Október 5-én őszi szakmai továbbképzésen vettek részt az egyházmegye papjai.
A Pécsi Egyházmegye papi szakmai továbbképzésének, amit október 5-én tartottak Pécsen, a Magtár Látogatóközpont konferenciatermében, a Teremtésvédelem a lelkipásztorkodásban volt a kiemelt témája.
A téma a Ferenc pápa által 2020. május 24-től 2021.május 24-ig meghirdetett Laudato si’ évhez (Áldott légy kezdetű 2015-ös pápai körlevél megjelenésének 5. évfordulójához) kapcsolódik. Célja volt a plébániai közösségek környezettudatos cselekvésre való ösztönzése, valamint a lelkipásztorok felkészítése az asszertív és reflektált pasztorális tevékenységre a teremtésvédelmi szemléletformálás érdekében.
Az egyházmegye papságának lelki elmélyülését és szakmai fejlődését Nobilis Márió atya (Sapientia Hittudományi Főiskola, Naphimnusz Egyesület, teremtesvedelem.hu) segítette gondolatébresztő, ismeretterjesztő és az enciklika tettekre váltására bátorító előadásaival.
A képzés során kiderült, hogy miként lehet keresztény közösségeinkben tudatosabban, mélyebben és cselekvőbben megélni az összhangot a teremtett világgal, hogyan tudjuk felelősebben őrizni, művelni korunkban az Ember környezetét, és Krisztusban válaszolni világunk sürgető problémáira.
Az előadó hangsúlyozta, hogy „új módon hirdetett” válaszainkban fontos megőriznünk az evangéliumi tanítást, ugyanakkor képviselnünk az őszinte, szeretetteljes szembefordulást az értékeinkkel ellentétes gyakorlatokkal. Emellett bíztatott, hogy merjünk azzá a változássá lenni, amit látni szeretnénk a világban.
Az előadások első felében ismertetésre kerültek – a pasztorálteológiai szempontok figyelembe vételével –az Egyház tanítóhivatali dokumentumaiból a fontosabb teremtésvédelmi megnyilatkozások. Az elhangzottakból nyilvánvalóvá vált, hogy környezeti krízisünk egyértelműen morális kérdés, és Krisztusban élve konkrét cselekvési impulzusokra sarkall minket. Az előadó reflektált önvizsgálatra bátorított, melyben a lelkipásztori gyakorlat környezeti értékek és célok szerint is újravizsgálható. A képzés felhívta a figyelmet a közösség, az egységben működés, illetve az egyéni cselekvés jelentőségére is.
A szakmai nap második felében a teremtésvédelem konkrét elhelyezését vizsgálták meg a lelkipásztori működésben, a „fejlődést teremtő” Isten hívására való keresztény válaszok szempontjából. Az enciklikából idézett pápai gondolatok alapján a természettudományok és az Egyház nem állnak szemben egymással. A kutatási eredmények és a teológiai vizsgálódások együttesen szolgálják az emberiség problémáinak megértését. A szemléletformálás, az „ökológiai megtérés” közös ügye mind a környezetvédelmi, mind a teremtésvédelmi csoportoknak és kezdeményezéseknek. Keresztény hitünk fontos építőkockái összhangban vannak a környezeti törekvéseinkkel és Isten művének védelmezése elsődleges tapasztalata a keresztény életnek, kötelező (nem csak választható), lényegi része az erényes életnek.
Bemutatásra került a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus legújabb kiadványában szereplő Caritas In Veritate Bizottság: A teremtett világ védelme teremtésvédelmi fejezet is, valamint szó volt a Szent István Társulat kiadásában megjelent a Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek című könyv és hozzá tartozó tanulmánygyűjtemény újraismertetéséről. Az ökumenikus teremtésvédelmi munkacsoport által készített, 2009-től évente megjelenő Teremtés hete füzetek is a téma iránti érzékenyítéshez használhatóak, az idei évben a Teremtő bizonytalanság gondolatát járták körül az elmélkedések. A füzet itt megtekinthető.
