A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!

 

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!

Az évközi harmincegyedik vasárnap evangéliumi részletét Márk evangéliumának tizenkettedik fejezetéből olvassuk (Mk 12,28b-34). Az evangélista elbeszéli, hogy egy írástudó megkérdezi Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?”. Jézus pedig így válaszol: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Az első, amit Jézus kér az, hogy „Halld, Izrael!”, vagyis a legfontosabb magatartás Isten előtt az, hogy meghallgatjuk őt. Befogadjuk azt, amit mond nekünk. Befogadjuk azt, amit Isten feltár önmagáról számunkra. Meghallgatni Istent a szeretet cselekedete. Befogadjuk és megőrizzük az Ő szavát és megvalljuk, hogy Isten a mi szerető Atyánk. Meghallgatni Istent azt jelenti, hogy ünnepeljük, hogy Ő szeret bennünket. Az első parancs tehát, amire Jézus bátorít bennünket az, hogy mindig hallgassunk Istenre, mindig hallgassuk meg Istent, fogadjuk be az Ő szavát és bízzuk rá magunkat az Úr szavára!

Ferenc pápa arra bátorít bennünket, hogy merjük meghallgatni egymást is. Merjük meghallgatni a testvérünket, mindazokat, akikkel találkozunk! Meghallgatni egymást, befogadni azt, amit a másik ember mond nekünk – ez a párbeszéd a találkozásnak is fontos eleme.

Miután tehát meghallgattuk az Úr szavát, miután ünnepeljük, hogy az Úr szeret bennünket, erre válaszolunk szeretettel – Isten iránti, felebarátunk iránti és önmagunk iránti, helyes szeretettel.

Azt mondja Jézus: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” – vagyis az egész ember szeresse Istent. Minden cselekedetünkkel, létünk, életünk minden pillanatával és pillanatában szeressük Istent. Igazi szépséget, igazi értelmet életünknek az ad, ha szeretünk, ha szeretjük Istent, és ha az Ő szeretetére mindig szeretettel válaszolunk.

Az első János levélben olvassuk: „Hogyan szerethetjük Istent, akit nem látunk, ha nem szeretjük felebarátunkat, akit látunk?”. Vagyis fontos a felebarátunk iránti és az önmagunk iránti helyes szeretet is. Ki az én felebarátom? Az a testvérem, aki éppen most mellettem van, akivel éppen most találkozom. Mindenki a felebbarátunk. Mindenki felé ezzel a testvéri szeretettel kell fordulnunk, ami konkrétan azt jelenti, hogy jót akarok a másik embernek, imádkozom érte. Helyesen szeretni önmagamat azt jelenti, hogy elfogadom magamat, igent mondok önmagamra.

Egy magyar lelki író egy háromlábú székhez hasonlította a szeretet parancsát. A szék egy-egy lába jelképezi az Isten iránti, a felebarát iránti és az önmagunk iránti szeretetet. Mind a három lábra szükség van ahhoz, hogy a szék stabil maradjon. Jelképesen mondva ez azt fejezi ki, hogy ha nem szeretem önmagamat, akkor nem tudom a felebarátomat és Istent sem szeretni igazán. Ha nem szeretem testvéremet, embertársamat, azt, akivel éppen találkozom, akkor nem tudom önmagamat sem és Istent sem igazán szeretni. És ha nem szeretem Istent, akkor valójában nem tudom igazán embertársamat és önmagamat sem szeretni.

A mai vasárnapi szentírási szakasz örömhíre tehát az, hogy Isten minden embert szeret. Hallgassuk az Ő szavát, fogadjuk be Isten szeretetét a szívünkbe. Örömhírünk az, hogy erre a szeretetre mi is válaszolhatunk szeretve Istent mindenek felett, szeretve felebarátainkat, vagyis minden embertársunkat és szeretve önmagunkat.

Ha nap mint nap ünnepeljük azt, hogy szeretve vagyunk és ünnepeljük azt, hogy képesek vagyunk szeretni, jót akarni a másiknak, akkor béke lesz a szívünkben.

Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben adjunk hálát a Jóistennek! Imádkozzunk minden embertársunkért, különösen a családokért, a szenvedőkért, és az egészségügyben dolgozókért!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Ámen. Szűz Mária, Béke Királynője, Szent József, könyörögjetek érettünk!

Évközi 31. Vasárnap – október 31. Mk 12,28b-34

EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?”

Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.”

Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.

Ezek az evangélium igéi.

 

Szentmise közvetítések banner v2

 

Szentmise közvetítések banner v2

 

partnerek kórházlelkészség