A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
"Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi tizenkettedik vasárnap evangéliumi részletét Márk evangéliumának negyedik fejezetéből olvassuk.
A vihar lecsendesítését beszéli el az evangélista. A tanítványok egy bárkában vannak és Jézus is jelen van. A csónak a tó felszínén hánykolódik a viharban és veszélybe kerülnek a benne ülők. Ez a bárka jelképezi az Egyházat, de az egész emberiséget is, amely az élet tengerén halad. A bárka kifejezi azt, hogy egy közösséget alkotunk, hogy egy csónakban hajózunk, együtt vagyunk. Ebben a bárkában mindenkire szükség van.
Ferenc pápa gyakran hangsúlyozza azt, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk. Fedezzük föl, hogy egy közös bárkában hajózunk, egy közösséget alkotunk. Hiszen mindannyian emberek vagyunk, az emberiség családjának a tagjai és egymásnak testvérei.
Ennek a szentírási szakasznak az első örömüzenete és felhívása tehát az, hogy fedezzük föl, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. Fedezzük föl, hogy vannak testvéreink, az emberiség családjához tartozunk és ebben a közösségben mindannyiunkra szükség van! Még ha vannak nehézségek, különbözőségek, ellentétek is, akkor is törekedjünk arra, hogy győzzön a testvériség, hogy egymás felé testvérként forduljunk, hogy észrevegyük egymásban a testvért, mert mindannyian egy közösséget alkotunk. Mindannyian testvérek vagyunk, egy bárkában – az emberiség nagy bárkájában – haladunk.
Jézus a bárkában alszik. Ez a gesztus kifejezi az Ő bizalmát, a mennyei Atyára való ráhagyatkozását. De amikor a tanítványok felkeltik őt, akkor Jézus ráparancsol a szélre és a vízre, majd lecsendesíti a természeti elemeket. Vagyis Jézusnak van hatalma a természet felett! Jézus a világ ura, Úr az egész világ felett. Jézus, mint szabadító is megjelenik ebben az epizódban, mert amikor a tanítványok segítségük hívják, Ő megszabadítja őket a veszélytől, a nehézségtől. Ennek a szentírási szakasznak második örömüzenete tehát az, hogy Jézus az Isten Fia, az egész világnak az Ura. Ő, aki ráhagyatkozik az Atyára arra hív bennünket is, hogy mi is hagyatkozzunk rá, Jézus Krisztusra és vele a mennyei Atyára!
Végül ebben a szentírási részletben azzal találkozunk, hogy a tanítványok ez kiáltják Jézus felé: Mester! Nem törődöl azzal, hogy elveszünk? – vagyis a nehéz helyzetben hozzá fordulnak és Jézus megszabadítja őket. Ahogy a tanítványok, mi is bátran, minden élethelyzetünkben, nehézségünkben forduljunk Jézus Krisztushoz. Személyesen szólítsuk Őt meg, ahogy az apostolok tették, hiszen Ő a mi Mesterünk, szabadítónk is. Egyedül Jézus Krisztus az, aki szabaddá tud tenni bennünket. Jézus azt kéri a tanítványoktól, hogy bízzanak benne, ne féljenek. Mi is tanuljuk meg rábízni magunkat Jézus Krisztusra, hiszen Ő az élet és a teremtett világ Ura. Ő mindig mellettünk van, sohasem hagy magunkra! A bárkában – az emberiség bárkájában – Jézus mindig jelen van, ezért a nehézségekben is mindig számíthatunk rá. Ő mindig mellettünk van.
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben gondolkodjunk el azon, hogy mi is az emberiség bárkáján hajózunk és mi is bátran ráhagyatkozhatunk utunk során Jézusra, aki a világnak az Ura, a mi Mesterünk is, aki mindig mellettünk, velünk van!
Imádkozzunk mindenkiért!"
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 4,35-41
