Százhúsz éve, 1899 augusztusában Hetyey Sámuel püspök támogatásával nyitott meg a Pécsi Püspöki Múzeum Kőtár a hajdani pécsi nyilvános püspöki könyvtár (ma Klimo Könyvtár) északi szárnyának földszinti termeiben, folyosóján, valamint az alsó és felső udvarán.
Felállításának célja a pécsi Székesegyház 1882–1891-es átépítése után napvilágra került középkori kőfaragványok intézményi keretek közötti, szakszerű muzeális megőrzése volt. Az azóta kiegészült gyűjtemény, a Dóm Kőtár számos költözés és átrendezés után ma a Káptalan utca 8. szám alatt tekinthető meg.
A pécsi Székesegyház az átépítés előtt, 1882-ben (Fotó: Zelesny Károly)
Az első püspöki lapidáriumot, a Pécsi Püspöki Múzeum Kőtárát a Székesegyház Dulánszky Nándor püspök (1877–1896) által kezdeményezett, 1882 és 1891 közötti lezajlott, Friedrich von Schmidt-féle átépítése hívta életre. A főként 11–12. századi román kori domborműveket és oszlopfőket a restaurálás során másolattal pótolták, a páratlan értékű eredeti és Magyarországon egyedülálló gazdagságú, középkori kőemlék-együttest pedig a munkálatok első szakaszában az észak-nyugati torony alatt, a Szent Imre (ma Mária) kápolnában tárolták, majd azokat az építésvezető, August Kirstein koordinálásával a püspöki magtárba raktározták el. A rendszertelen elhelyezés ellenére Gerecze Péter régész-művészettörténész, a Műemlékek Országos Bizottságának munkatársa már ekkor felismerte a kőanyag tudományos fontosságát, így ennek érdekében egy átlátható és hozzáférhető kőtár felállítására tett javaslatot.
Gerecze Péter művészettörténész (Forrás: Wikipédia)
A terveket tett követte: a hatalmas mennyiségű kőemlék elhelyezése azonban nagy kihívás volt. Végül Hetyey Sámuel püspök (1897–1903) indítványára Gerecze 1899. július 14. és augusztus 20. között a nyilvános püspöki könyvtár (Szepesy Ignác utca 3.) klasszicista stílusú épülete északi szárnyának négy földszinti helyiségében, a folyosókon valamint az alsó és felső udvaron rendezte be a püspökség tulajdonát képző Pécsi Püspöki Múzeum Kőtárát. Munkájáról napló, továbbá javaslatairól-észrevételeiről egy Memorandum is készült.[2] Az augusztus végén átadott lapidáriumban a székesegyházi kőemlékek kiegészültek a püspöki palotában akkor őrzött változatos kőfaragványokkal is, továbbá egyéb síremlékekkel. Az anyagot a Székesegyházi Uradalom költségén Hoffmann Károly műhelyében készített, erős állványzatokon rendezték.
Hetyei Hetyey Sámuel pécsi püspök, a püspöki kőtár alapítója (Forrás: Pécsi Egyházmegye)
A munkálatokat az egyházmegye részéről Szőnyi Ottó felügyelte, majd az ott található anyagok (804 kőemlék) történetét és katalógusát A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára címmel 1906-ban publikálta. A bemutató fő rendezőelveként Gerecze a stílusazonosságokat és -hasonlóságokat határozta meg, nem pedig a kronologikus időrendet, továbbá még figyelembe vette a helyiségek és a helyszín adta lehetőségeket. Az 1. csoport a római régiségeket, így feliratos téglákat, sírkőtöredékeket, Mithras áldozati oltártöredéket, fogadalmi követ és mozaikokat foglalta magában. Külön részt képviselt a régi Székesegyház nyugati kapuja (2. csoport), majd a Dóm román kori épületrészei (3. csoport), végül a népsátoroltár (4. csoport). A két katakomba-lejárat lett az 5. csoport, a 6. pedig a román stílusú faragványok, befejezésképpen következtek a sírkövek, valamint a vegyes tárgyak.
Szőnyi Ottó a nyilvános pécsi püspöki könyvtár Aranytermében (1900-as évek eleje) és kőtár katalógusának címlapja
(Forrás: Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Szőnyi Ottó hagyaték)
A gyűjtemény valójában nem volt teljes, hiszen nem tartalmazta a Székesegyházból az idők folyamán előkerült összes kőemléket, ugyanis azok egy része Pulszky Ferenc és Henszlmann Imre régészek közvetítésével a Magyar Nemzeti Múzeumba került, másik részének pedig már akkori fellelhetősége is ismeretlen volt. Egyes darabok állítólag átkerültek a Reáltanoda (ma Pécsi Mátyás Király Utcai Általános Iskola – Mátyás Király utca 17.) könyvtárába.
A kőemlékek elhelyezése nem volt egyszerű: a szobák kis alapterülete miatt a földszinti bal és jobb oldali folyosó falait, valamint az alsó és felső udvar adta tereket is ki kellett használni. Azonban ez utóbbiaknak az időjárás viszontagságai miatti alkalmatlanságát Szőnyi többször megemlítette az egyházmegye vezetőinek. Továbbá a helyszín nem adott lehetőséget a Székesegyház hajdan volt hatméteres, nyugati kapujának, a kősátornak és a lejáratok rekonstrukciójára. Az előbbi elhelyezése csak az 1907-es évben valósulhatott meg: helyét Szőnyi kizárólag a püspöki könyvtárépület udvarában tudta kijelölni.
A püspöki kőtár a nyilvános püspöki könyvtárépületében (Szepesy utca)
(Forrás: Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Szőnyi Ottó hagyaték)
Szőnyi többször felhívta Zichy Gyula megyéspüspök (1905–1926) figyelmét, hogy „…a püspöki múzeum anyagát képző tárgyak jelenlegi helyiségekben semmikép sem applikálhatók úgy, amint ez a nagy műbeccsel biró gyűjtemények és emlékek kellő érvényesülése szempontjából feltétlenül kívánatos volna.” A püspök egy 1907. december 24-én kelt levelében jelezte, hogy nem nagyon lát lehetőséget megfelelő helyiség biztosítására, de nem zárkózott el Szőnyi azon javaslatától, hogy a lapidárium kőemlékeit az 1904-ben alapított Városi Múzeumba helyezzék el, hogy „… így a város összes muzeális emlékei egy helyen csoportosíttassanak.” Szőnyi egyúttal vállalta az ideiglenes átengedés feltételeinek összeírását.
1907. december 29-én Zichy Gyula püspök az elkészített szakértői tervezet alapján átiratot küldött Nendtvich Andor pécsi polgármesternek (1906–1936) a régóta óhajtott „kultúrpalota” létrehozásának ügyében. Letétbe kínálta az egyházmegye által őrzött kő- és éremgyűjteményt, hogy annak darabjai méltó módon kerülhessenek kiállításra. Reményei szerint nemcsak a bemutató részévé váltak volna a gyűjtemények, hanem a városi múzeum gyarapodásához is hozzájárultak volna. Feltételei között azonban az alábbiak szerepeltek: a gyűjtemény a mindenkori megyéspüspök tulajdonában marad, és státuszát egy tízévente hosszabbítandó letéti szerződés fogja garantálni. Az intézmény az átadott tárgyak mindegyikét köteles kiállítani, azokat raktározni nem lehet. A gyűjtemény bemutatójának kialakításához a pécsi püspökség biztosít szakértőt, valamint a kőtár állványait is átengedik letétbe. A tárgyak feliratain a tulajdoni viszonyokat fel kell tüntetni. A pécsi egyházmegyei papok számára mindenkor kötelesek biztosítani a díjmentes megtekintési és kutatási lehetőséget. A városi tanács 1908. évi február 17–18-án tartott közgyűlésén köszönettel vette a nagylelkű felajánlást, a tervek azonban sem ekkor, sem később nem valósultak meg, noha 1909-től 1923-ig Szőnyi Ottó lett a városi múzeum kinevezett igazgatója, valamint a régészeti gyűjtemény kezelője is.
A kőtárról való következő feljegyzés már az első világháború utolsó évében keletkezett, amikor Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1544/1918. elnöki számú rendelete felszólította az ország kulturális intézményeit, hogy ún. „kulturstatisztikát” állítsanak össze. Szőnyi Ottó könyvtárőr az 1918-as év legutolsó napjára összeírta a kőtár tartalmát, 804 darab kőfaragványt felsorolva.
Összefoglalóan elmondható, hogy a püspöki múzeum kőtárának helyzete a nyilvános bibliotékán belül előnyös volt, hiszen megjelenhetett 1906-ban a szakértő által készített, azóta is egyetlen nyomtatott katalógusa. A gyűjtemény finanszírozását tekintve a könyvtárhoz és ezáltal a Lyceum Alaphoz tartozott, ám valójában nem volt önálló költségvetése. Az első Pécsi Püspöki Múzeum Kőtárának vezetője a mindenkori püspöki könyvtárőr volt: így Szilvek Lajos (1899–1906 februárja), Szőnyi Ottó (1906. július 17. – 1921. december 22.), Györkös József (1922. január 8. – 1923. április 15.) és Késmárky István (1923. április 15. – 1925 decembere).
A püspöki kőtár – Vázlatos kronológia
1882–1891: A Székesegyház eredeti, 11–12. századi román kori domborművei és oszlopfőit a restauráció első időszakában az észak-nyugati torony alatt, a Szent Imre (ma Mária) kápolnában tárolták.
1891–1899: A Dóm restaurálásának befejezése után az építésvezető, August Kirstein kőemlékeket a püspöki magtárba helyeztette el. [Raktár]
1899. július 14. – augusztus 20.: Hetyey Sámuel püspök megbízta Gerecze Péter régész–művészettörténészt a nyilvános püspöki könyvtárban egy kőtár (hivatalos nevén a Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára) berendezésével. (804 darab kőemlék) [Első kőtár]
A püspöki kőtár a nyilvános püspöki könyvtárépületében (Szepesy utca)
(Forrás: Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Szőnyi Ottó hagyaték)
1906: Megjelent Szőnyi Ottó művészettörténésznek a 262 képpel illusztrált A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára (Pécs, Taizs József Könyvnyomdája) című, nyomtatott katalógusa.
1924. szeptember 29.: Nagy József, a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárigazgatója Késmárky István püspöki könyvtárbiztos közvetítésével a Püspöki Múzeum Kőtárából a helyszínen hagyva az egyetemnek átadott könyvtárépületbe való végleges elhelyezését kérte Klimo György néhai püspök síremlékének, dombormű kőarcképének, valamint a könyvtár fehér márványkőbe vésett alapítólevelének, illetve annak használati szabályzatának. Ezek a mai napig a Szepesy utca 3. szám alatt találhatók a könyvtár bejáratának falain és a lépcsőfeljáróban.
1925 nyara–november vége: Az Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárának épületéből – a katonai helyőrség lőszer- és fegyverraktárának fokozatosan felszámolása mellett – kiköltöztették a püspöki kőtárat: ideiglenesen a Székesegyház nyugati tornya alá.
A második kőtár (Dómmúzeum)
(Forrás: Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Szőnyi Ottó hagyaték)
1925 november–december: Új, második kőtár létesült, amely 18 század kőemlékét foglalta magába. A Székesegyház déli oldalán, a dél-keleti torony és a déli kapucsarnok között, a Szent Mór kápolna alagsori helyiségeiből kialakított, négy déli ablakkal megvilágított, 18 méteres hosszú teremben kapott helyet a kőegyüttes, amely a Székesegyházból könnyen megközelíthető volt. (Möller István műegyetemi építésztanár munkája.) A kőtár berendezési munkálatait Szőnyi Ottó végezte. Elnevezése Dómmúzeum.
A második kőtár (Dómmúzeum) 1929-ben (Forrás: Magyar Művészet, 1929)
A második kőtár (Dómmúzeum)
(Forrás: Török Gyula: Pécsi Útmutató. Pécs, 1943)
1925. december 19.: Gróf Zichy Gyula immáron kalocsai érsekként (1925–1942) nyitotta meg a második kőtár első kiállítását. A tárlat 18 század kőemlékeit mutatta be a római korszaktól a 19. századig bezáróan. A megnyitóbeszédet Szőnyi Ottó, a lapidárium vezetője, az egyházmegye művészettörténésze, a Műemlékek Országos Bizottságának előadója tartotta. A múzeum azonban nagy látogatói létszám fogadására nem volt alkalmas.
A második kőtár (Dómmúzeum) egy 1943-as pécsi képeslapon
(Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény)
1940 k.: Gosztonyi Gyula uradalmi mérnök tervei alapján Lux Kálmán műemléki építész a Székesegyház nyugati kapuja mellett egy észak felől védett, tizenkét árkádíves kőtár-épületet építtetett, a vészesen romló állapotú Kiss György szászvári szobrászművész által készített apostolszobrok számára.[3] Végül a szobrok 1961-ig a Székesegyház déli bejárata felett maradtak, és helyettük a Szőnyi-féle kőtári anyagot bontották meg, majd egy részét ide helyezték el.
A Gosztonyi-Lux-féle árkádíves kőtár-épülete az 1970-es években
(Forrás: Kolta János: Pécs. Pécs, 1975.)
1950 után: A politikai változások következtében a püspöki kőtár szakmai felügyeletét a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyakorolta, de a telek és a kiállítási anyag tulajdonosa a Pécsi Egyházmegye maradt.
1952. május 9.: Megkezdődtek az új, immáron harmadik kőtár építési munkálatai. Az épületet az Országos Műemléki Felügyelőség emeltette, ekképpen ismét új helyre került a kőtár. A Székesegyház keleti oldala mögötti falszorosban, a négyszögletes védőépület, vaskapuja mögött, Dercsényi Dezső művészettörténész javaslatára Lux Kálmán műemléki építész tervei alapján, félig nyitott árkádos, a középkori kolostori kerengőket idéző kőtár-épület készült el.
1952. december 23.: Az új kőtárat a Múzeumok napján nyitották meg, mint a Janus Pannonius Múzeum negyedik, állandó jellegű kiállítását, amelyet Dercsényi Dezső művészettörténész, Nagy Emese, a Budapesti Történeti Múzeum osztályvezető–régésze és Szakál Ernő kőszobrász–restaurátor rendezett be. A kiállítás a Románkori Kőtár nevet kapta.
A Dercsényi-Lux-féle Románkor Kőtár
(Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény)
1962: A Janus Pannonius Múzeum gondozásában megjelent a kőtár berendezőjének, Dercsényi Dezsőnek A pécsi kőtár című munkája. (Pécs, 1962. – A Janus Pannonius Múzeum Füzetei I.)
A harmadik, Dercsényi-Lux-féle Románkor Kőtár Dercsényi Dezső kiállítás-bemutató kötetének címlapján
1974: A kőtár falai szigetelési gondok miatt átnedvesedtek, gombásodásuk és salétromosodásuk pedig kikezdte a közvetlenül a falra helyezett domborműveket: 1974-ben állományvédelmi okokra hivatkozva a Románkori Kőtárat bezárták. Anyagát – ideiglenes jelleggel – visszavitték az első raktározási helyszínére, a püspöki magtárba, ahol a kőemlékeket Dexion-Salgó polcokra helyezve tárolták. [Raktár] Egyes középkori, kora újkori sírkövek, címeres, feliratos kőfaragványok továbbra is a Szent Mór kápolna alagsorában, a később kialakított hittanterem oldalfalain, és a Székesegyház egyes kijelölt tereiben maradtak.
A Románkor Kőtár bejárata
(Forrás: Hungaricana – Dunántúli Napló, 1974. július 31.)
1982: Bachman Zoltán, későbbi Kossuth-díjas építész terveit elfogadták az új püspöki kőtár épületének megtervezésére, a Székesegyház keleti oldalán, a Lux-féle épület helyén. A forgatókönyvet Tóth Melinda és Sonkoly Károly művészettörténészek (Tóth Melinda: A pécsi Dómmúzeum [Kiállítási forgatókönyv] Kézirat. Budapest, 1982.)
1990. július 9.: Megalapult a Pécsi Dómmúzeum Alapítvány öttagú kuratóriuma. A kuratórium elnöke Mayer Mihály megyéspüspök, a kuratóriumi titkár Várkonyi György művészettörténész volt. Az alapítvány célja a középkori pécsi Székesegyház kőszobrászati leletegyütteseinek múzeumi bemutatása lett.
1993–2004: 1993-ra elkészült a Dómmúzeum új épülete, állandó kiállítással. Bachman Zoltán munkatársai voltak: Héjjas Pál tervező-rendező, Tóth Melinda és Dávid Ferenc művészettörténészek. Szaktanácsadó-kiállításrendezőként közreműködött Pázmány András. A rekonstruktív összeállítások Osgyáni Vilmos kőszobrász-restaurátor munkáját dicsérik.
2004. május 29.: Ünnepélyes keretek között Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke átadta a legújabb, mintegy 600 darabos Dómmúzeumot [Negyedik kőtár]. A kiállítást Szily Katalin, az Országgyűlés elnöke és Mayer Mihály megyéspüspök–kuratóriumi elnök nyitotta meg. (Ma a hivatalos neve: Dóm Kőtár – Káptalan utca 8.).
A Dóm Kőtár ma (Forrás: Pécsi Egyházmegye)
A Dóm Kőtár képei Cseri Lászlótól
2015. október 14–15.: Tóth Melinda művészettörténész emlékére munkatársai, tanítványai és tisztelői tudományos konferenciát rendeztek a középkori Pécsi Székesegyházról. Ismert művészettörténészek, történészek, régészek és restaurátorok mutatták be a nagy múltú katedrálissal kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeiket a Dóm Kőtárban. Az előadások tanulmánykötetbe rendezve is megjelentek a Pécsi Egyházmegye támogatásával: Echo simul una et quinta. Tanulmányok a pécsi székesegyházról – Tóth Melinda emlékére. Szerk. Heidl György – Raffay Endre – Tüskés Anna. Kronosz Kiadó – Pécsi Egyházmegye, Pécs, 2016.
A Tóth Melinda művészettörténész emlékére 2015 őszén rendezett konferencia tanulmánykötetének borítója
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva
Irodalom
- Bachmann Bálint: A Dómmúzeum = Pécsi Szemle, 2004/4. 27–32.
- Boros László: A pécsi román kori kőfaragványok útja a Dómmúzeumig = Pécsi Szemle, 2004/4. 17–26.
- Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. Pécs, 1962.
- Gerecze Péter: A Pécsi Püspöki Múzeum = Archeológiai Értesítő, 1899. 379–380.
- Havas Krisztina: A pécsi középkori Székesegyház és a Dómkőtár gyűjteményeinek rövid története. In: A Pécsi Püspökség évezredes öröksége
- Történet – kiállításvezető – érdekességek. Pécs, 2015. 174–183.
- Szőnyi Ottó: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára. Pécs, 1906.
- Szőnyi Ottó: A pécsi Dómmúzeum = Magyar Művészet, 1929/8. 508–536.
- Tóth Melinda: A pécsi Dómmúzeum = Pécsi Szemle, 1998/1. 18–20.
- Vitári-Wéber Adrienn: Egy főpapi magángyűjteménytől a (nyilvános) múzeum felé. A pécsi püspöki könyvtár numizmatikai gyűjteménye a kezdetektől 1918-ig. In: „Új könyvtár virul itt tele rendbe rakott tudománnyal. Fontos, hogy mindent nyitva találsz odabent.” Tudomány és kutatás a 240 éves Klimo Könyvtárban. A 2014. október 16–17-én rendezett jubileumi tudományos konferencia tanulmányai. Szerk. Dezső Krisztina – Molnár Dávid – Schmelczer-Pohánka Éva. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 13.) Pécs, 2016. 335–383.
