A Teremtés hetét 2020-ban szeptember 27. és október 4. között ünnepeljük. A hét során egy 6 napos online cikksorozatot jelentetünk meg a „Teremtő Bizonytalanság” ökomenikus kiadványból a Teremtés időszaka kapcsán. Az idei témánk mottója és alapigéje: "A remény nem csal meg" (Róm 5,5a.)
»De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.« (Róm 5,3–5)
Öt évvel ezelőtt jelent meg Ferenc pápa Áldott légy (Laudato si’) kezdetű enciklikája, mely a keresztény társadalmi tanítás egészébe ágyazva szólt nagy erővel „a szegények és a Föld kiáltásáról”, vagyis a társadalmi és a környezeti egyensúly hiányosságainak és igazságtalanságok megszüntetésének elodázhatatlan szükségességéről. A Teremtés heti füzet ökumenikus szerzői csoportja az egyes részekhez elhelyezett pápai idézetekkel köszönti az idén jubiláló enciklikát, mely immáron öt éve hív bennünket gondolkodásra közös otthonunk gondozásáról. Ezt a meghívást tolmácsolva kívánjuk közösségeinknek a cselekvés és változtatás lelkületét és Isten áldását.
“Johann Gottfried Herder 1784-ben fogalmazott úgy, hogy az ember nem más, mint „a teremtés első felszabadítottja”. Ezt a gondolatot viszi tovább a modern kori antropológia. Wolfhart Pannenberg teológus Mi az ember? című könyvében írja: »Az ember sajátos szabadsága azt jelenti, hogy létének minden, már adott szabályrendszerén túlkérdez és egyben túl is lép. Ez az ember nyitottsága a világra… Az újkor szellemtörténetét Pascaltól egészen napjainkig a modern ember korlátlan szabadsága miatt érzett szorongó félelem hatja át. Vajon nem jutottunk-e már oly messzire, hogy képesek vagyunk megsemmisíteni a földön az életet, beleértve magát az emberiséget is? … Az énnek az a törekvése, hogy világgá tágítsa önmagát, csupán attól, hogy e folyamat soha nem érhet véget, még nem helytelen. Az embernek mindig is feladata marad, hogy világával való egységét új és új alakban, legalább időről időre megvalósítsa.« Ám ennek az erőfeszítésnek csak akkor van értelme, ha a világ egységét egyedül a Teremtő Istenben látjuk biztosítva.” (Teremtés Hete 2020 kiadvány – A teremtő bizonytalanság - 3. nap – részlet – Réz-Nagy Zoltán)
“Ugyanakkor a zsidó-keresztény gondolkodás demitizálta a természetet. Nem hagyott fel azzal, hogy csodálja gyönyörűségéért és végtelenségéért, de már nem tulajdonított neki isteni jelleget. Ekképpen még nagyobb nyomatékot kap a kötelezettségünk vele szemben. A természethez való visszatérés nem történhet az ember szabadságának és felelősségének kárára, aki része a világnak, és kötelessége kifejleszteni képességeit, hogy megőrizze a világot, és éljen a benne rejlő lehetőségekkel. Ha felismerjük a természet értékét és törékenységét, valamint a képességeket, amelyeket a Teremtő adott nekünk, ez ma lehetővé teszi, hogy felhagyjunk a korlátlan anyagi fejlődés modern mítoszával. A törékeny világ, benne egy emberi lénnyel, akire Isten rábízta a róla való gondoskodást, arra hívja értelmünket, hogy ismerje fel, hogyan kellene irányítanunk, gyakorolnunk és korlátoznunk hatalmunkat.” (Ferenc pápa: Laudato si’ 78.)
A Teremtés hetének minden napján gondolkodjunk el az alábbi kérdéseken, és lehetőség szerint beszéljük is meg azokat! Az alábbi meditáció segíthet nekünk ebben.
III. nap: Milyen intő jeleket ismerhetünk fel a mai világban, amelyek vészcsengőként szolgálhatnak számunkra? Mitől függ, hogy ezeket a jeleket vészcsengőként halljuk-e meg, vagy sem?
KIPRÓBÁLT ERÉNY
KIPRÓBÁLT EMBEREK A KERT VÉDELMÉBEN
Világszintű megpróbáltatások, amelyek a Föld minden pontján egyformán érezhetőek? Tulajdonképpen lassan mára ezt jelenti a globalizáció fogalma. A teremtésvédelem ügye mostanra így kétségtelenül egyetemes kihívássá vált, amely egyszerre jelent környezeti, társadalmi, gazdasági és egészségügyi összefüggéseket. A globalizáció jelenségének veszélyeit a Laudato si’ üzenete is hangsúlyozza. A 2020-as évet minden bizonnyal még sokáig fogjuk úgy emlegetni, mint azt az esztendőt, amikor az egész világot megremegtette egy parányi organizmus váratlan elterjedése. Talán a világháborúk óta nem nézett szembe az emberiség ilyen megrázó módon egy minden földrészt elérő, fenyegető eseménnyel.
Amikor a teremtett világ sokasodó környezeti megpróbáltatásaira tekintünk, járványok, légszennyezés, rohamosan csökkenő méretű ózonpajzs, kihaló fajok, stb. figyelmeztető és intő jelekkel állunk szembe. Vészcsengő. Meddig kell még szólnia? Milyen hosszan és milyen sűrűn kell megnyomni, hogy feleszméljen a közönyös álomba süppedő, kényelmes és több fogyasztásra vágyó emberiség? Minden bizonnyal egyre gyakrabban fog szólni a vészcsengő, s talán ez is isteni eszköz. Abban, hogy a földet és vizeket uralma alá hajtó ember, végre elkezdje a Kertet gondosan és felelősen művelni és őrizni.
Háborús élményeikkel dicsekszenek a vén bakák. De természetesen, csak aki túlélte a borzalmakat… 100 évvel az első nagy háború után, és 75 évvel a második nagy világégést követően ma elkötelezettek vagyunk arra, hogy nem akarunk harmadszor hasonló tragédiákat megtapasztalni. Vajon minek kell megtörténnie a jövőben ahhoz, hogy az emberiség végre elkötelezze magát a megtérés kiterjedtebb értelme mellett, ökológiailag is megtérjen, és Isten kezébe tegye az életét, felelőssebben oltalmazza teremtett lakhelyét, amely mindnyájunk közös otthona?
Legyünk Isten kipróbált emberei. Amelynek előzménye, hogy átmegyünk a próbákon, s közben megtanulunk terheket hordozni, áldozatot vállalni, nagy döntéseket meghozni. A próbák nélkül sosem tanulhatunk kitartást. A kitartás nélkül sosem leszünk kipróbáltak. S végül nem lehetünk a reménység emberei Krisztusban. Fájdalmas igazság, de úgy tűnik a jelen (globális) próbatételei hozzájárulnak, sőt szükségesek ahhoz, hogy a jövőben sokkal inkább elkötelezettek legyünk Isten ügye mellett, a ránk bízott Kert védelmében. A gyermekeink jövője a tét.
Urunk, hálát adunk neked, hogy az erő, a szeretet, és a józanság Istene vagy, aki szemmel tartod néped életét. Bűnbánattal valljuk meg, hogy nem vigyáztunk a ránk bízott Kertre, a művelése és őrzése helyett uralkodói és kizsákmányolói lettünk. Köszönjük, hogy látod nehéz próbáinkat, fájdalmas kihívásainkat. De bizonyosak vagyunk abban, hogy neked egy jó terved van velünk! Így akarjuk ma újra rád bízni magunkat, családjainkat, közösségeinket, népünket és az egész világot, és elkötelezzük magunkat, hogy kipróbált emberekként veled járunk a hit és a remény útján! Ámen.
Khaled A. László
Forrás: teremtesunnepe.hu
Fotó: Pixabay.com
