormány vállalta, hogy „Az ezeréves Pécsi Püspökség kulturális és történelmi örökségének megőrzése” című projekt költségvetését 84,96%-ban finanszírozza. Az egyházmegyének sikerült a Baranya Megyei Önkormányzat közgyűlésétől ezen felül mintegy 60 millió forint összegű támogatást kapnia a Dóm tér épületeinek felújításához.
Ezután 2008 őszén megkezdődhettek a projekt előkészítő tevékenységei, köztük az építési tevékenység közbeszereztetése is, melyet a közel 60 éves múlttal rendelkező Reneszánsz Kőfaragó Zrt. nyert meg, akik pályázatukban a Bazilika kőfelületeinek megtisztításához szükséges egyedülálló technológiát biztosítani tudták.
A Bazilika felállványozva, és a felújítás után előbukkanó hófehér mészkőfalakkal
A déli bejárat feletti dombormű a felújítás előtt és után
Az apostolszobrok is megtisztultak
2009 januárjában a hideg téli napok elmúltával megkezdődhettek az állványozás munkálatai. A pécsi Dóm tér épületei: a Bazilika, a Püspöki Palota keleti és nyugati homlokzatai, valamint a Káptalani Levéltár és Plébánia épülete sorra beburkolódtak, hogy pár hónappal később megújulva legyenek díszei ismét a térnek, és Pécs városának.
A felújítás 2009 május-júniusára teljesen befejeződött, a Bazilika és környéke azóta felfrissülve, új színekben pompázva várja az ide látogató turistákat, helyi lakosokat, és a számtalan, egész életre szóló emléket készítő fényképezkedő házasulandókat is. A megújult Dómtér így méltó helyszíne volt a 2009 augusztusában megrendezett, a Pécsi Egyházmegye alapításának 1000. évfordulóját ünneplő rendezvényeknek, és szeretettel várja a 2010-es Kulturális Főváros év látogatóit.
A Káptalani Levéltár és Plébánia, valamint a Püspöki Palota felállványozva
A Káptalani Levéltár és Plébánia épülete a felújítás előtt és után
A Püspöki Palota keleti homlokzata a felújítás előtt és után
A Püspöki Palota nyugati homlokzata is megszépült
A Káptalani Levéltár és Plébánia
A Káptalani Levéltár és Plébánia klasszicizáló, késő barokk épületének története több mint 500 évre tekint vissza. A székesegyház délkeleti tornyához merőlegesen elhelyezkedő román kori kápolnát a 14-15. században dél felé meghosszabbították. Itt rendezték be a Káptalan székházát, amely a kétszintes kápolnát, a káptalan-termet, a levél- és a könyvtárat foglalta magába. Szatmári György püspök (1505-21) az épületet reneszánsz stílusban átépíttette. E ház megérte a török hódoltságot, de a 17-18. századi térképek, rajzok, alaprajzok már romos állapotát mutatják. 17. századi súlyosabb károsodása után a 18. század végéig nem állították helyre. Az épületet 1767-ben a kápolna kivételével bontásra ítélték, s alapjain új székház felépítése mellett döntöttek. A tervrajzok több változatban fennmaradtak, ezek alapján az épület középkori szerkezetét ismeri a kutatás.
A Káptalani Levéltár és Plébánia épülete a felújítás előtt
Az 1782-ben kezdett alapozásnál bukkantak az I. számú ókeresztény sírkamrára, ezért az épületet 7 méterrel keletebbre (mai helyén) építették föl. Az alapok ásása közben 13 darab 4. századi sírt találtak, melyek a római kori Pécs, Sopianae temetőjéhez tartoztak. Több tervmódosítást követően az építkezéssel Giuseppe Antonio Sartori itáliai származású bécsi szobrászt és építészt bízták meg. Az átépítés során a levéltárhoz hozzáépült délről a mai plébániaház. Az építkezés 1800-ban fejeződött be, ekkor rendezték a székesegyház előtti teret, lebontották a keleti várfal maradványait, és a délkeleti saroktornyot. A bazilika ezzel az épülettel és a szemben lévő palotával zárt, szimmetrikus teret, építészeti egységet alkot.
1891-ben, a bazilika újjáépítésekor a nyugati oromzatra óraházat emeltek, ahová a Pollack-féle székesegyház toronyóráját helyezték.
A Levéltár óratornya a felújítás előtt
A Káptalani Levéltár és Plébánia épülete környezetében megszakításokkal 1913 óta folynak ásatások, melyek páratlan leletanyaga nagyban hozzájárul a Dóm tér múltjának feltárásához.
Az épület néhány kanonoki lakáson kívül magában foglalja a székesegyházi ruhatárat és a káptalani levéltárat, a káptalani magánlevéltárat, valamint a székesegyházi levéltár értékes iratállományát, a rajztárat és a kanonoki hagyatéki anyagot. Cserháti József püspöksége idején (1961-89) a 18. századi székesegyház hajójába temetett kanonokok, ill. az 1825 óta elhunyt püspökök földi maradványait az épület alatt létesített új sírkápolnába helyezték át. Figyelemre méltó a káptalani levéltár épülete alatti püspöki sírbolt 1747-ben készült szép, kovácsoltvas kapuja, mely a székesegyház sekrestyéjéből került mai helyére.
A 2009-es felújítás során megszépülnek a Káptalani Levéltár és Plébánia homlokzatai, így az épület az új festésnek köszönhetően ismét dísze lesz a térnek.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
A Pécsi Bazilika
A Pécsi Székesegyház és az azt körülölelő tér történelme az évszázadok során összeforrt Pécs város történelmével. A Bazilika a város egyik jelentős jelképévé vált, Pécs legfőbb nevezetessége és jellegzetes épülete. Történelmi és művészettörténeti jelentőségét II. János Pál pápa a basilica minor kitüntető cím adományozásával ismerte el 1991-ben.
A Pécsi Bazilika a felújítás előtt
A bazilika története
A magyarországi püspökségek főtemplomai közül egyedül a négytornyú pécsi Szent Péter és Pál bazilika őrizte meg középkori formáját. Eredete az ismeretlenség homályába vész. Egyesekszerint egy ókeresztény bazilika állt a helyén, amelyet 871-ben a salzburgi érsek szentelt fel újra, majd Szent István király itt jelölte ki székhelyét az 1009-ben alapított püspökségnek.
A középkori krónikáink szerint, a püspökség védőszentje után Szent Péter egyházának nevezett templomot (a Szent Pál titulust csak a Schmidt-féle átépítés során kapta) Szent István király utóda, Orseolo Péter kezdte el építtetni. A krónikák azt is tudni vélik, hogy a későbbiekben itt is helyezték örök nyugalomra. 1064 húsvétján Péter király itt látta vendégül a nagy tekintélynek örvendő Szent Mór püspök meghívására érkezett Salamon királyt és a két herceget: Gézát és Lászlót (a későbbi Szent László királyt). Az ünnepélyes szentmise utáni éjjel azonban a tűz martalékává vált a templom. Az eseményt követően, régészetileg is bizonyítható, nagyarányú felújítási munkák kezdődtek.
A déli bejárat a felújítás előtt
A több mint száz évet igénylő építkezés során alakult ki a bazilika általunk is ismert szerkezete. A 11. század végén készülhetett el az altemplom, valamint a háromhajós, keresztház nélküli, háromapszisos karzárású lombard-dalmát típusú templomépület. A sarkokon elhelyezett és a német templomépítészet hagyományait követő tornyok már a 12. század termékei. Akárcsak a gazdag faragású épületplasztikai elemek. A munkák Kalán püspöksége (1188-1218) alatt fejeződhettek be.
Nagyobb méretű átalakítások ezek után már csak a 15. század során kezdődtek a székesegyházban. Ekkor készült a fő-, és mellékhajók bordás csillag- és keresztboltozata. A felmagasított apszisokon nagyméretű, mérműves ablakokat helyeztek el, melyek jobban megfeleltek a gótika stílusirányzatának. A munkákat Ernuszt Zsigmond püspöksége alatt, 1505-ben fejezhette be Demetrius mester. Ezzel egy időben egy Jakab nevű bencés szerzetes ki is festette a templomot. A festmények töredékeit a 19. század végi átépítés során megtalálták és akvarell másolatokat készítettek róluk. Az átfogó, 15-16. századi felújítás alkalmával a régi nehézkes román kori faragványok java részét is elbontották. A darabjait részben felhasználták az építkezésekhez, részben máshová helyezték. Többek közt így kerülhettek az altemplomi lejáratok falaira a hazai román kori kőszobrászat kiemelkedő alkotásai, melyek ma a Pécsi Dómmúzeumban tekinthetők meg.
A bazilika nyugati homlokzata a felújítás előtt
A törökök nem rombolták le a templomot, hanem Szulejmán szultánról nevezték el és dzsámivá alakították. A híres török világutazó, Evlia Cselebi 1663-ban elragadtatással ír a templomról. A már-már túlzóan dicsérő szavai mögött azonban pótolhatatlan információkkal szolgál a bazilika 17. századi állapotáról. Említi például a délnyugati tornyon lévő deszka minaretet, melyet a tornyot ért villámcsapás (1631) után építhettek. Ekkor egy teljes emelet leomlott a toronyról. A törökök kijavították, de az eredeti magasságát nem állították helyre. Az Ahmed, belgrádi aga által végeztetett felújítást megörökítő (arab betűs) török felirat a mai napig látható. A torony teljes helyreállítására csak a 19. század elején került sor.
A bazilikát komolyabb károk először az 1664-es Zrínyi Miklós-féle ostrom idején, majd Pécs 1686-os visszafoglalásakor érték. Ez utóbbi eseményt örökíti meg a Pécsről készült legkorábbi hiteles tollrajz. Ezen látható, amint a néphajó feletti boltozatot és tetőszerkezetet romba döntik az ágyúgolyók. A gótikus boltozat e szakaszát nem is építették többé újjá. Ezzel azonban még nem értek véget a bazilikát sújtó tragikus események. A városparancsnok, Vecchy tábornok zsoldosserege szó szerint kirabolta az épületet. A megmaradt berendezési tárgyakat elvitték, a toronyórát és a tetőszerkezetet leszedték, a sírokat kifosztották. A török utáni első pécsi püspök, Radanay Mátyás a Tettye völgyében álló Mindenszentek templomot volt kénytelen püspöki székesegyházzá nyilvánítani, mert a bazilika nem volt használható állapotban. A 18. század elején, a várost ért rác és kuruc dúlás miatt csak az altemplomban végezhettek szentmisét.
Csak a következő püspök, Franz Nesselrode tudott a bazilika helyzetén javítani. Hatalmas nyeregtetővel fedte be az épületet, a hajókat és a kápolnákat egyaránt. A főhajóban, a középkori Szent Kereszt oltár helyén, lejáratot nyittatott az altemplomba. Ezenkívül oltárokkal, padokkal, gyóntatószékkel és liturgikus felszerelési tárgyakkal látta el a templomot.
A templom belső tere valójában Berényi Zsigmond püspöksége idején nyerte el barokk küllemét. A sekrestyébe a következő püspök, Klimó György készíttetett rokokó bútorzatot. Emellett újkanonoki stallumok is készültek, melyeken az apostolok mellszobrai voltak láthatóak. A mellékhajók apszisaiba új oltárokat helyeztetett. A régi faoltárokat pedig kőből készültekkel cseréltette ki. A legnagyobb terve azonban mégsem valósult meg. Nikolaus Pacassi császári építésszel a bazilika külsejét is át akarta építtetni.
1807-ben kezdődhetett meg a székesegyház külsejének a felújítása. A pécsi káptalan Pollack Mihály gótizáló tervét fogadta el. A déli oldalon felépítették a mai Boldog Mór kápolnát és a homlokzatot egységes, oszlopokkal tagolt kulisszafallal látták el. A fal tetejére 1854-ben a Bartalits Mihály készítette apostolszobrokat állították. A déli oldalhoz hasonlatosan alakították ki a nyugati és kissé egyszerűbben az északi oldalakat. A keleti oldal gótikus apszisait érintetlenül hagyták. A csonka délnyugati tornyot helyreállították és a többihez hasonlóan még egy óraemelettel felmagasították. A most már azonos magasságú tornyokat fogazott mintás koronapártázat zárta le. Az átépítés 1825-ben fejeződött be. A pécsi polgárság által nagyon kedvelt, egységes, harmonikus és mégis monumentális mű született.
A bazilika főhajója
A gótikus elemek viszont nem illettek az alapjaiban román kori templomhoz. Az 1877-ben kinevezett Dulánszky Nándor püspök személyében vezetőjükre leltek a templom restaurálásának
hívei. Statikai problémákra hivatkozva elérték, hogy megszülethessen a bazilika egységes román stílusú újjáépítésének gondolata. Az építőmester a bécsi városházát is tervező, Friedrich von Schmidt lett. Az eredeti állapot helyreállításának fényében igyekezett eltávolítani minden, nem a romanikára jellemző stíluselemet a templomból. Ezek többségét a környező falvak plébániatemplomai kapták meg, ahol a mai napig megtalálhatóak. Az újabb berendezési tárgyakat a nyugat-európai minták alapján készített, korhű másolatok jelentették, de felhasználták az átépítés során helyben talált román kori emlékeket is.
Az új székesegyház
Amikor 1883. április 26-án a szentély egyik pillérénél elhelyezték az új templom alapkövét már csak az altemplom, a hosszfalak és a kissé visszabontott tornyok álltak. Az építésvezető Kirstein Ágoston irányítása alatt folyt gyors munkának köszönhetően 1891. június 22-én, Ferenc József király, államférfiak és főpapok jelenlétében Dulánszky Nándor püspök felszentelte a templomot.
Mennyezetfreskó
A csak formájában és tömegében eredeti bazilika, fehér mészkőből készült homlokzataival és 60 méter magas budafai sárgás homokkő tornyaival, lenyűgöző látványt nyújt. Ugyanakkor sokat veszített történeti értékéből. A tornyok eredetileg nem voltak ilyen magasak. A nyitott galériaszint és a hegyes sátortető a Schmidt-féle átépítés alkotása. Harangok csak a déli tornyokban vannak. A keleti oldalon három, a nyugatin csak egy, a különleges alkalmakkor használt, 300 éves Szent Péter harang függ.
A bazilika főhomlokzata a vakárkádos, törpegalériás déli kulisszafal. A fal tetején álló, eredetileg Kis György által készített apostolszobrokat, 1962-63 közt Antal Károly szobraira cserélték ki. Az államalapítás millenniumának évében, 2000-ben avatták fel Rétfalvi Sándor szőlőlugast mintázó bronz kapuját. Ugyancsak ő készítette a déli bejárati ajtó kazettáiban elhelyezett 22 darab bronz domborműlapot. A délihez hasonlatos a templom nyugati homlokzatának kialakítása is. A küllemében leginkább a pisai dóméra emlékeztető homlokzat a középkori formájában sokkal egyszerűbb volt. Az oszlopos galériás kialakítás viszont szerencsésen mutatja be a templom kiemelt főhajójának bazilikás elrendezését. A vakárkádokban látható három portré – Kis György alkotása – Szent Istvánt, Szent Péter apostolt és Szent Mór püspököt ábrázolja. A templom északi és keleti oldalai lényegesen egyszerűbb kialakításúak.
A bazilika belső terének megjelenése, a tölgyfából készült, gazdagon díszített kazettás síkmennyezet, a pillérek és az emelt szentély a 12. századi székesegyházra emlékeztetnek. A falakat teljes egészében befedi a szőnyegszerű, geometrikus és a szalagszerű, figurális falfestés. A főhajó falain lévő ószövetségi és a szentély felőli újszövetségi képsorozatot a német Moritz von Beckerath készítette. A mellékhajókban látható Szent Pál sorozat szintén az ő alkotása. A mellékhajók szentély felőli részén lévő Szent Péter képsorozat pedig az ugyancsak német Karl Andreä munkáját dicséri. Mindkét művész a középkori ikonográfiában és a román kori ábrázolásmódban jártas festő volt. A díszítőfestést Gustav Bamberger végezte.
Angyalszobor a bazilikából
A szentély alatt helyezkedik el az öthajós altemplom, amely vitathatatlanul a legrégibb, egységben megőrződött része a bazilikának. Itt temették el az átépítést végrehajtó Dulánszky Nándor püspököt. Az apszisban látható képeket Székely Bertalan készítette. Az ábrázolt személyek történelmi hűségéhez ragaszkodó Székely festette ki a Boldog Mór kápolnát is. Falképei az egyházmegye területén szentként tisztelt második pécsi püspöknek állítanak emléket.
A Mária kápolnában tekinthető meg a székesegyházi kincseket bemutató állandó kiállítás. Az elmúlt háromszáz év püspökeinek mecénás tevékenysége során létrejött gyűjteményt 1994-benMayer Mihály püspök nyitotta meg a nagyközönség előtt. A vitrinenként kronologikus sorba rendezett anyag a szertartásoknál használt liturgikus tárgyakat (kelyheket, úrmutatókat, körmeneti kereszteket, ereklyetartókat, öltözékeket, főpapi jelvényeket) mutatja be. A bazilika északi oldalán álló és a Mária kápolna mellett lévő Jézus Szíve kápolna falfestményeit a kor másik nagy magyar festője, Lotz Károly készítette.
„Aki eszi a testemet, örökké élni fog” olvasható a felirat a bazilika délnyugati oldalán álló Corpus Christi kápolna (Krisztus Teste) keleti falán. A festményeit szintén Lotz Károly készítette. A kápolnában található az egész bazilika talán legnagyobb ékessége, a pécsi reneszánsz művészet magas színvonalának bizonyítéka, a Szatmári-pasztofórium (szentségház).
Naplemente
2009. évi felújítás
„Az ezeréves Pécsi Püspökség kulturális és történelmi örökségének megőrzése” című projekt keretében lehetőség nyílt arra, hogy a Pécsi Bazilika homlokzatai visszakapják eredeti színüket. A speciális technológiával végzett tisztítás után újra tanúi lehetünk a fehér mészkő falak szépségének.
Forrás, további információ: www.pecsipuspokseg.hu
A Püspöki Palota
A Világörökség részét képező római ókeresztény temető felett emelkedik a pécsi püspökök rezidenciája. Ebben a palotában egy olyan épületegyüttest ismerhet meg az idelátogató, amit 1000 éven át folyamatosan alakítottak, bővítettek vagy éppen romboltak.
Szent István 1009-ben alapított püspökséget Pécsett. Ettől az időponttól kezdve számolhatunk a püspök lakóhelyéül szolgáló épülettel. Elhelyezkedését illetőn már számos elmélet született. Annyi bizonyos, hogy a Székesegyház környékén kell keresnünk. A palota első említésével az 1064-es tűzvész kapcsán találkozunk. Ekkor a bazilikával együtt a lángok martaléka lett. A legújabb kutatások feltételezik a Bazilika déli oldalán egy nagyméretű kerengő létét. Ennek az épületegyüttesnek lett volna utolsó darabja a 18. század végén lebontott ún. aedes sacmarianae. A palotát a középkor folyamán kettős fallal vették körül. Ennek a falrendszernek hosszú szakaszai mind a mai napig láthatóak. A várfalak mellett számos más középkori emléket is őriz a Püspöki Palota, például a délkeleti saroktorony padlásterében egy gótikus zárterkély maradványát.
A Püspökvár komplexuma
Pécs városa és a vár sértetlenül jutott a törökök kezére 1543-ban. A defterekből kiderül, hogy a hódítók nem tulajdonítottak katonailag nagy jelentőséget a várnak. Ugyanakkor ismerünk olyan forrásokat, amik erődítési munkákról szólnak. Építési munkákról tárgyi bizonyítékunk is van a Székesegyház dél-nyugati tornyából. A török utazó Evlia Cselebi hagyta ránk az első részletes írásos beszámolót a pécsi belső várról és a palotáról, melyben már felismerhető a ma is álló alaprajzi szerkezet.
A palota súlyos sérüléseket szenvedett az 1664-es és az 1686-os ostromok alatt. Az épületek elhanyagoltsága is közrejátszhatott abban, hogy a várost visszafoglaló Vecchi tábornok nem apalotában rendezte be a főhadiszállását. A török utáni első püspök, Radanay Mátyás is csak később tudott beköltözni az egykori püspöki palotába.
A palota keleti homlokzata a felújítás előtt
Nesselrode Ferenc püspök volt az első, aki nekilátott a palota átépítéséhez. Az északi és a déli szárnyat egy új keleti épületrésszel kötötte össze. Utóda Berényi Zsigmond nagy mennyiségű építőanyagot halmozott fel a palota és a vár restaurálására. Nincsenek pontos információink az építkezéseiről, de ma is ismert az ő címerével díszített díszkút a Székesegyház északi oldalán. Klimó György nevéhez fűződik a Püspöki Palota gyökeres átépítése. Ebben az időben épült a déli oldalon a könyvtárnak használt palotaszárny, illetve a palota északi oldalán a hatalmas magtár és egyéb melléképületek is.
A 19. század folyamának legmeghatározóbb átalakítását Scitovszky János püspök hajtotta végre. Ő építtette meg a palota díszes lépcsőházát. Mivel az építkezésnek áldozatul esett a palotakápolnája, ezért áthelyeztette abba a helységbe, ahol ma is működik. Az első mérnöki felvételek ebben az időben készültek a palotáról. A század másik fontos építészeti munkája Szepessy Ignác püspök idején a déli várfal és a déli kaputorony elbontása volt. Ekkor veszítette el a belső vár erőd jellegét. Így alakult ki a mai tér a Székesegyházzal, a Palotával és a Káptalani Levéltár épületével.
A püspöki levéltár tornya a bástyával
A püspöki palotában őriznek egy 1910-ben készült 250x150 cm nagyságú, fényképhűségű rajzot, ami madártávlatból ábrázolja a püspökvárat. Lényegében ugyanazt a képet látjuk, mint ma. Egy kis különbség azonban mégis van. A múlt században az addig egységes palota és vár kisebb egységekre bomlott. Ez a tulajdonviszonyban is változásokat okozott. Kerítések, kőfalak épültek. Egyes házakat lebontottak. A feltárások is ebben a században indultak meg. Felszínre hozták a régi épületeket, számos újabb látnivalóval gazdagítva a palota környezetét.
A rendszerváltás után megindult a palota restaurációja. Azonban nemcsak a régi épületeket állították helyre, hanem újabbakkal is gazdagodott. 2003-ban az északi szárny nyugati végében toronyszerű bővítés történt. 2006-ban a palota kápolnája újult meg. Azonban a rekonstrukció folytatása napjainkban csak külső támogatások segítségével valósulhat meg. A jelenlegi, 2009-es felújítás során a Püspöki Palota nyugati és keleti homlokzatának felújítására kerül sor.
Forrás, további információ: www.pecsipuspokseg.hu
A megszépült épületek
A Pécsi Egyházmegye kezdeményezésére, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus támogatásával és a Baranya Megyei Önkormányzat társfinanszírozásával létrejött "Az ezeréves Pécsi Püspökség kulturális és történelmi örökségének megőrzése" című projekt munkálatai 2009 júniusára teljesen befejeződtek. A felújított épületek, a Bazilika, a Püspöki Palota, valamint a Káptalani Levéltár és Plébánia megújult külsővel várják az idelátogatókat.
A Bazilika megszépült fehér mészkő homlokzatai napsütésben világítanak
A Bazilika nyugati homlokzata is vakítóan fehérré változott
A Bazilika északi homlokzata szintén megtisztult
A keleti homlokzat felújítása is a projekt része volt.
A Püspöki Palota keleti homlokzata új színeket kapott
A Püspöki Palota nyugati homlokzata megtisztult az elburjánzó növényzettől
A Káptalani Levéltár és Plébánia épületének keleti oldala is megszépült
A Káptalani Levéltár és Plébánia épülete a Dóm tér felől megújult külsővel