Március 25-én a megtestesülést, Jézus fogantatását (Conceptio Domini,Conceptio Christi) ünnepeljük. A főünnep hivatalos neve: Urunk születésének hírüladása. 692-ben említik először, amikor a trullai zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben történő ünneplését – valószínűleg ekkor már hosszú ideje a jeles napok sorába tartozott.
„Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál, Ki mindenkor szépen úgy virágoztál, Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél, Imádd Jézust értünk, akit te szültél! Szép liliomszál, szűzek virága, Könyörögj érettünk, Istennek anyja! Ó, mely ékes vagy, Mária, bűnösöknek szószólója!” (erdélyi Mária-ének)
Szent Ágoston már a IV-V. század fordulóján figyelmeztet arra, hogy március 25-ét már régóta az Úr fogantatása és halála napjának tekintik. Egy ősi egyházi hagyomány szerint az Úr Jézus kereken harminc évig volt a földön, s ugyanazon a napon fogantatott, mint amikor teremtette az embert és meghalt. Persze március 25. inkább csak egy idealizált dátum volt, amely majdnem megfelelt a tavaszi napéjegyenlőségnek. Az ünnep alapjául szolgáló eseményt Szent Lukács evangéliumából olvashatjuk, az első fejezet közepén (1,26-38). Amikor Gábriel arkangyal azzal a köszöntéssel érkezett, hogy „íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak hívsz”, ezzel Izaiás prófétának az Acház királyhoz intézett jövendölésére is hivatkozik: „Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogant, fiút fog szülni, s nevét Immanuelnek hívja (Velünk az Isten)” (Iz.7,14). Az ősi jámbor hagyomány szerint, amikor a főangyal fölkereste az Istenszülőt, Mária éppen ezt a jövendölést olvasgatta. Az ünnep titka az, hogy a názáreti Szűz annak a Messiás királynak szülőanyja lesz, aki kézbe veszi az emberiség sorsának irányítását. S a Szűz válasza után férfi közreműködése nélkül világra jön az Isten.
Az angyali üdvözlet napja, „ANNUNTIATIO”, Jézus fogantatásának ünnepe, emiatt pontosan kilenc hónappal előzi meg a karácsonyt. Egyike a legtöbbet ábrázolt bibliai jeleneteknek, amikor Gabriel arkangyal meglátogatja Máriát, hogy hírül adja a megtestesülés örömhírét.
Régi egyházi énekünk:
