Húsvéthét negyedik vasárnapján, a Jó Pásztor vasárnapján 10.00 órakor Dr. Kajtár Edvárd plébános mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban. A szertartáshoz ezennel is online csatlakozhattak a hívek.
A vasárnapi szentmise kezdetekor Kajtár Edvárd atya elmondta, ma a Jó Pásztor vasárnapja van, ilyenkor minden évben János evangéliumának tizedik fejezetéből halljuk az evangéliumot, valamint ma szoktunk imádkozni a papság kegyelméért, hogy minél többen hallják meg Isten hívó szavát, merjenek rá igent mondani, és ilyenkor hálát adunk a már szolgáló papjainkért is.
A plébános a homília elején felhívta a figyelmet arra, hogy János evangéliumában gyakran találkozunk azzal, hogy Jézus így kezdi a beszédét: „én vagyok”. Majd ehhez kapcsolódón elmondta, nagyon mélyre ereszti le ez az igazság a gyökereit a kinyilatkoztatásban és megdöbbentő, ahogy ez Jézusban szemlélhető. „Az »én vagyok« kijelentés a Biblia legrégebbi mondatai közé tartozik, azok közé, amelyben Isten feltárja önmagát. Például, amikor Mózes az égő csipkebokornál faggatózik, Isten ugyanezt mondja.
Tehát, amikor Jézus azt mondja: »én vagyok«, akkor arról beszél, hogy Ő egy az Atyával, Ő az a valaki, aki Mózeshez is beszélt az égő csipkebokorból.”
„Ez az egyezés, amely Jézus kinyilatkoztatásának a szíve, Önmagáról való beszédének a szíve, megtalálható a mai olvasmányban is (ApCsel 2,14a. 36-41). Amikor Szent Péter azt mondja a hallgatóságának, hogy Jézust, akit Pilátusnak átadva megölettek, Úrrá és messiássá tette az Isten” – említette az atya. Hozzátette, amikor Péter arról beszél, hogy Isten Úrrá tette Jézust, akkor azt mondja, hogy Ő az Isten, akinek a neve kimondhatatlan. Erről beszél Szent Pál is, amikor azt mondja a Filippieknek, hogy Ő a leghatalmasabb név, előtte leborul minden térd, még a pokolban is.
Kajtár atya kiemelte, Jézus magáról beszél az evangéliumban (Jn10,1-10), „én vagyok” kezdettel beszél arról, hogy Ő ki és miért jött. „Arra hívom a testvéreket, hogy szemléljük Krisztust, Isten Fiát, aki egy az Atyával, aki emberi testet öltött és vezetni akar minket magához, vagyis Istenhez. Jó pásztorként áll előttünk, aki vezeti a nyáját. Szemléljük tehát Jézust és benne az Isten irántunk, nekünk adott szeretetét!” Ezután megemlítette, a mai közös gondolkodás tételmondata az is lehetne: miként szeret minket Isten Jézusban?
„Húsvét negyedik vasárnapján minden évben János tizedik fejezetének valamelyik szakaszát olvassuk fel, ez a Jó Pásztor beszédciklusa Jézusnak, amelynek első részletét halljuk ma. Ízelgessük tehát az Ő pásztori küldetését, személyének titkát, misztériumát ezen a lencsén keresztül. Hogyan szeret Jézusban engem az Isten?”
– hangzott el a kérdés, ahogy a következő magyarázat arra vonatkozóan, amikor Jézus azt mondja: a pásztor az ajtón keresztül megy be és nem az ablakon mászik be, mint a rablók. „Az első és talán legmegrendítőbb igazsága a mai evangéliumnak, ez a megdöbbentő tapintat és tisztelet, amely Isten szeretetében van irántunk. Isten tiszteli, szereti az embert, mégis sokak tudatában ott van a torz Istenkép, miszerint Isten ránk erőlteti akaratát. Nyilván Ő temetett bennünket, egész lényünk a kezében van, Ő a kezdet és a vég, az Ő döntése a mi létezésünk, az Ő döntése, amit gondviselésnek hívunk. De Ő ezzel nem él vissza” – magyarázta a plébános.
„Gondoljunk a Biblia két részének a címére: Ószövetség, Újszövetség. Szövetséget csak egyenlő felek kötnek egymással, azok, akik tudnak osztozni, akik kölcsönösen igényt tartanak a másik javaira és ezt egyenlő félként teszik meg. (...) Isten a saját népét is egyenrangú félként tekinti a Sínai-hegynél és Jézus az emberiséget az utolsó vacsorán” – mondta. Hozzátette, ha beengedjük Istent, belép hozzánk, ha nem engedjük be, nem lép be hozzánk, ha nem állunk szóba vele, akkor nem álltunk vele szóba, ha nem megyünk szentmisére, akkor nem megyünk szentmisére. „Ha Istennel nem állok szóba, milyen jogon kérem számon. Istenben nincsenek rossz döntések. Az ajtón kopogtatva vár, ahogy a Jelenések könyve is beszél Isten türelméről. Aki nem az ajtón keresztül megy be, hanem az ablakon, az rabló, és Isten nem hasonlítja magát hozzájuk Krisztusban.
Ebből is látszik, hogy, amikor Isten megkeres, meghív arra, hogy legyek a partnere, arra, hogy megmutassa az üdvösséget, amit szánt, akkor nincsenek hátsó szándékai.”
„Isten beszél hozzám, ez két dolgot jelent. Egyrészt tartalmakról beszél, arról, amit kínál, magáról, hogy szerethessük. Másrészt azért beszél, hogy kialakuljon egyfajta intimitás”- hangzott el, ahogy a következő megállapítás is, miszerint Isten egy olyan bizalmas barátságot ajánl, amelyben kiismerhetjük az Ő belső rezdüléseit, és amelyben a rezdülésnek is értelme lesz. „Isten barátságra hív meg! Kialakul egy intimitás egy bensőséges kapcsolat, Isten erre hív meg. Ennek kinyilatkoztatása az is, amikor Jézus nevén szólítja juhait, érzelmileg is kötődik a nyájhoz. Nevünk van és Isten ezen szólít meg, ami Isten szeretetének jele.”
„Jó tudni, hogy ami az életünkben történik, ami előttünk áll, abban Ő már benne volt. Amikor történik velünk egy rossz dolog, egy nagy kihívás, akkor Ő ennek már részese volt, mert előttünk halad” – mondta a plébános és megemlítette, hogy akkor tudjuk elfogadni életünkben a nehéz helyzeteket, amikor meglátjuk benne Jézust.
Végül Kajtár Edvárd atya hangsúlyozta, Jézus szándéka, hogy életet adjon nekünk, békességet, reményt, irgalmat, feltétel nélküli szeretet. Összefoglalóként:
úton vagyunk, a teljesség, amelyet Isten szánt nekünk, nem ezen a világon lesz a miénk, de ez a világ vezet oda és ezen az úton Ő a vezetőnk, barátunk, vagyis, amikor vele vagyunk, már éljük azt a bőséget, ami végleg a miénk lesz majd.
Jn10,1-10
1„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. 2Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. 3Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. 4Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” 6Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. 7Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. 8Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. 9Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. 10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.
