A világ ministránsai életében különleges esemény a Nemzetközi Ministráns Zarándoklat Rómában. Idén július 28-a és augusztus 4-e között szervezték meg a találkozót, amely már a tizenkettedik alkalom volt, és amelyen a Pécsi Egyházmegyéből hetven fiatal vett részt. Sas Norbert, a Pécsi Egyházmegye ministránsreferense beszámolója.
Ha egy szóval kellene összefoglalni az eseményt, akkor az a szó a „találkozás” lenne, hiszen ez jellemezte számunkra a zarándoklatot!
Nem mindig egyszerű már az elindulás sem. A mi zarándokcsoportunk először csak Bőszénfáig jutott, ahol a busz meghibásodása miatt néhány órát várakozni kellett. De itt mutatkozik meg az Isten zsenialitása, hiszen kaptunk négy órát ajándékba. Négy órát, hogy találkozzunk, elsősorban egymással. Kihasználva az időt, az út melletti réten tudtunk játszani, beszélgetni, megismerni egymást. Meg tudtuk azt tenni, amit Rómáig talán nem tudtunk volna: közösséggé válni! Miután megjavították a buszt folytathattuk utunkat San Giorgio di Nogaro-ig, majd másnap innen Rómáig. El lehetne mesélni minden látnivalót, minden érdekességet, minden szituációt, de az lehet túl sok volna. Érdemes tovább mennünk a „találkozások útján”.
A keddi nap egy különleges esemény volt, hiszen ezen a napon volt a Zarándoklat fő eseménye: a Szentatyával való találkozás. Mire a Szent Péter térre értünk, már az egész tér tele volt ministránsokkal. Többször voltam ministráns zarándoklaton, de ennyi résztvevőt még sosem láttam. Közel nyolcvanezren voltunk. 80 000 különböző nemzetiségű és nyelvű ministráns, akiket az a cél mozgatott, hogy találkozzanak egymással és a Szentatyával, megmutassák, hogy Krisztushoz tartoznak. Találkozásaink egyik csúcspontja ez volt. A beszélgetések, a misszió (hiszen a mi ministránsaink buzgón osztogatták a kártyát, amelyen az Eucharisztikus Kongresszus imája volt német nyelven), a közös imádság, az éneklés jellemezte ezeket az órákat. Megdöbbentő és reménykeltő, amikor ennyi fiatal együtt hangosan énekli: „Jesus Christ, you are my life” (Jézus Krisztus, te vagy az életem). Megerősítő érezni és tapasztalni ezt. Megerősítő látni, hogy a Szentatya örömmel megy el köztünk, és a ministránsok rajongva figyelik a személyét, mint az Egyház földi vezetőjét.
Találkozások. Talán az egyik legmélyebb és legmeghatóbb találkozást a magyar mise adta számunkra, ahol ezernél is többen gyűltünk össze. Amikor a szentmise végén felhangzott a magyar himnusz, és a fiatalok hangosan énekelték, azt éreztük, jó magyarnak lenni. A magyar egyháznak ők a reménységei, a keresztény Magyarországnak ők a jövője és talaja. Magyar találkozott a magyarral, és nem másban, mint Isten legnagyobb ajándékában, az Eucharisztia ünneplésében. Mikor kiléptünk a templomból a Szent Ignác templom előtti teret betöltötte a magyar hang, a magyar kiáltás: „ria, ria, Hungária”. Megdöbbentő érzés és élmény volt.
A következő napok inkább a pihenésről és a kikapcsolódásról szóltak, de sokat adtak ahhoz, hogy az egyházmegye ministránsai között barátságok is kötődjenek.
Néhány beszámoló a résztvevők tollából:
„Életemben először jártam Rómában, és lenyűgözött a város. Hihetetlen volt elképzelni, hogy előttem apostolok, szentek és vértanúk százai jártak itt. Hálás vagyok minden alkalomért, amikor egy bazilikában imádkozhattam a szeretteimért. Nagy ajándék volt számomra a magyar mise, ahol 1700 magyar ministráns imádkozott együtt. Öröm volt látni, hogy a zarándoklat alatt a különböző falvakból érkezett fiatalokból közösség formálódott.”
(Számel Kata)„A ministráns zarándoklat legmeghatározóbb része a közösség élménye volt számomra. Itthon egy kis faluban ministrálok, a misén is alig vannak, nemhogy ministránsok. Ezek után megtapasztalni, ahogy együtt, a meleg és tűző nap ellenére is egy hatalmas százezres csapatként várjuk a Szentatyát ministránsok, semmihez sem fogható érzés. Ugyan tizenkilenc országból érkeztünk, mi mégis egy nagy, frissen napbarnított csapat voltunk, akik később is örömmel üdvözölték egymást Róma-szerte bárhol.
A közös magyar misére visszagondolva pedig még most is jólesően kiráz a hideg, ahogy a szentmise lezárásaként egy emberként énekeltük közel kétezren a Boldogasszony Anyánkat.”
(Mezey Aletta Sára)„A zarándoklat egy hatalmas, életre szóló élmény volt a számomra. Nagyon szép, monumentális, és történelmileg is érdekes város Róma, ezenfelül a kereszténység központja is. Hihetetlen volt találkozni a Szentatyával, vele imádkozni, és az ő áldását megkapni. Mégis számomra a zarándoklat tetőpontja a magyar mise volt, ahol 1700 magyarajkú ministránstársammal együtt, egyszerre mondtuk az imádságot. Még sohasem vettem részt olyan misén, ahol 1700 ember vesz részt, így számomra ez egy nagyszerű, és megindító élmény volt. Örülök, hogy eljuthattam, és imádkozhattam Róma bazilikáiban, mind a Szent Péter, mind a Szent Pál bazilikában, a többi hatalmas templomban. Ami nagyon megfogott az a Szent Bernadett templom oldalkápolnájának kupolája, és annak festése volt. Egyszerűem hihetetlen, amit ott láttam. Örülök, hogy ezzel a zarándoklattal közelebb kerülhettem mind egyházmegyém többi ministránsához, kispapjaihoz, papjaihoz, és természetes az Úrhoz. Hazaérve sokkal közelebb érzem magam hozzá, és jobban érzem vigyázó szeretetét is. Nagyon köszönöm mindazoknak, akik hozzásegítettek, hogy részt vegyek, és a szervezőknek a sok hihetetlen programért.”
(Kiss Dániel)„Megpróbálom leírni azt a pillanatot, ami megragadott engem a zarándoklaton. A Szentatyával való találkozás és másnap a magyar mise felemelő, meghatározó élmények voltak. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor Illés előtt elhaladt az Úr. Ezek voltak a földrengés és a tűz; az enyhe szellő pedig az utolsó római napunkon érkezett a csoportunk szentmiséjére.
Ott voltunk Rómában, amit "Örök Város"-nak, az "Egyház szívé"-nek is neveznek, a bencés rend székhelyén, a Szent Anzelm Apátság gyönyörű, letisztult, az ókori bazilikák stílusában épült templomában. A szentmisét egy 4. században élt szent itáliai püspökről (Vercelli Szent Özsébről) vettük. Ebben a környezetben álltunk mi, magyarországi fiatalok, pécsi egyházmegyés ministránsok pólóban, sportcipőben. Megérintett az átváltozás, aminek tanúja lehettem.
A szentmise kezdetén bevonultak ministránstársaink, akikkel néhány perce még a hőségről panaszkodtunk. Most összeszedetten, minden mozdulatra ügyelve lépkedtek. Utánuk az atyák jöttek, akik nemrég még az utcákon kísértek minket, beszélgettek, viccelődtek velünk. Most komolyan, csendes derűvel vonultak be. Mi a padokban figyelmesen kapcsolódunk be a liturgiába. Együtt válaszoltunk, együtt mondtuk a szépen összeválogatott énekeket. Kósza gondolatként ötlött fel bennem: Ez nem a "megszokott mise", ide nem megszokásból jöttek el az emberek, hiszen itt mindenki figyel!
Bár közhely, hogy a napi beszélgetésekben általában a felszínen mozgunk, különleges alkalmakkor, mint az akkori, "szabad szemmel" is láthatóvá válik a lélek mélye, az ember igazi valója. Itt azt tapasztaltam meg, hogy mindnyájan egységben vagyunk, és együtt Istenhez tartozunk. Talán így tudnám szavakba önteni az érzést, ami elfogott. Akkor és ott az öröm volt bennem, hogy "de jó, a többiek is ilyen komolyan veszik az oltárszolgálatot, a szentmisét"; és a béke, hogy a lehető legjobb helyen vagyok.”
(Bedő Márta)„2018. július 30. és augusztus 2. között Róma utcáit ellepték a ministránsok, közöttük megtalálható volt az az 57 ministráns is, akik a Pécsi Egyházmegyét képviselték. Július 31-én kedden lehetőségünk volt látni Ferenc pápát, illetve az általa vezetett imádságon részt venni. Jó volt látni a ministránsaink arcán azt a várakozást és azt a figyelmet, amit Ferenc pápa jelentett számukra. Többüknek sikerült a kordon mögött közvetlenül állniuk és szinte egy karnyújtásnyira látták Szt. Péter utódját. Vezetőink egy-egy fontosabb római látványosságról előadással készültek, amit a ministránsok érdeklődéssel hallgattak. Több olyan helyszínt is megtekintettünk, ahol keresztény testvéreink vérükkel tanúságot tettek Jézushoz való tartozásukról (pl. Colosseum, Piazza Navona). Se a hőség, se a fáradtság nem tántorított el minket attól, hogy jól szemügyre vegyük Róma látványosságait.”
(Molnár Erik diakónus)
