Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Harminckilencedik állomás: Mohács – Hagyományok és programok – „Legyünk a szeretet közössége!”
Lelki sétánkat a Mohácsi Római Katolikus Plébánia területén folytatjuk. A farsangi időszak végéhez közeledünk, ilyenkor minden évben az ország apraja-nagyja Mohácsra figyel, hiszen ezekben a napokban zajlik a nemzetközi szinten is híres búsójárás. A soknemzetiségű városban tartott eseménysorozat forgatagában Bacsmai László plébános atya segítségével tájékozódunk a rendezvény hagyományairól, a várossal és a katolikus intézményekkel közösen szervezett programokról.
A telet, sötétséget, minden rosszat elűző búsójárás a horvát népcsoportba tartozó sokácokhoz kötődött, akik a 17. század végén, illetve a 18. század elején hozták magukkal ezt a szokást. Az idők folyamán lassanként szinte mindenhol kihalt, csak Mohács városában maradt fenn ez a hagyomány, amelyet az UNESCO 2009-ben felvett „Az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének” reprezentatív listájára. Ennek köszönhetően turisták tízezrei látogatnak el szerte Európából és más földrészekről a településre.
A búsójárás szűkebb értelemben a farsangi időszak utolsó csütörtökjén kezdődik és húshagyó keddig tart. Csütörtökön a gyermekek öltöznek maskarába. A busójárás hetének főnapja a vasárnap, amikor a sokác felnőtt férfiak beöltöznek busónak. A régi elöltöltős busóágyú dörejére a különböző busócsoportok, maskarák, jankelék a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik. A Duna-parton és a város utcáin hatalmas zajt csapva haladnak és ünneplik a farsangot. Ilyenkor a busók száma eléri az ezret is. Ezen a napon a legények közül a főtéren ünnepélyes keretek között felavatnak egy-egy új busót. Szürkületkor visszatérnek a főtérre és táncolnak hatalmas máglya körül. Hétfőn néhány busócsoport házalni jár – betérnek egy-egy portára, ahol a háziak étellel és itallal várják őket. Húshagyó kedden a busók egy a telet jelképező koporsót visznek végig a belvárosban, majd a főtéren egy hatalmas máglyán elégetik és köszöntik a tavaszt.
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
A farsangi alakoskodás hagyománya a mohácsiak körében a szülőkről vagy más rokonokról öröklődik tovább. A busók viselkedését ma egy saját maguk által megteremtett ún. búsókódex irányítja, a hagyományt az iskolákban is tanítják. A gyermekek valóban belenevelődnek a szokásba.
A város védőszentje Nepomuki Szent János, akinek ünnepnapjához kapcsolódik Mohács másik jelentős rendezvénye. A gyónási titkok szent őrzőjének szobrát a Szent Mihály templom előtt és a templomban is láthatjuk.
Mohácson a 18. században alakult ki Nepomuki Szent János tisztelete, aki a gyónási titkot megőrizve vált vértanúvá, és a Moldva folyóban szenvedett kegyetlen halált. A 19. században jött létre az a hagyomány, hogy a vízen járók védőszentjének liturgikus emléknapján, május 16-án a dunai hajósok, molnárok és halászok látványos ünnepélyüket tartották, mely az egész környékről nagyszámú nézősereget vonzott. Az idők során feledésbe merült ez a hangulatos dunai felvonulás, de 1989-ben újra felélesztették, így újra élő hagyománnyá vált és majális lett belőle.
Minden esztendőben népünnepélyek és kulturális programok várják a látogatókat, majd mohácsi és meghívott fúvószenekarok közreműködésével vízikoncert szórakoztatja a hajókikötőnél összegyűlt ünneplőket. A várossal és a városi televízióval is jó a kapcsolat, így közösen ünneplünk. A közösségek is találkoznak egymással, közösen főznek, jut idő a szórakozás mellett a beszélgetésekre és egymással való ismerkedésre is. Sötétedés után a helybéli vízen járók fáklyákkal kivilágított és feldíszített hajóikkal a Sokác-révtől ereszkednek le a Duna város menti szakaszán. Közben vízre bocsátják az apró fényű úszógyertyákat, az ún. jánoskákat. Az est zárásaként színpompás tűzijátékban gyönyörködhetnek a látogatók.
Az ünnepi, fesztiválos hangulat mellett e nap a megemlékezésé és a főhajtásé is azok előtt, akik a Dunában lelték halálukat. Ha a révállomás betonrámpáján haladva déli irányba tekintünk, ott találjuk az árvízvédelmi partfal oldalában a Duna áldozatainak emlékére emelt bronztáblát. Minden évben az itt elhelyezett, illetve a kompról a vízbe dobott koszorúval emlékezünk meg a vízbe veszett emberekről.
A most bemutatott hangsúlyos városi programok és előző mohácsi lelki sétáinkban ismertetett ünnepeinken kívül fontos megemlíteni a katolikus intézményeinket, amelyekkel számos közös programunk van (néhány példa: Gyertyaszentelés-Balázsáldás; Boldog Gizella emléknap; Lelkinapok; Rózsafüzér imádsághoz kapcsolódás; Adventköszöntő; Pásztorjáték; stb.).
Két katolikus iskolánk és két katolikus óvodánk van: Boldog Gizella Katolikus Általános Iskola és Óvoda Szent Ferenc Tagóvodája, illetve a Park Utcai Általános Iskola és Óvoda. Ez létszámban több mint 800 gyermeket jelent, amely a városban a gyermekek 40 százalékát jelenti.
Mindegyik intézményben a keresztény értékrendre alapozva, a kor kihívásainak megfelelő korszerű környezetben és módszerekkel, szakmailag felkészült nevelőtestülettel, családias és szeretetteljes légkörben zajlik a nevelő-oktató munka, miközben ápolják a hagyományokat, és őrzik az iskolai közösség által létrehozott értékeket.
A katolikus intézményekkel, iskolaigazgatókkal és óvodavezetőkkel személyes és jó kapcsolatom van. Havi találkozókat tartunk, amikor megbeszéljük a megvalósult és tervezett programokat. Egyeztetünk, hogy ne legyenek ütközések az eseményekben.
A katolikus iskolákban kettő 4. osztálynak tanítok hittant, a Közösségi házban az első szentgyónásra és elsőáldozásra készülő 3. és 4. osztályosoknak, illetve a bérmálásra készülő 7. és 8. osztályosoknak a hitoktatók tartják a hittanórákat. Továbbá elkezdtünk az 5. és 6. osztállyal is foglalkozni. Tanévenként általában 70, 80 főt készítünk fel elsőgyónásra és elsőáldozásra, és kb. 60 főt bérmálásra.
Mohácsi lelki sétánk zárásaként forduljunk a város védőszentjéhez, Nepomuki Szent Jánoshoz az alábbi könyörgéssel, majd ma 17.00 órától térjünk be egy templomba és imádkozzunk együttesen a békéért, kérve a Mindenhatót, hogy segítsen békét és nagyobb megértést teremteni a Földön:
Istenünk, ki Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok megtartásáért a vértanúság koronájával ékesítetted, kérünk, közbenjárására add meg, hogy példája szerint élvezhessük azok boldogságát, akik szavukkal soha nem vétettek!
Forrás:
Mohácsi Római Katolikus Plébánia
Tám László: Busójárás feketén-fehéren, Kronosz Kiadó, 2015
Mohácsi Busójárás 2022 (mohacsibusojaras.hu)
Fotó:
Pécsi Egyházmegye
Mohácsi Római Katolikus Plébánia
