Az evangéliumok úgy mutatják be Mártát, mint Lázár és Mária nővérét, aki első alkalommal Betániában jártakor befogadta házába a Mestert és innentől bensőséges barátság köti össze Jézust a testvérekkel. Különös módon Márta házáról beszél Szent Lukács, nem Lázáréról, ami valószínűleg mindkettejük özvegy voltával függ össze.
Annyi bizonyos, hogy Márta és Mária szemléletesen testesítik meg a tevékeny, szolgáló, gondoskodó, illetve az Ige hallgatásán, a szemlélődésen, a részletekre kiterjedő odafigyelésen alapuló szeretetet.
Mártát ugyan figyelmezteti Jézus első találkozásukkor, hogy a vendégszeretet, a kötelességteljesítés miatti nyugtalan aggodalma elfedi előle az egyetlen igazán szükséges dolgot, az Ige meghallgatását, mégis tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Márta, aki nem a „jobbik részt” választotta, teljesen szem elől tévesztette volna hite ápolását. Ennek legékesebb bizonyítékát a Lázár feltámasztását elbeszélő evangéliumi szakaszban (Jn 11, 1-57) találjuk.
Egyfelől Márta továbbra sem hazudtolja meg lelki alkatát, egyúttal családjukban betöltött kötelező szerepét: intézkedik. Valószínűleg az is vezérli, hogy tudja, hogy a zsidók Jézus életére törnek, ezért megy elé a falun kívülre. Ő az, aki Jézus közeledtének hírére fölkel, ott hagyja a velük együtt gyászoló, őket vígasztaló rokonok és ismerősök előírt, kimegy Jézus elé, míg Mária ott marad a házban. Lázár feltámasztása előtt is ő tesz ellenvetést a kő elhengerítésével kapcsolatban, ismét praktikus megfontolásból.
Másfelől azonban Márta az és nem Mária, aki hitvallást tesz. Noha gyakorlatilag szó szerint ugyanazt mondja a két testvér Jézusnak („ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” vö. Jn 11, 21.32), amikor külön-külön találkoznak vele, csak Márta esetében folytatódik hitvallással a beszélgetés. Mártáról azt is megtudhatjuk, hogy nem csupán nincs kétsége, hogy Jézusnak az Isten bármit megad, amit kér, hanem a halottak utolsó napon való feltámadásába vetett hite is szilárd. Ezért van, hogy Jézusnak Lázár feltámadására vonatkozó kijelentését rögtön úgy értelmezi, hogy az az utolsó napra vonatkozó ígéret. Jézus tovább szeretné vezetni a hit útján („Én vagyok a feltámadás és az élet” /Jn 11,25/). Erre Márta olyan hitvallással felel, amit előtte csak Pétertől hallottunk: „Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” Ennek a hitvallásnak a jelentőségét Szent János evangélista azzal is aláhúzza, hogy az a fejezet kellős közepén (Jn 11,27) hangzik el. Márta tehát példaértékű, Máriánál is kifejezettebb hittel viseltetik Jézus iránt. Így van ez annak ellenére, hogy Lázár feltámasztásakor nem köti össze a feltámadás ígéretét a kő elhengerítésének szükségességével, csak mikor Jézus újra emlékezteti erre.
Mint több más szent esetében, Mártát is a ferencesek kezdték el elsőként ünnepelni. A ferencesek által 1262-ben alapított július 29-es emléknap a XIII. század végére került be a római naptárba. Szent Márta a háziasszonyok, családok, özvegyek, hitoktatók, vendéglősök és szobrászok védőszentje.
Kép forrása: media.famigliacristiana.it
