Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Tizenharmadik állomás: Kozármisleny – „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 13,34)
Lelki sétánkat ez alkalommal a Kozármislenyi Római Katolikus Plébánia területén folytatjuk, ahol nagy eseményre készülnek a közeljövőben –augusztus 15-én ünneplik a plébániatemplom felszentelésének 50. évfordulóját. A település és térségének lelki életébe Dr. Cziglányi Zsolt plébános úr vezetésével nyerhetünk bepillantást, miközben megfogalmazásra kerülnek olyan gondolatok is, hova tekintsünk vissza és mit tartsunk szem előtt:
„Kozármisleny plébániatemplomát 1971. augusztus 15-én szentelték fel Egyházmegyénk társvédőszentje, Szent Mór tiszteletére, így idén ünnepeljük 50. jubileumát. A templom épülésének engedélyezési körülményei érdekesek: abban az időszakban nem engedtek új templomot építeni, de az akkori plébános –aki nagyon szerette volna, ha megépül – próbált mindent megtenni érte. A megoldás kulcsa az lett, hogy Cserháti József akkori pécsi megyéspüspök arra hivatkozva kérte az új templom emelését, hogy Szent Mór az Egyházmegye védőszentje, és nincs még az Egyházmegyében az ő tiszteletére felszentelt templom. Ennek okán engedélyezték az új templom megépítését.
Az épület az 1970-es évekre jellemző stílust hordozza. Abban az időszakban nem engedtek nagy tornyot építeni, – igazi beton falakkal, dróthálós üvegablakokkal, vaskeretekkel – de így is szeretjük, szép, világos, jó elrendezésű. A templomban napjainkban minden vasárnap 9.00 órakor van szentmise.
A 90-es években telepedtek meg a városban az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Rend nővérei, akik svájci támogatással kolostort, szociális otthont és templomot építettek. A svájci kapcsolatok miatt a templom védőszentjének Flüe-i Szent Miklóst választották, aki egyben Svájc fővédőszentje is. 
Kozármisleny dinamikusan fejlődő település. Lélekszáma néhány év alatt 6000 főről 7000 főre nőtt, miközben Baranya lakossága az utóbbi 10 évben csökken. A házak gombamód szaporodnak, sok család költözik ki Pécsről. Így az átlagéletkor a Kozármislenyben alacsonyabb, mint a megye más településein.
A lelki élet közösségi elindításában Gál Károly előző plébánosnak volt nagy érdeme. Ő dolgozta ki azokat a programokat, amelyeket jelenleg is minden évben megrendezünk, így például október elején a ferences napokat, év vége felé az adventi roratékat, a betlehemest, illetve van közös lelkigyakorlat is.
Jelenleg a plébániához további 10 település tartozik (Áta, Egerág, Kisherend, Lothárd, Magyarsarlós, Pécsudvard, Peterd, Pogány, Szemely, Szőkéd), amelyek ellátásában sokat segítenek a kozármislenyi hívek, akik igeliturgiát tartanak a falvakban.
Érdekes a mi plébániánk abból a szempontból, hogy a templomok közül összesen 2 műemlék templom, a többi mind újépítésű. Ennek oka, hogy az egész terület Pécs agglomerációja, ahova a 90-es évek óta sokan kiköltöztek.
Nagyon szeretek vidéken lenni, ezért is tartom lényegesnek, hogy a kisebb településekre is többen elmenjenek a templombúcsúkra, hogy érezzék –számíthatnak ránk. Kiemelten fontosnak tartom a kisfalvakat. Szerintem az Egyház lelkiségét az mutatja meg, hogy mennyire törődik a peremterületekkel.
A ferences nővérek jelentős szerepet töltenek be a plébánia életében, szinte lelki erőműként működnek: saját lelki életükbe engedik bekapcsolódni az embereket, így például szentségimádási, közösségi alkalmaik nyitottak, illetve beteglátogatást, áldoztatást, igeliturgia-vezetést is végeznek. Kapcsolatot tartanak az idősekkel, akikkel bizalmas baráti viszonyba kerülnek, figyelnek egymásra és ügyelnek arra, hogy közösségben együtt maradjanak.
A plébánián sok a lelkes önkéntes, akik látva a feladatot bekapcsolódnak és végzik a szolgálatot.
Szerdánként az esti szentmise után Bibliaórát tartok, mert a szentíráshoz kötődő tanítást nagyon fontosnak tartom. Mindig egy-egy szentírási szakasz kerül sorra, a tanítás mellett beszélgetések is kialakulnak a téma körül.
Váljunk közösséggé! A hívők alkossanak közösséget a pappal és együttesen mindenki vegyen benne részt, mert csak akkor érezzük magunkénak, ha áldozatot is teszünk bele – ezen múlik az Egyház jövője.
Az Egyházban menjünk vissza annak folyamatos kereséséhez, hogy mit is akart Jézus? Jézus köré jöjjenek az emberek, és akik benne hisznek, alkossanak együtt egy testvéri közösséget. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ezt kell felépítenünk!
Legyünk igazán katolikusok (egyetemes és általános)! Az Egyház nem egy rétegnek szól, hanem mindenki belefér: a hit összehoz minket!”
Lelki sétánk zárásaként imádkozzunk Dr. Cziglányi Zsolt plébános úr mindennapi imádságával közösségeinkért:
„Úr Jézus Krisztus! Evangéliumod által megértjük, hogy Te előbb szeretsz minket, mint mi téged. Még ha nem is tudunk róla, Lelkeddel akkor is új utat nyitsz meg előttünk, és szüntelenül vezetsz minket.”
(A taizéi Roger testvér imája)
Fotók: Kozármislenyi Római Katolikus Plébánia, Pécsi Egyházmegye
