A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Húsvét 2. vasárnap vasárnap, 2023. április 16.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Húsvét második vasárnapján, az Isteni Irgalmasság vasárnapján az evangéliumi részletet János evangéliumának huszadik fejezetéből olvassuk.
A feltámadt Jézus találkozik a tanítványokkal, és a feltámadt Jézus első szavai között ez a kifejezés hallható: „Békesség nektek!” (Jn 20,19.21) . Jézus ezt többször megismétli, mert tudja, hogy az embernek, minden embernek szüksége van a békére. A béke Isten ajándéka. A béke az egyik legfontosabb jó, közjó ami életünkben, minden ember életében. Hiszen tapasztaljuk, különösen akkor, amikor háborúról hallunk, amikor háború hírét halljuk. A háború sok fájdalmat, szenvedést okoz. Különösen is fontos ebben az időszakban imádkoznunk a békéért. Különösen is vígasztaló hallani, hogy a feltámadt Jézus egyik első ajándéka a béke. Hiszen Jézus tudja, hogy az ember szívének, minden ember szívének szüksége van a békére.
A béke nem csupán azt jelenti, hogy nem szólnak a fegyverek. A béke nem fegyverszünetet jelent csupán. A béke harmóniát, a béke igazságosságot, a béke irgalmat jelent. Isten ajándéka a béke, és ezt az ajándékot a feltámadt Jézus nemcsak az aposotoloknak kívánja adni, hanem minden embernek, nekünk is. Első örömhírünk tehát ebben a szentírási szakaszban tehát az, hogy Jézus mindenkinek adja a békét. De ezt a békét be kell fogadnunk, ezt a békét őriznünk kell. Ezen a békén – mint Ferenc pápa mondja – mint szorgalmas kézművesek dolgoznunk kell, mert a béke ajándéka feladattá válik, hogy őrizzük a békét, ápoljuk a békét, és építsük a béke kultúráját, a béke civilizációját. Ferenc pápa arra hív bennünket, hogy imádkozzunk kitartóan a békéért, és tegyünk is konkrétan a békéért.
Jézus békét ad, ugyanakkor azt is mondja a feltámadt Úr Jézus: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22). Jézus másik nagy ajándéka – mondhatnánk így – az ajándékok ajándéka maga a Szentlélek. Jézus nem valamit ad, hanem önmagát adja, hiszen értünk meghalt és feltámadt, és ajándékozza nekünk és minden embernek a Szentlelket. „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22) – Jézus fontosnak tartja, hogy ezt hangsúlyozza a tanítványok számára. Ezzel azt akarja elmondani, hogy szükségünk van a Szentlélekre, mert a Szentlélek nélkül nem tudunk hinni, a Szentlélek nélkül nem tudunk szeretni, a Szentlélek nélkül nem tudunk növekedni a hitünkben, a szeretetünkben. A Szentlélek nélkül nem tudjuk követni Jézust. Szükségünk van a Szentlélekre, és olyan szép, hogy a feltámadt Jézus nekünk is odaajándékozza az ő Szentlelkét. A Szentlélek támogat bennünket, megerősít a jóban, megerősít a szeretetben és a hitben. Jézushoz vezet, az Atyához vezet bennünket. „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22) – Jézus ajándékba adja nekünk. Ez a második örömhíre a mai szentírási epizódunknak, hogy a Szentlelket Jézus nemcsak akkor ajándékozta, hanem minden nap adja nekünk, de fontos, hogy hívjuk a Szentlelket, fontos, hogy kérjük őt, mert mindannyiunknak szükségünk van az Úr Szentlelkére.
Jézus küldetést is ad a tanítványoknak, amikor azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot” (Jn 20,22). A feltámadt Jézus azokkal az apostolokkal találkozik, akik közül a legtöbben elhagyták őt, magára hagyták őt. Az a tény, hogy Jézus megjelenik nekik, az a tény, hogy Jézus békét hoz nekik, a Szentlelkét adja nekik, azt fejezi ki, hogy Jézus megbocsátott a tanítványoknak. Isten irgalmas. Jézus megbocsát a tanítványainak, megbocsát minden embernek. Ez a harmadik örömhíre ennek a szentírási szakasznak, hogy Isten irgalmas, Isten megbocsát. Jézus meghívja a tanítványait arra, hogy az irgalmasság küldöttei, az irgalmasság közvetítői legyenek, hogy Isten irgalmát közvetítsék minden ember számára. Jézus akarta, hogy legyen a kiengesztelődés szentsége a szentgyónás. Jézus akarata szerint az, hogy a kiválasztott férfiak Isten irgalmát közvetítik a bűnbánó ember számára a szentgyónásban. A szentgyónásban megtapasztaljuk azt a csodát, hogy Isten irgalmas, hogy nincs az a bűn, amit, ha őszintén megbánunk, ne bocsátaná meg a Jóisten. Isten irgalmas, és arra hív, hogy az ő tanítványai, az apostolok, azok utódai, a püspökök, azok munkatársai, a papok ezt az isten irgalmat közvetítsék, adják tovább, adják át.
A mai ünnepünknek, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának örömüzenete tehát az, hogy Jézus mindannyiunk számára elhozta a békét, békét ad mindannyiunknak. Örömhírünk az, hogy ő mindenkinek ajándékozza az ő Szentlelkét, és mindenkinek megbocsát. Hittel fogadjuk Jézust, hittel, ráhagyatkozva az Úrra. Hívjuk a Szentlelket, és a Sznetlélek segítségével cselekdjünk a békéért, mert a béké úgy tudjuk magunk körül megerősíteni, ha irgalmasak vagyunk. Mert az irgalom és a béke ott kezdődik, hogy a másik emberre mint testvérre tekintek, mint testvér fordulok felé. Építsük együtt a béke és az irgalmasság civilizációját, s mondjunk együtt nemet az erőszakra, a háborúra. A feltémadt Jézus velünk van, Szentlelkével megerősít bennünket és arra hív, hogy legyünk a béke, az irgalom, a megbocsátás emberei.
Gondoljuk végig, hogy ki az a valaki, akinek ki kellene mondanom azt a szót, hogy bocsánat annak jeléül, hogy megbocsátok neki, illetve hogy bocsánatot kérek tőle. Ezáltal már tettünk egy konkrét lépést a béke érdekében.
Tartsunk most egy kis csendet, és ebben a csendben imádkozzunk Ferenc pápáért, a béke ajándékáért, a családokért, a fiatalokért, az idősekért, a betegekért és az egészségügyben dolgozókért.
Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár
2023.04.16. - Húsvét 2.vasárnap (Jn 20,19-31)
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
