Április 12-én, dr. Cserháti József megyéspüspök halálának napján a Pécsi Egyházmegye a székesegyház altemplomában tartott megemlékezést este 6 órától. A gyászmise keretében minden elhunyt pécsi püspökre emlékeztek.
Cserháti József 1964-től 1989-ig volt a Pécsi Egyházmegye püspöke, a kommunizmus időszakában egyházi vezetőként nagy felelősség hárult rá. A halálának napján tartott megemlékezés alkalmából Cserháti néhány gondolatát idézzük fel.
„A püspöki tisztség elvállalása mindig nehéz dolog volt. Különösen olyan időkben, mint amiket mi éltünk át évtizedeken keresztül. [...] Az egész életem dialógus volt: keresni a kapcsolatot, párbeszédet folytatni az állammal. Hittem abban, hogy vannak dolgok, amelyeket közössé kell tenni. Úgy gondoltam, a hitetlenek és az egyház között folytatott dialógussal mégiscsak előbbre tudunk jutni. Életemnek talán a legnagyobb műve volt, hogy erre vállalkoztam. Noha az egyház és az állam megegyezése képtelenség volt a marxizmus időszakában, egy eszme azért mégiscsak közös volt, méghozzá a humanizmusé. A marxizmusban erős humanista törekvést láttam: sokkal többet tett ez a rendszer a kultúráért, a civilizációért, mint ahogyan azt el akarnánk ismerni. A humanizmusból azonban sosem tudták megvalósítani emberi szabadságot, itt buktak meg. Az egyház viszont addig egyház, ameddig szabad."
„Minden embert szeretek. Nem tudok szebbet üzenni sem, mint hogy az emberek mindig jobban szeressék és becsüljék egymást, és tartsák egymást elsősorban embernek. Az az érzésem, hogy ha Istenről beszélünk, akkor a szeretetre gondolunk. Nem kívánok mást, mint hogy azt az embert lássák bennem, aki lenni akartam. Én másokért akartam élni."
(Részletek a Cserháti Józsefről a Magyar Televízió által 1994-ben készített Uram, Te látod lelkemet című portréfilmből)
Fotó: Loósz Róbert
