Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Hatvanadik állomás: Pécs-Szent István Római Katolikus Plébánia – „Ima, áldozatok, szenvedés: itt kell kezdenem, hogy aztán Jézus tehessen velem valamit.” (Charles de Foucauld)
Lelki sétánk következő állomása a Pécs-Szent István Római Katolikus Plébánia, amelynek plébániatemploma Szent István király liturgikus ünnepén, augusztus 20-án tartja búcsúját. A plébánia hitéletét Garadnay Balázs plébános mutatja be, aki a lelkipásztori szolgálatát 7 éve végzi ebben a térségben, illetve oldallagosan látja el a Pécs-Szent Ágoston Római Katolikus Plébánia területét is:
A két plébánia területén 6 templom helyezkedik el a kapcsolódó környezetével együtt: Szent István-templom, Szent Ágoston-templom, a pécsbányai Szent Flórián-templom, a Szent Bertalan-kápolna, továbbá a Mindenszentek-temploma, amely a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolához kapcsolódik, valamint a havihegyi Havas Boldogasszony-templom, mely önálló templomigazgatóság.
Szent István plébániatemplomunk építésének ötletét 1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából a Bártfa utcai iskola igazgatója, Tímár Károly vetette fel. Kisegítő megoldásnak szánták, hogy a környék lakóinak hazafelé ne kelljen az Ágoston térről a dombra felmenniük. Akkoriban a Zsolnay Gyár munkásai és bányászok éltek itt. Az 1944-re felépült templomot – melyet Gosztonyi Gyula tervezett neoromán stílusban – Virág Ferenc pécsi megyéspüspök szentelte fel. A gyönyörű famennyezetet Őry Endre festőművész magyaros díszítőfestéssel ékesítette. Az épület berendezésében ma is jelen vannak az akkor készült Zsolnay tárgyak: a keresztúti stációk, a szobrok.
A háborús idők okán a pénzügyi-gazdasági-felszereltségi lehetőségek is korlátozottak voltak, ezért került a tetőszerkezetre pala, amelyet éppen most cserélünk le. A templom közadakozásból épült, szépült. A színes üvegablakok – melyek Árpádházi szenteket ábrázolnak – eredetileg a Szent Mór Kollégium számára készültek Vargha Damján ciszterci szerzetes, egyetemi tanár útmutatása alapján. Az ablakokat Pohly János itt szolgáló hitoktató javíttatta meg. Az Angster orgonánk a megszüntetett árvaház kápolnájából, a gyönyörű csillár a Pécsi Püspöki Szeminárium kápolnájából került ide. A II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reform során a templom építtető Tímás Károly fia, Tímár György plébános tervezte meg a szembe miséző oltárt. A jobboldali mellékhajóban Szent Borbála, a bányászok védőszentjének oltárképét láthatjuk. Meghatározó példát nyújthat számunkra Carlo Acutis élete, ezért két tablóképet helyeztem el róla a templomban. A 15 éves korában elhunyt fiút 2020. október 10-én avatták boldoggá és liturgikus emléknapját október 12-én tartják.
A templom építése óta lakóteleppel bővült a környék. Jelenleg szép számmal látogatják a hívek a templomot, így hosszú távon szükséges lesz az épület bővítése. Jó lelkű emberek laknak itt is, nyitottság, fogékonyság és érdeklődés jellemzi őket, hűségesen járnak a szentmisékre, illetve egyénileg és felnőtt csoportokban is van igényük tovább képezni magukat. Örömömre szolgál, hogy vannak segítőink, akik szívesen bekapcsolódnak a plébániai közös munkába.
30 éve tartok egy sorozatot a szentekről, havonta vannak találkozási alkalmak, amelynek keretében töprenghetünk, mit tudunk átvenni a szentektől, mire indítanak bennünket.
4 házas csoportunk működik különféle korosztályból: az egy időben házasultak létrehoztak egy közösséget, 2 hetente összejönnek, és beszélgetnek különböző témákról: a házasság, a keresztény élet és az egyház tanításával kapcsolatban. Nekik szól a nyári időszakban szervezett lelkigyakorlat, amelybe a múlt esztendőben Felföldi László pécsi megyéspüspök atya is bekapcsolódott.
Külön hittanórát tartok néhány felnőttnek, köztük katekumeneknek, illetve azoknak is, akik bérmálásra készülnek. Kis létszámban vannak jegyes csoportjaink.
Pár évtizedes tanítási időszakomból (Püspöki Énekiskola, Pécsi Hittudományi Főiskola, Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium) jönnek hozzám régi tanítványaim lelki beszélgetésekre, így egyfajta utógondozást is végzek. Elmesélik sikereiket, eredményeiket, házasságkötéseik örömeit, illetve vannak esetek, amikor tanácsot kérnek. Annak örülök, hogy nem adják fel, hanem a fogódzókat keresik, a hiányokat akarják pótolni. Szándékom, hogy erősítsem őket a jóban, s akik elestek, azokat fel kell emelni.
A világ nagyon szekularizálódott, a pénz, önzés került a központba. Sokak számára mondom, hogy nem kell kétségbeesni, hanem Istenben bizakodni, hiszen az Övé az egyház és Övé minden ember. A mi dolgunk a magvetés és a tanúságtétel. Mi legyünk kovásszá, hogy rajtunk keresztül az Isten meg tudja érlelni a körülöttünk lévőket. Sok szülő, nagyszülő panaszkodik, hogy a gyermekek nem járnak templomba, megfeledkeznek a kapott nevelésről. Eredményesebb a példamutatás, mint a sok beszéd. Azt mutassák meg a fiataloknak, hogy mitől boldogok, és harmonikus az életük. Mutassák meg saját Isten élményeiket és mondják ki, hogy Isten nélkül ők sem tudnák ezt megtenni. Bízzunk abban, hogy ez felkelti érdeklődésüket, hiszen van, aki példát mutasson és sugározzon, hogy ez lehetséges.
Pappászentelésem és első szentmisém emlékére készült szentképre Charles de Foucauld egyik gondolatát választottam, amely így szól: „Ima, áldozatok, szenvedés: itt kell kezdenem, hogy aztán Jézus tehessen velem valamit.”
Jelenleg sokféle külső negatív tényező vesz körül bennünket, amely akár félelemmel is tölthet el minket. Oscar Romero, San-Salvador érseke – akinek fenyegetett élete volt, majd szentmise közben 1980-ban megölték – fogalmazta meg példaként: „Ha lábunk remeg is a félelemtől, mindig ott remegjen, ahol állnunk kell.” Ezt az idézetet választottam ezüstmisés jelmondatomnak is önmagam és a hívek megerősítésére, hogy semmi sem gyengítheti a Krisztus melletti elkötelezettségünket, nem inoghatunk meg, mert a langyos használhatatlan.
Területünkön van egy református iskola, ahova sok katolikus diák is jár. Számukra a mi hitoktatóink tartják a katolikus hittant. Az idei esztendőben a vezető lelkész úr, Kovách Péter megkeresett, hogy áldozócsütörtökön, Jézus mennybemenetelének ünnepén tartsunk egy ökumenikus liturgiát. Püspök atyával előzetesen egyeztettük a szertartás menetét és aszerint tartottuk meg. Szépen sikerült az ünnepi esemény. A hitoktatók ügyesen felkészítették a gyermekeket. Külön nagy öröm volt számomra, hogy egyrészt sok áldozó volt, és találkozhattam Szénási János református lelkésszel is, akivel hosszú időn át jó testvéri kapcsolatban szolgáltunk egymás mellett. A diákok és a tanárok számára pedig reményem szerint beszédes volt, hogy nem egymás ellen dolgozunk, s ha vannak is tanbéli különbözőségeink, egyfelé haladunk, és segíteni szeretnénk egymást – így kell nekik is osztálytársaikra tekinteniük.
Nagyszerű hitoktatónk van: Radicsné Nyisztor Tímea, aki a vasárnapi 10.00 órás szentmisét megelőző negyedórában ráhangolót tart a 4-6 éves gyermekeknek. Ennek keretében átbeszélik mi lesz az evangélium, mi fog történni, mi várható. A szentmiséken az átváltoztatásnál „szolgálatba helyezik” önmagukat: kijönnek az oltárhoz, és a hitoktatónk jelzésére együtt csengetnek a ministránsokkal. Aktivitásuk öröm mindenkinek: ők is köszöntötték a közénk érkező Jézust!
Az elsőáldozási szentmisének templomunkban az a hagyománya, hogy az elsőáldozókat név szerint szólítjuk, s a családjukkal együtt járulnak az oltárhoz, így a szülők, rokonság is komolyabban készül az eseményre. A későbbiekben pedig örömmel tapasztaljuk, hogy az anyukák készséggel bekapcsolódnak az imaórák megtartásába.
A szentségfelvételt követően fontos, hogy együtt maradjanak a gyermekek, így meghatározó összetartásukban az egy hetes zarándoktábor, amelyet idén Mátraverebély-Szentkúton tartottunk a középiskolás diákjainknak. A közös együttlét során létrejön egy bizalmi légkör, amely fontos a továbbiakban.
Az év során egyik kiemelt plébániai programunk a Majális, amelyet többnyire május utolsó vasárnapján tartunk. Ilyenkor a szentmisét követően közös főzés és étkezés van, a gyermekeknek játék, felnőtteknek beszélgetések.
Szent István ünnepe alkalmából a korábbi években hagyomány volt, hogy a szentmisét követően egy-egy vendégelőadót, vagy zenei közösséget hívtunk. A múlt esztendőben filmvetítés volt Szent István királyról. Idén inkább a gyerekekre fókuszálunk, játékokat állítunk össze számukra, a felnőttek pedig szabadon beszélgethetnek. Az ünnepi szentmise augusztus 20-án 10.00 órakor kezdődik a plébániatemplomunkban, majd egy kis játék és beszélgetések következnek az udvarunkban. A nap folyamán pedig a hívekkel bekapcsolódunk a Pécsi Egyházmegye által szervezett Kovász című családi fesztiválba, amely a Pécsi Püspökség területén zajlik és mindenkit szeretettel várnak.
Lelki sétánk zárásaként bármilyen életállapotban, vagy helyzetben vagyunk, tudatosítsuk magunkban, hogy életünk a Mennyei Atya kezében van a legjobb helyen:
Atyám, átadom magamat Neked, tégy velem tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem megköszönöm, mindenre kész vagyok, mindent elfogadok,
csak akaratod bennem és minden teremtményben beteljesüljön.
Semmi mást nem kívánok Istenem.
kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével,
mert szeretlek, és mert szeretetem arra késztet,
hogy egészen Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal egészen kezedbe helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám. Ámen.(Charles de Foucauld: Rád hagyatkozom)
Forrás: Pécs-Szent István Római Katolikus Plébánia
Fotó: Pécs-Szent István Római Katolikus Plébánia
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
