Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Negyvenhetedik állomás: Véménd – „Taníts meg engem arra, hogy akaratodat megtegyem” (vö. Zsolt 142, 10)
Lelki sétánkat a Geresdi-dombság területén elhelyezkedő Véméndi Római Katolikus Plébánia területén folytatjuk, amelyhez Feked, Szebény és Véménd települések tartoznak. A térség lelkipásztora Schraub Ádám plébános, aki a plébánia templomait és közösségeit mutatja be nekünk, utalva a történeti háttérre is:
A véméndi Szent Mihály plébániatemplom 1796-ban, I. Ferenc király rendeletére épült barokk stílusban, Márián Lénárd volt pálos atya plébánossága alatt. Az egy hajós építményt 1830-ban új szentéllyel bővítették, mely mellé sekrestyét építettek. Oldalt két mellékhajót emeltek, amelyekben a kórust három pillérrel előre vitték, így a templom sokkal nagyobb lett. Berendezése empire stílusú. Régi főoltára jelenleg a temetőkápolnában áll. A hívek adományaiból 1914-ben új főoltárt építettek, mely román stílusú és aranykeretbe foglalja a Szent Mihály arkangyalt ábrázoló oltárképet. A képtől jobbra, illetve balra Szent Péter és Pál apostolok szobrai találhatók szép fülkékben. Az oltárszekrény kis házat ábrázol, dúsan aranyozva. A főhajóban helyezkedik el a masszív, kőből faragott keresztelőkút, melynek fa tetejére márványozott mintát festettek.
Az evangéliumi oldal mellékhajója végén fülkében áll a Tizennégy Segítő Szent mellékoltára. Fölötte a falon a Tizennégy Segítő Szent ősi nagy képe helyezkedik el.
1. Szent Balázs vértanú
2. Szent György lovag, vértanú
3. Szent Erasmus püspök, vértanú
4. Szent Vitus szicíliai vértanú
5. Szent Margit vértanú
6. Szent Kristóf vértanú
7. Szent Pantaleon orvos, vértanú
8. Szent Cyriakus szerpap, vértanú
9. Szent Egyed remete apát
10. Szent Eustachius vértanú
11. Szent Dénes püspök, vértanú
12. Szent Katalin vértanú
13. Szent Akacius antiochiai püspök
14. Szent Borbála vértanú
Mindannyiuk fölött a mindenkor Segítő Szűz Mária látható. Ezen oltárnak barokk stílusú, gazdagon aranyozott oltárszekrénye van. Kaufmann Antal pécsi oltárépítő a csonka oltárszekrényre stílusos mennyezetet készített szép feszülettel. Ezen oltár alatt kapott helyet a szent sír terméskőből, benne Krisztus teste terralitből faragva, mely Tüttő Sándor szobrászművész alkotása.
A leckeoldali mellékhajóban került elhelyezésre az új oltár 1936-ban, Virág Ferenc egykori pécsi megyéspüspök megbízásából. A rajta álló szoborcsoportot – mely a Jézus holttestét tartó Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja – Márián Lénárd faragtatta hársfából, pécsi és pesti hívek adományaiból. Ez a szoborcsoport a mai keresztelőkút helyén álló oltáron volt elhelyezve.
A szószék és a gyóntatószék egyaránt empire stílusban készült. Kaufmann Antal barokk stílusú díszekkel látta el és márvány hatásúra festette. A Trabert család Nepomuki Szent János szobrot készíttetett rá, mely Sugár Gyula szobrászművész alkotása.
Az orgonát Angster József és Fiai cég építette 1937-ben. Szekrénye stílusban harmonizál a többi berendezéssel. Két manuálos játszóasztala, egy pedálzata és 14 regisztere van. Fújtatója elektromos. A 7200 Pengős árhoz az egyházközség 4200 Pengővel járult hozzá.
A templom festését 1894-ben Graits Endre festőművész végezte. A főhajó négy kupolájában 2-2 tojásdad alakú Krisztus életének állomásait ábrázoló szentkép –Jézus Urunk születése, megtalálása a templomban, mennybemenetele, a Szentlélek eljövetele – a szentély kupolájában pedig Szűz Mária megkoronázásának jelenete látható. A sekrestyehajó felett van az Utolsó vacsora képe. Az idők során a festés több helyen megsérült, így 1954 őszén Nikássy Lajos és Döbrentey Gábor festőművészek teljesen felújították a templom belső festményeit.
A sekrestye szekrényei 1949-ben tölgyfából készültek – a régi mintájára – eredeti vasveretekkel, új belső elrendezéssel. A szépen gondozott templomkertben áll a Hősök szobra.
A templom tornyában 4 harang található, amelyből a két középső harangot 1985-ben az elszármazottak adományából öntették Passauban.
Véménden rácok is éltek, egykor külön templomuk és iskolájuk is volt a mai Petőfi Sándor utca (egykori Rácz utca) végén.
A plébánia jelenlegi lelkiségi csoportjai: Rózsafüzér Társulat, Szent Mónika közösség, Mária Légió. A Jézus Szíve Család tagjai többnyire otthon imádkoznak, Krisztus Király ünnepén a szentségimádást vezetik. A fiatalokból álló gitáros csoport tagjai minden vasárnap énekelnek a szentmisén, meghatározott időszakonként végeznek zenei szolgálatot. A szentmisék Véménden 10.00 órakor kezdődnek, a hónap utolsó vasárnapján kétnyelvű a szentmise (magyar és német nyelven).
A csoportok találkozására a 2018-ban megújult közösségi ház alkalmas, amelyet az önkormányzattal közösen használnak.
Feked neve először 1372-ben a cikádori (Bátaszék) ciszterci apátság birtokainak felsorolásában tűnt fel. Az akkori település a török hódítás áldozata lett, a mai településtől nyugatra találhatók meg romjai. 1694-ben Jany Jakab Ferdinánd birtokába került a terület, aki először szláv (szerb és bunyevác) telepeseket hozott a vidékre, majd a pécsváradi apát példáját követve 1720 környékén a Rhön-vidékről, Fulda környékéről hívott telepeseket.
A német telepesek már 1733-ban építettek egy fatemplomot, mely néhány évtizeddel később leégett. A mai templomot 1763-ban kezdték építeni, s 1765-ben szentelték fel a Szentháromság tiszteletére. 1846-ban neoromán stílusban bővítették, ekkor épült a hagymakupolás barokk torony és a szentély.
1859-ben három oltárt kapott, melyek sajnos ma már nincsenek meg, ahogy az ugyanekkor készített mennyezeti freskók sem. A 2014-es falkutatásnál feltárt későbarokk falfestés egyetlen értékelhető részlete a templom nyugati falán látható. A toronyban négy harang lakik: az öregharangot, mely átvészelte a háborúkat, 1768-ban öntötte Johann Brukner, a többi harangot 1927-ben Walser Ferenc. Az orgonát 1869-ben készítette a budapesti Fazekas János mester.
Sajnos a vizesedés a freskókat és a falfestéseket sem kímélte. Az 1950-es évek elején a templombelső teljes vakolatát eltávolították, valamint külső tatarozást is végeztek. Tíz évvel később került sor a belső tér egyszerű, emblémás díszítőfestésére. 2010-ben és 2014-ben ismét teljes külső és belső tatarozáson esett át a templom. A boltozatokat és szentélyt díszítő festményeket Mészáros György festőművész készítette 2019 és 2022 között. A templom 1958 óta műemlék.
A főoltár Jung János fekedi asztalos munkája, az 1920-as években készült. A sekrestye bejárata feletti Szentháromság-kép a pécsi pálosoké volt, a rend feloszlatásakor a pellérdi templomba, majd a fekedi főoltár fölé került, egészen a jelenlegi falfestmény elkészültéig.
A keleti oldalon álló Mária-oltár 1947-ben készült világháborús fogadalmi ajándék a Gregorics családtól.
A nyugati mellékoltár Szent Vendelt, a pásztorok védőszentjét ábrázolja. Tisztelete a 18. században, a német telepesek közvetítésével honosodott meg Magyarországon.
A fekedi asztalosműhelyekben készült a templom teljes bútorzata, az oltárokon kívül a copf stílusú szószék, a gyóntatószék, a keresztelőkút és a padok is.
A templomot számos szobor díszíti, a szentélyben Mária és Jézus szíve szobor, a bejáratnál Nepomuki Szent János és Páduai Szent Antal, a hajó oldalfalain Kis Szent Teréz, Szent József, Szent Anna, és a magyar szentek sora: Szent István, Szent László, Szent Imre, Szent Erzsébet és Szent Margit.
A 2. világháború nehéz időszakáról tanúskodik az a márványtábla is, melynek szövege szerint Mott Péter bíró felajánlotta a közösséget Jézus Szívének.
A kényszermunkára elhurcolt, majd visszatért hívek adományából 1952-ben készült a bejárat keleti oldalán egy falfestmény, mely a falura letekintő szenvedő Krisztust ábrázolta. A nyugati falra került a világháborúk hősi halottainak és az elhurcoltaknak a névsora. A bejáratnál jelenleg látható üvegtáblák 2015 óta idézik az időközben elpusztult festményeket.
A fekedi hívek az első időkben még Himesházához, illetve Szebényhez tartoztak. A település önálló parókiát 1859-ben kapott, és ettől kezdve 1992-ig folyamatosan lakott plébános a faluban. A 20. század első felének virágzó hitéletét bizonyítja a tény, hogy a kicsiny falu ebben az időszakban hat papot és egy apácát adott az egyháznak. Ma már Feked a szomszéd település filiája, de a templomban jelenleg is minden vasárnap tartunk szentmisét vagy igeliturgiát.
A templom búcsújának ünnepe (Szentháromság vasárnapja) és az immár hagyományosnak tekinthető tavaszváró kórustalálkozó kiemelt események.
A lélekszám csökken, a templomot látogatók száma is fogyatkozóban van, így egy-egy keresztelő, esketés is nagy eseménynek számít. Ettől függetlenül a templom folyamatosan megújul, mind az önkormányzat és a helyiek, mind az elszármazottak adományai és áldozatkészsége révén.
Szebény területe és közvetlen környéke igen gazdag régészeti kincsekben, ezek bizonyítják, hogy a terület már az őskorban is lakott volt. Dombay János régész 7 későneolit sírt tárt fel a falutól délre. A legtöbb lelet a középső bronzkorból származik, a mészbetétes edények népe hagyta ránk.
A közelmúltban egy római korból származó villa és út nyomait tárták fel, amikor az autópálya építése miatt leletmentő ásatásokat végeztek. A népvándorlás korából származó 3 avar temetőt tártak fel ugyancsak a falutól délre. Az első temetőben 341 sírt ástak ki.
Szebény falu már Szent István korában is létezett, mert a pécsváradi bencés apátság alapítólevelében felsorolják a falvakat és pusztákat, melyek az apátsághoz tartoznak és a 41 helység közül a 24. Mikusek. A 14. században az apátság irataiban, mint Mikuzeben említik.
A török korból elsősorban adóösszeírások maradtak fenn. Az 1591. év adóösszeírása szerint a szekcsuji nahije a mohácsi szandzsákhoz tartozott.
Az első egyházmegyei vizitáció 1732-ben volt, eszerint ekkor Szebénynek 250 lakosa volt. Baranya vármegye adószedőjének háziadó összeírásaiból tudjuk, hogy 1737 óta élnek németajkúak a faluban. A betelepültek többnyire Svábföldről, Frankföldről és Felső-Ausztriából érkeztek. Újhelyi János plébános kérésére 1771. augusztus 20-án letették az alapkövet, majd 1771 és 1775 között épült fel a jelenlegi templom, amelyet 1775. augusztus 20-án Szent István tiszteletére szentelt fel Kovárszky Márton szekszárdi esperes. Az építtető Eltz von Kempenich Hugó Ferenc kegyúr, pécsváradi apát volt. 1776-tól minden 3. vasárnap német nyelven tartották a szentmisét.
1850-ben a népesség 1066 fő, nemzetiség szerint 772 magyar, 288 német. Vallásuk szerint 1060 római katolikus hívő, 6 izraelita.
Az első világháborúban hadi célokra elvitték a harangokat. 1915-ben a faluból 559 ember vonult be, a háborúnak 65 szebényi áldozata volt. A második világháborúnak 45 szebényi áldozatáról tudunk. 1946-47-ben összesen 39 német családot telepítettek ki házaikból.
1946-ban Gebauer Ernő pécsi festőművész készítette el a templom mennyezeteinek freskóit, Őry József pedig a falakat és az oszlopsíkokat munkálta meg. A hajó freskóin Szent István keresztelése, koronázása és a Szent Jobb körmenet látható.
A lakosság létszáma napjainkban 355 fő. Jó az önkormányzattal az együttműködés, amely folyamatosan szépíti a falut: felújították a kultúrházat, ami kiegészült egy szabadtéri színpaddal, megújult az orvosi rendelő, a ravatalozó, a temetői kápolna, az összes híd és virágos lett a falu.
A 105 millió forint pályázati és egyházmegyei támogatásból felújított templomot 2019. augusztus 20-án Dr. Udvardy György veszprémi érsek áldotta meg. A renoválás alatt került sor a tető és az ablakok cseréjére, a falak külső tatarozására, valamint az épület akadálymentesítésére.
A messziről is jól látható gyönyörűen megújult templom még sok-sok évig magasodhat Isten dicsőségére.
Véméndi származású Aszmann Ferenc volt vókányi esperes-plébános, aki élete utolsó éveit Véménden töltötte, és segített a lelkipásztori szolgálatban. Gász Erzsébet Eleonóra irgalmas (vincés) nővér a rendek feloszlatása után Véménden szolgált, mint sekrestyés és kántor, majd a Budapest Ménesi úti rendházban hunyt el. Mindketten a véméndi temetőben nyugszanak. Bajtai Zsigmond 22 évig volt Véménd plébánosa. Nevéhez fűződnek hittankönyvek írásai, szerkesztései és terjesztésük, melyeket országosan használtak a hitoktatók.
Schraub Ádám nagymányoki származású lelkipásztor számára a bonyhádi közösségben merült fel a papi hivatás gondolata, a taizé-i találkozó hatott rá leginkább, valamint Bíró László püspök atya. A 142. zsoltárból származik papi jelmondata: „Taníts meg engem arra, hogy akaratodat megtegyem.” (vö. Zsolt 142,10) 1995-ben szentelték László András, Matis Géza és Serbán Valentin lelkipásztorokkal együttesen. Közös jelmondatuk: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 15,16) A plébános atya azt is elárulta, hogy kedves helye a máriagyűdi kegyhely, amelyre évente több alkalommal is ellátogat. Ugyanakkor fontos a hívek támogatása, hiszen a papi életben is vannak megpróbáltatások, ezért kell, hogy többen imádkozzanak a papokért, hogy méltóképpen szolgáljuk a közösségeket és a Jó Istent.
Lelki sétánkat Schraub Ádám plébános atya egyik kedvenc taizé-i énekének szövegével zárjuk, a továbbiakban pedig hordozzuk imádságainkban a lelkipásztorokat:
Jézus életem, erőm, békém.
Jézus társam, örömöm.
Benned bízom, Te vagy az Úr,
már nincs mit félnem, mert bennem élsz.
már nincs mit félnem, mert bennem élsz.
Forrás:
Véméndi Római Katolikus Plébánia
Bajtai Zsigmond (1916-2002) címzetes apát, volt véméndi plébános írása
Fotók:
Véméndi Római Katolikus Plébánia
Pécsi Egyházmegye
http://www.feked.hu/
Szebény Község (szebeny.hu)
