A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
„Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi 11. vasárnap evangéliumi részletét Márk evangéliumának 4. fejezetéből olvassuk (Mk 4,26-34). Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus példabeszédekben tanít. Ez nagyon szép, hiszen Jézus minden emberhez szól, egyszerű módon beszél, hogy mindenki megértse őt. Isten közel van, mindenkinek a barátja. Jézus azt szeretné, hogy az örömhír, az evangélium mindenkihez eljusson. Egyszerűen szól, mindenkit megszólítva.
Az első üzenete ennek az evangéliumi részletnek, hogy nincs olyan élethelyzet, vagy hétköznapi történés, amelyben ne lenne jelen Jézus Krisztus. Jézus minden élethelyzetünkben, minden pillanatunkban velünk van, mert közel akar maradni hozzánk. Velünk akar maradni!
Jézus az Isten országáról tanít, és az Isten országát a vetéshez, illetve a piciny mustármaghoz hasonlítja. Elvetetik a magot és a mag növekedésnek indul. Isten adja a növekedést, az ember feladata elvetni a magot és learatni a termést. Ez a két példabeszéd arra tanít bennünket, hogy a növekedést mindig Isten adja. Meg kell tanulnunk rábízni magunkat Isten kegyelmére. Meg kell tanulnunk Istent az első helyre tenni az életünkben, hiszen a növekedés mindig az Isten ajándéka. Tegyük meg, ami tőlünk telik, de úgy, hogy ráhagyatkozunk Istenre. Isten szeretete, kegyelme, és jósága mindig győzedelmeskedik. A mag — ha jó földbe kerül — mindig növekszikés termést hoz.
Ez az örömhír számunkra, hogy hagyatkozzunk rá a Jó Istenre. Bízzuk magunkat az Ő kegyelmére! Ne mindent magunk akarjunk előre meghatározni, megoldani. Ami tőlünk telik tegyük meg, de bízzuk rá magunkat Istenre, hiszen Isten szeretete, Isten kegyelme győz.
Végül ez a két példabeszéd arra is megtanít bennünket, hogy merjünk kicsinyeknek lenni. A mag, amikor elvetik, piciny és védtelen. A mustármag a legkisebb mag a magok közül, mégis erő van benne. Ha ráhagyatkozunk Isten kegyelmére, növekedésnek indul. Merjünk kicsiek, merjünk törékenyek lenni. Merjük elfogadni gyengeségeinket, törékenységünket, és azt, ami a mi feladatunk. Ami tőlünk telik – mégha kicsiny dolognak tűnik is – bátran tegyük meg azzal a bizonyossággal, hogy az Úristen megáldja azt, amit teszünk.
Kis Szent Teréz tanítja, hogy a kis dolgokat nagy szeretettel tegyük. Bármilyen hétköznapi dolgot, ha szeretettel teszünk, azon az Úr áldása van, hiszen az a Jézus, aki példabeszédekben, vagyis hétköznapi nyelven, hétköznapi élethelyzetekből merítve tanít, mindig velünk van. Nincs olyan pillanat, amikor ne lenne velünk!
Csendesedjünk el és ebben a csendben hagyatkozzunk rá Isten kegyelmére, bízzuk magunkat az Úr szeretetére és határozzuk el, hogy amit teszünk, azt nagy-nagy szeretettel tesszük. Imádkozzunk mindenkiért!”
Mk 4,26-34
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik, és szárba szökken, maga sem tudja, hogyan. A föld magától hoz termést: először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt a tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
