A férfi és a nő házassága, a család, amely az életünk öröme, reménye és gyümölcse, de egyben krízise és olykor tragédiája – foglalta össze röviden találkozó új tematikáját Felföldi László püspök, a sorozat állandó házigazdája a november 14-én, Pécsen, a Magtár Látogatóközpontban.
A főpásztori indítást követően Nagy Péter tanár, a Családi Életre Nevelés és Életstratégia Program koordinátora, a Családtudományi Szövetség alelnöke vette át a szót, aki elmondta, ideális esetben a házasság két érett személy életre szóló szövetsége, melyben a felek tisztában vannak saját értékeikkel, gyengeségeikkel és céljaikkal, ez utóbbi keretei pedig nagyjából azonos irányba mutatnak.
A házasságban a nő olyan hitvest keres, akire felnéz, akitől biztonságot remél. A férfi pedig ehhez ad keretet, melyben önmagán túlmutató víziója van az életről, stabil elképzelése a világról. A nő és férfi így kiegészíti egymást, a kör bezárul, a szövetség beteljesül. De miből támad a zavar nő és férfi között?
A férfiakra a bal agyfélteke dominanciája jellemző, mely általánosságban logikus gondolkodást és érvelést feltételez, továbbá tények és információk, érvek dominanciája, feladatorientált küldetéstudat határoz meg. A férfi logikus problémamegoldó, nem szívesen kér segítséget, cselekvéssel szeret, erejét és aktivitását arra használja, hogy gondoskodjon a szeretteiről. Közben arra vágyik, hogy ezt értékeljék.
A nőkre a jobb és a bal agyfélteke egyidejű használata jellemző, melyben a logikus gondolkodás keveredik az érzelmekkel. Egyszerre szélesebb spektrumon tudnak figyelni és érzékelni. A különféle információk érzéseket váltanak ki bennük, korábbi események által megélt érzések és gondolatok egyszerre aktivizálódnak az agyban. Közösségben és kapcsolatban gondolkodnak, emberközpontúak, kreatívok és gondoskodók – mutatott rá a szakember a nembeli különbözőségekre és azok okaira.
Attól még, hogy egy fiú és egy lány biológiailag érett, még nem férfi és nő, azzá kell válniuk. Ami ebben támpontot ad számukra, az a család, melynek van nőies nő és férfias férfi tagja, akinek a viselkedési mintáit a gyermek követheti, akihez nemiségében igazodik – fogalmazott Nagy Péter.
Ez nem jelentett gondot, amíg jellemzően nagycsaládban éltek az emberek és volt a társadalomnak egy szilárd értékrendje. Napjaink társadalma azonban kiüresíti és felcseréli ezeket a tartalmakat. Mindenhol trágárság, nihilizmus, erőszak és pornó jelenik meg, mely mintaként ivódik bele az idegrendszerbe, ahonnan bármikor aktiválható. Ha a kultúra ezt a mintát nem bátorítja és nem mutat ezekkel ellentétes tartalmakat, ne csodálkozzunk, ha sok fiatal valóban azt se tudja, hogy fiú vagy lány, ahogy a szólás is fogalmaz.
A házasságban tehát két eltérő univerzumot kell szinkronban tartani, miközben a környezetünk és mi magunk is folyamatosan változunk és fejlődünk. A házaspárok addig boldogok, ameddig a túlélés egyetlen lehetősége, a kommunikáció megvan közöttük – zárta előadását Nagy Péter.
Felföldi László püspök a férfi és a nő örök szövetségére tette mondandója hangsúlyát, mely kapcsolatban a hitvesek egymás kezét fogva érzik az élet lüktetését és valóságát, melyet gazdagon szimbolizál a szentségi házasságkötés szertartásában az egymásba kulcsolt kezeket átkötő stóla képe.
A hitveseknek együtt kell álmodni, együtt kell cselekedni, olykor patikamérlegen egyensúlyozva – fogalmazott a főpásztor. A házasság ebből az együtt látásból és gazdagító különbözőségből indul el. Mindenki tökéletes házasságot és tökéletes gyerekeket akar. De menet közben nem minden történik úgy, ahogy a hitvesek akarták és elképzelték.
Ezért sokszor a belső látás valóságát megélve kell szemlélni a hitvest és a gyermeket, akik mindnyájan szeretetre vágynak és elfogadásra. Ha nem tudjuk meglátni bennük az értéket, a kincset és az ajándékot, elveszítjük őket, önmagunkat és a kapcsolatunkat is.
Létezésünk valóságából kell életcélt és értelmet adni a gyermekeknek – figyelmeztetett Felföldi László püspök. Úgy fogalmazott, a legtöbb gyerek hátrányos helyzetűnek képzeli magát a többi gyermekhez képest, mert méricskéli, mit nem kapott meg. A szülő feladata, hogy megtanítsa a gyermekének, hogy amit kapott, az mindennél értékesebb és fontosabb. Ha azt nézi, hogy mit nem kapott meg, sohasem lesz semmije. Ha azt nézi, hogy milyen adottságai vannak, megtalálja az élete csodáját. Ha ugyanis nem tudunk abban boldogok lenni, amiben éppen vagyunk, akkor sohasem leszünk boldogok és elveszítünk mindent.
Ez ma minden család feladata és kihívása, melyben a harcot a férfiaknak kell megharcolni, nem feledve, hogy a férfi szívének érintése és ölelése meghatározó a gyermek és a hitves számára, mert az ad erőt és biztonságot számukra.
Az intimitás és a hit átadása is a családban kell történjen, noha az emberi kapcsolatokban a nemiség és az istenkapcsolat évtizedek óta tabu a társadalmunkban. Közösségeinkben nem beszélünk Istenről. Pedig, ha nem mondjuk el a gyerekeknek, hogyan érintett meg minket az Isten, hogy értettük meg az Istent és hogyan adunk hálát az Istennek, akkor a gyermekünk hogyan fog találkozni az Istennel, milyen istenkép alakul ki benne? – tette fel a kérdést a püspök az egyházi közösségek iránt nem nyitott ifjúság vonatkozásában.
A hitvesi kapcsolatokban nem tökéletesek az állapotok, a gyermekek sem úgy látják az életet, nem úgy gondolkodnak róla és nem úgy cselekednek, ahogy mi szeretnénk, de ők is az élet teljességét szeretnék megélni és megtalálni. Ezt pedig nekünk, férfiaknak kell kibontakoztatni bennük azzal a hittel, amit csak mi tudunk nekik átadni, hogy olyan erőssé váljon a szívükben a hit, hogy képesek legyenek azt továbbadni másoknak – zárta beszédét Felföldi László megyéspüspök.
A találkozó hagyományosan a téma kiscsoportos megosztásával ért véget. A férfitalálkozók november 20-án Siklóson, november 21-én Mohácson folytatódnak. A további helyszínek és időpontok ITT TALÁLHATÓK.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
