A Pécs-Kertvárosi Szent Erzsébet Plébánia szervezésében ismét zarándokútra keltek a hívek, útjukat a fiatalokért felajánlva. A zarándokok a feltámadási szentmisére érkeztek vissza Máriagyűdről.
A kertvárosi templom elől nagyszombat reggelén Pavlekovics Ferenc plébános áldásával indult útnak a zarándokcsapat. Énekelve, mintegy félórás gyaloglás után a Pécsről induló buszra szálltak. Máriagyűdön már várta őket Rosner Zsolt máriagyűdi plébános, aki énekekkel, imákkal fogadta a csapatot, s a kegykép előtt áldását adta a zarándokokra. A fájdalmas Szűz szobránál mindenki bemutatkozott és megosztotta háláját, kérését és imaszándékát, majd elindult a zarándokmenet.
A Tenkes hegyre teljes csendben gyalogoltak a hívek, így emlékezve Jézus keresztútjára. Minden zarándoknak volt ideje elmélkedni a saját nagyböjtjén, a bűnein, a felajánlásain, vagy elmélyülni a várakozásban.
A csapat elmélkedéseit a fájdalmas rózsafüzér tizedeire építették, amelyeket mindig egy-egy zarándoktárs olvasott fel. Bissén volt az első pihenő, majd énekelve, imádkozva vágtak neki a következő szakasznak.
A pogányi tó partján egy zarándoktárs családja szeretetlakomával készült, ami nagy erőt adott a híveknek az utolsó szakasz megtételéhez.
Sötétedésre ért a csapat Kertvárosba, ahol a templom előtt világított a szentelésre váró tűz. A várakozó, csendes és félhomályos templomba énekelve vonultak be a zarándokok,
és egyesével lerakták azokat a köveket az oltár elé épített Golgotára, amelyeket a Tenkes hegyről hoztak. A zarándokkereszten lévő fehér lepel jelképével megkezdődött a nagyszombati liturgia.
Ez volt a harmadik nagyszombati zarándoklat, amit a fiatalokért ajánlottak fel a résztvevők: vallják, hogy elsősorban a szülőknek kell példát adniuk gyermekeiknek. A zarándokok egy hálaadó imát is megfogalmaztak: „Áldottak azok a szülők, akiknek ebben a nehéz világban a nevelésben egy ilyen közösség segít!"
