A déli lejárat domborműveinek Jézus születéséhez kapcsolódó jeleneteit a Szent Család Egyiptomba való menekülése zárja. A Szentírás szövegével összevetve itt ismét megfordul az ábrázolások sorrendje: Máté evangélista ugyanis a bölcsek álma után számol be az egyiptomi menekülésről, s csak ezután a betlehemi gyermekgyilkosságról.
E két esemény felcserélése mögött vélhetőleg kompozíciós okok állhattak, s azzal, hogy a családi jelenet zárja a sorozatot, a gyermekmészárlás nyugtalanságot keltő ábrázolása némileg feloldódik. Bár József arcáról itt is aggodalom tükröződik, Mária és Jézus alakja nyugalmat és méltóságot áraszt – megjelenítésük a középkori Madonna-ábrázolásokat és ikonokat idézi. A dombormű megfigyelőivel szembenézve ülnek egy szamár hátán, Jézus édesanyja ölében, aki egyik kezét gyermeke térdén, másikat mellette nyugtatja. Kedves részlet a József vállára vetett batyu, megpakolva útravaló elemózsiával, valamint a szamár aránytalanul nagy és az őt vezető gazdájához szorosan hozzásimuló feje.
Menekülés Egyiptomba
„Miután ők [ti. a bölcsek] elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.«
Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Egyiptomból hívtam ki fiamat«.” [Óz 11,1]
Felhasznált irodalom:
PETROVICH Ede: Pécsi székesegyház. Pécs, 1956
SEIBERT, Jutta (szerk.): A keresztény művészet lexikona, Budapest, Corvina, 2004
SZAKÁCS Béla Zsolt: A pécsi altemplomi lejáratok domorművei. Művészettörténeti probléma és muzeológiai feladat. In: Heidl György – Raffay Endre – Tüskés Anna (szerk.): Echo simul una et quina. Tanulmányok a pécsi székesegyházról. Kronosz, Pécs, 2017
