A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi tizenkilencedik vasárnap evangéliumi részletét János evangéliumának hatodik fejezetéből olvassuk (Jn 6,41-51). Jézus a tömegnek azt mondja: „Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza”.
Az Isten elküldi az Ő fiát, Jézus Krisztust az emberekhez. Jézus küldetése, hogy Istenhez vezessen bennünket. De az Atya mindannyiunkat vonz, hogy eljussunk az Úr Jézussal való találkozásra.
Mit jelent az, hogy az Atya vonz bennünket? Azt jelenti, hogy Isten miden embert szeret, és meghív a vele való barátságra, a vele való közösségre. Odamenni Jézushoz azt jelenti, hogy hallgatunk az Atyára és tanulunk tőle. Isten vágya az, hogy hallgassuk, befogadjuk és rábízzuk magunkat az Ő szavára. Hagyjuk, hogy a mennyei Atya szeretetével bennünket is vonzzon, elvezessen Jézushoz, hogy Ő el tudjon vezetni bennünket Istenhez, és egyre jobban megismerjük mennyei Atyánkat!
Jézus továbbá azt mondja, hogy „Aki hisz bennem, annak örök élete van”.
Amikor egy rokonunk, ismerősünk meghal, különösen is megérint bennünket a hálál misztériuma. Amikor valakinek a halálhírét halljuk, megrendülünk, mert rádöbbenünk arra, hogy a földi életünk véges. Az ember a halál talánya előtt megrendül. Viszont Isten reményt ad nekünk. Ezért csodálatos az, amikor Jézus azt mondja ma nekünk: „Aki hisz bennem, annak örök élete van” – vagyis nem a halálé, hanem az életé az utolsó szó, ahogy Ferenc pápa is gyakran tanítja nekünk.
Isten nem hagyja, hogy a bűné, a szenvedésé, a halálé legyen az utolsó szó! Az utolsó szó Istené, az életé, a megbocsátásé! Ha hiszünk Jézus Krisztusban, ha rábízzuk magunkat az Úrra, engedelmeskedünk az Ő szavának, ha a hitünk szerint élünk és az irgalmasság útját járjuk, akkor nekünk is örök életünk van, mi is eljutunk a mennyországba! Az örök élet öröme reményt, távlatot ad nekünk! Jézus azt kéri tőlünk, hogy higgyünk benne, és ennek a Jézus Krisztusba vetett hitnek az ajándéka az örök élet reménye és öröme.
Végül az Úr Jézus azt mondja: Én vagyok az élet kenyere. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.
Az a Jézus, aki megszaporította a kenyeret és a halat és ezzel jóllakatta a tömeget, az utolsó vacsorán a kenyeret az Ő testévé, a bort az Ő vérévé változtatta át – ez az Eucharisztia. Az Oltáriszentség Jézus Krisztus maga. Jézus Krisztus valóságosan jelen van a kenyér és a bor színében. Az élet kenyere, a mennyből alászállott élő kenyér tehát Jézus Krisztus! Aki eszi Jézus Krisztus testét, annak örök élete van, mert Jézus maga az élet. Ahogy János evangéliumának egy másik részletében mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet!
Nagyon fontos, hogy rendszeresen járuljunk szentáldozáshoz, mert a szentáldozásban az élet kenyerével táplálkozunk, Jézus Krisztust vesszük magunkhoz. Jézus, mint orvosunk önmagával gyógyít bennünket, önmagát adja nekünk, hogy örök életünk legyen. A szentáldozásban lássuk meg mennyei orvosságunkat, mennyei orvosunkat, aki önmagával táplál, hogy életet, örök életet adjon nekünk is.
Tartsunk egy kis csendet, ünnepeljük ezt az örömhírt és imádkozzunk minden emberért!
Évközi 19. Vasárnap – Jn 6,41-51:
Abban az időben a zsidók zúgolódni kezdtek Jézus ellen, amiért azt mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem, Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?”
Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza, – és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”
