A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Nagyböjt 4. vasárnapja, 2022. március 27.)

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!

Nagyböjt negyedik vasárnapjának evangéliumi részletét Lukács evangéliumának tizenharmadik fejezetéből olvassuk (Lk 13,1-9)

A tékozló fiú történetét, vagy másképpen mondva, az irgalmas atya történetét hallottuk. Ezt a példázatot, amely a tékozló fiúról és az irgalmas atyáról szól, Jézus a farizeusoknak és az írástudóknak mondja el, mert azzal vádolják ők Jézust, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik. Jézus ezt a példázatot mindannyiunknak el akarja mondani. Azért, hogy megtapasztaljuk azt és szívünkbe véssük azt az igazságot, hogy Isten irgalmas Atya.

A tékozló fiú, aki eltékozolja vagyonát, bennünket jelképez. A tékozló fiú, miután elpazarolta mindenét, magába száll és azt mondja: "Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok." Felkelek, atyámhoz megyek, bocsánatot kérek tőle. Jézus arra hív bennünket, hogy bármilyen élethelyzetben vagyunk, bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, bármilyen mélyen is vagyunk, sose felejtsük el azt, hogy Isten irgalmas Atya. ISten mindig készséges arra, hogy megszabadítson bennünket, Ő mindig meg akar bocsátani nekünk. Ez a mi jó reményünk. Nincs az a bűn, amit, ha őszintén megbánunk, ne bocsátaná meg a Jóisten. És ahogy a tékozló fiú elindul, hogy hazatérjen, nekünk is nap mint nap föl kell kelnünk, újból és újból meg kell újulnunk, újból és újból bocsánatot kell kérnünk, visszatérnünk Istenhez, hogy Ő meg tudjon gyógyítani bennünket irgalmas szeretetével. Olyan szépen írja le Lukács evangélista, hogy az apa minden nap kimegy a háza elé, és szemléli az utat, hátha hazatér az ő fia. És, amikor az apa meglátja, hogy a fia már hazatérőben van, elébe siet, átöleli, és ünnepli, hogy hazaérkezett a fiú. Azt mondja a jelenlévőknek: "Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült". Isten örül a megtérő bűnös miatt. Isten öröme, amikor a bűnös ember megtér, bocsánatot kér. És Isten, ahogy az irgalmas atyánál látjuk, megrendóül, amikor az ember fájdalmát, az ember nehéz helyzetét látja. Így monjda a történet: "az atya zsigereiben megrendült, mikor meglátta a fiát".

Jót tesz nekünk arra gondolni, hogy Isten megrendül, amikor tapasztalja a mi szomorúságunkat, a mi fájdalmainkat. Ő együttérez velünk a fádalomban. Ő együtt van velünk minden nehéz helyzetben. Nem tesz azonosságot a bűnünk és a személyünk között. Isten a bűnre nemet mond, az embernek pedig mindig megbocsát. Ez az irgalom. Az irgalom a bűnre nemet mond, de az embernek mindig kész megbocsátani. Jót tesz nekünk arra is gondolnunk, hogy Isten örül annak, amikor bocsánatot kérünk, amikor megtérünk, amikor megnyitjuk őelőtte a szívünket.

Isten irgalmas. Ez az irgalom megújít, ez az irgalom újjá teremt, ez az irgalom megerősít emberi méltóságunkban. Ezt fejezi ki, hogy a hazatérő, bűbánó fiúnak az ujjára gyűrűt húz az Atya, sarut a lábára. Visszaadja neki emberi méltóságát. Isten irgalmas, és ez az irgalom abban mutatkozik meg tehát, hogy együttérez velünk, megrendül, amikor a fájdalmunkat, nehézségeinket látja. Isten irgalma abban is megmutatkozik, hogy tehát, hogy örül nekünk, Ő szeret bennünket, mindig kész megbocsátani nekünk, és örül, amikor a bűnös megbánja a bűnét. Isten irgalma abban is megmutatkozik, hogyő megerősít bennünket emberi méltóságunkban. Mert bármit is teszünk, mindig megmarad az emberi méltóságunk. Isten mindig szeret bennünket, bármi is történik.

Amikor az idősebbik fiú hazatér, és megsértődve nem akar betérni az atyai házba, az apa szintén kimegy, és emlékezteti fiát arra, hogy a megtért, hazatért fiú ennek az idősebb fiúnak a testvére. Vagyis az irgalmas atya emlékeztet bennünket arra, hogy egymásnak testvérei vagyunk. Az irgalom - fogalmaz Ferenc pápa - ott kezdődik, hogy a másikra mint testvéremre tekintek, és mint testvér fordulok felé. Vagyis megtapasztaljuk, hogy Isten megbocsát nekünk, és Isten arra hív minket is, hogy mi is bocsássunk meg egymásnak. 

A tékozló fiú története, az irgalmas atyáról szóló példázat tehát arra hív bennünket, hogy mi is mindig induljunk haza az Úrhoz. Mindig menjünk oda hozzá, és merjünk bocsánatot kérni. Minden egyes szentgyónás olyan, mint amikor átölel benünnket az irgalmas atya. Együttérez velünk szomorúságunkban, örül nekünk, örül, hogy megtérünk és bűnbánatot tartunk, és megerősít minket emberi méltóságunkban. Arra emlékeztet bennünket, hogy Istennek gyermekei, egymásnak pedig testvérei vagyunk.

Járjuk együtt az irgalmasság útját! És most egy kis csendet tartva adjunk hálát az irgalmas Istennek, és imádkozzunk mindenkiért, a családokért, a betegekért, az idősekért, az egészségügyben dolgozókért, és a béke ajándékáért elsősorban Ukrajna számára!

2022. március 27. – Nagyböjt 4. vasárnap Lk 15,1-3.11-32

EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Azokban a npokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:

„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltöte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta.

Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki. – Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt, és most életre kelt, elveszett, és újra megkerült.”

Ezek az evangélium igéi.

Pécsi Egyházmegye

Szentmise közvetítések banner v2

 

Szentmise közvetítések banner v2

 

partnerek kórházlelkészség