A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Nagyböjt 4. vasárnap, 2023. március 19.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Nagyböjt negyedik vasárnapjának evangéliumi szakaszát János evangéliumának kilencedik fejezetéből olvassuk.
Jézus útja során találkozik egy születésétől fogva vak emberrel. Ez az ember semmit nem lát. Születésétől fogva sötétség veszi körül. Ez fizikai sötétséget jelent, de szimbolikusan lelki sötétséget is. A Jézussal való találkozás során a vak ember látó emberré válik, vagyis lát, fizikai értelemben is, de lélekben is, vagyis átvitt értelemben is látó ember lesz, a hitre jut. Hogyan történik meg ez a változás, ennek az embernek az életében? Elsősorban az Úr Jézussal való találkozás által. Az Úr Jézussal való találkozás átformálja, átalakítja ennek az embernek az életét. Jézus egy jelképes cselekedettel gyógyítja meg ezt a vak férfit: „A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: »Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.«”. A Teremtés könyvének elején azt olvassuk, hogy Isten az agyagból embert teremtett. Most pedig Jézus lehajol a földre, sarat készít, emlékeztet bennünket arra, hogy Jézus, aki teremt, Jézus, aki újjá alkot, és ezt a sarat keni a vak embernek a szemére, kifejezve azt, hogy Jézus újjáteremti ezt a férfit. Vagyis át fog alakulni ennek az embernek az élete. Újból látni fog fizikailag, de lelki értelemben is, hiszen eljut a hitre.
Az első üzenete ennek a szentírási szakasznak az, hogy Jézus újjáteremt bennünket, Jézus gyógyít bennünket. Ferenc pápa egyik alkalommal ezt így fogalmazta meg: Jézus meggyógyít bennünket, irgalmas szeretetével mindig megbocsát. Jézus legyőzte az ősellenséget, legyőzte a sátánt. Nem a sátáné az utolsó szó, hanem Istené. Isten elfelejti a mi bűneinket. Mindig kész megbocsátani. Jézus az ő irgalmával gyógyít. Az ő irgalmas szeretetével meggyógyít mindannyiunkat. Hagyjuk, hogy Jézus megérintsen bennünket. Hagyjuk, hogy megérintse szemünket, megérintse lelkünket, ahogy megérintette ennek a vak embernek is a szemét, és meggyógyította őt. Jézus a mi gyógyítónk is. Jézus a mi újjáteremtőnk is, aki az ő irgalmával begyógyítja sebeinket. Az ő irgalmával újjáteremt bennünket.
Azt látjuk továbbá, hogy az Úr Jézussal való találkozás, átalakítja ennek az embernek az életét. Továbbá azt látjuk, hogy miután megmosdott a vak férfi, látó emberré lett, és kérdezik tőle, hogy: Ki vagy te? Te vagy az a koldus, akivel eddig találkoztunk, aki vak voltál, és azt válaszolja: „Én vagyok az!”. Vagyis ezzel az evangélista arra akar rámutatni, hogy az Úr Jézussal való találkozás ezt a vak férfit, közelebb vitte saját magához. Meg tudja vallani, hogy ki ő. Az Úr Jézussal való találkozás közelebb visz saját magunkhoz tehát. Ha megismerem Jézust, ha hiszek Jézus Krisztusban, egyre jobban megismerem saját magamat is. Az Úr Jézussal való találkozás, az önmagunkkal való találkozást is erősíti, önmagunk megismerését is mélyíti. Ez a második üzenete ennek a szentírási szakasznak. Az Úr Jézussal való találkozás segít bennünket abban, hogy jobban megismerjük magunkat, hogy el tudjuk fogadni magunkat, hogy szeretni tudjuk magunkat. Az Úr Jézussal való személyes kapcsolat a helyes önismeretünk kialakításának kitüntetett módja. Csodálatos azt tudnunk, hogy kik vagyunk. Az Úr Jézussal való találkozás megerősít bennünket abban, hogy mi a mi identitásunk, vagyis az, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ahogy Ferenc pápa tanítja: Életünk boldogsága nem egészségügyi állapotunktól, nem anyagi helyzetünktől függ, hanem attól a bizonyosságtól, hogy tudjuk, Isten a mi mennyi Atyánk, mi az ő gyermekei vagyunk. A meggyógyított vak ember azt üzeni tehát nekünk, hogy ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor tudjuk igazán felismerni, hogy kik vagyunk, akkor tudunk igazán abban elmélyülni, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy Isten a mi Atyánk.
Végül létrejön egy teljes személyes találkozás a meggyógyult férfi és Jézus között, amikor már ez a férfi meg is láthatja Jézus arcát és kérdezi tőle: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus azt feleli: Látod őt, aki veled beszél: ő az. S végül kimondja a meggyógyított ember: „Hiszek, Uram!” És leborul Jézus előtt. Ez az ember meglátja Jézus arcát. Felismeri a hang alapján, de már láthatja az arcát, és kifejezi a Jézus Krisztusba vetett hitét, megvallja, hogy Jézus az Emberfia, vagyis Jézus a Messiás, a Megváltó, ő az Istennek a Fia. A vak ember, mivel nyitott volt az Úr szavára, mivel engedelmeskedett Jézus szavának, eljut a teljes hitre. Megvallja, hogy Jézus Krisztus a Megváltó, az Isten Fia. Ezáltal e meggyógyult férfi arra is hív bennünket, hogy lépjünk párbeszédbe Jézus Krisztussal, személyes barátságunkat ápoljuk Jézussal, mert így tudunk a hit útján növekedni, ha szemléljük Jézust, ha hallgatjuk Jézust.
Összefoglalva ez a szentírási szakasz arra bátorít bennünket, hogy ismerjük el, rászorulunk Jézus gyógyító szeretetére. Ismerjük el saját vakságunkat, saját kiszolgáltatottságunkat, gyengeségünket, hagyjuk, hogy Jézus ránk tegye a kezét, meggyógyítson, megerősítsen bennünket és ezáltal, hogy hiszünk benne, megismerjük saját magunkat, rádöbbenünk keresztény identitásunkra, hogy Isten gyermekei vagyunk, egymásnak testvérei, és fontos, hogy ápoljuk az Úrral való barátságunkat.
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben imádkozzunk Ferenc pápáért, a családokért, a fiatalokért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért, és imádkozzunk a béke ajándékáért.
Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár
2023.03.19.-Nagyböjt 4. vasárnap (Jn 9,1.6-9.13-17.34-38)Abban az időben:
Ezek az evangélium igéi.
Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az!”
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.”
A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!”
A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
