2014. december 2. - Advent I. hét kedd
„Jézus felujjongott a Szentlélekben ” (Lk 10,21)
Egy kedves film emléke tolakodik felszínre bennem e szentírási mondat kapcsán. A Holt költők társaságában az irodalomtanár Walt Whitman egyik költői képe (barbár rivallás) kapcsán élményt ad a házi feladatát el nem készítő tanulónak. Ezáltal a diák saját tapasztalatot szerez belső készségekről, felismeri, hogy a lélek, hogyan működik és mire képes benne. A tanári kritika, a módszer, mely képes megmozgatni és felszínre hozni a fiatalból a még meg nem ismert valóságot, élményszerűvé teszi az alkotást, mely ihlet nélkül csak száraz tétel lenne. Minden művészi alkotás magán hordozza az ihlet nyomait. Jézus viszonya az Atyához nem protokollszerű, nem is elméleti. Benne az imádság nem sablonszerű, hanem Lélek szerinti.
Amikor Szent II. János Pál pápa Isten népének meghirdette a nagy millenniumi esztendő ádventjét, egyben a jubileumi év programját is meghirdetve így imádkozott: a kegyelmi időt „a Lélek harangjára figyelmesen, Krisztus követésében hűségesen, az Ige hallgatásában szorgosan, a szentségek vételében buzgón élhessük meg”. A Lélekben történő várakozás termékeny erőt ad az időnek. Az öröm fokozható. Minőségileg formálható a Lélek által. A lelkes emberek modern világunk prófétái. A mindenek ellenére is, bennük működik.
Szelíd örömmel a szívünkben készülődjünk!
