A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi huszonötödik vasárnap evangéliumi részletét Márk evangéliumának kilencedik fejezetéből olvassuk (Mk 9,30-37). Az evangélista elbeszéli, hogy Jézus tanítani akarja az apostolokat, de miközben arról beszél nekik, hogy mi vár rá – megölik Őt, de harmadnapon feltámad — a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.
Jézus türelmesen, szelíden tanítja őket. Milyen szép ez! Jézus a mi tanítómesterünk is, aki türelmes hozzánk, aki tiszteletben tartja a mi ritmusunkat, tiszteletben tartja, hogy mi az, amit be tudunk fogadni. Jézus jó pedagógus, Ő tanít, formál, nevel, bennünket is – csak az a fontos, hogy bízzuk rá magunkat, maradjunk Vele! Legyünk olyan tanítványai, akik figyelünk Rá!
Jézus tudja, hogy a tanítványaiban ott van a vágy, hogy nagyok legyenek, éppen ezért elfogadja ezt és elmondja azt a módot, azt az utat, ahogyan helyesen lehetnek elsők. Ezt mondja a Mester: aki első akar lenni, legyen utolsó köztetek, legyen mindenkinek a szolgája.
Jézus elfogadja a bennünk lévő vágyakat. Elfogadja azt, hogy szeretnénk nagyok lenni, szeretnénk valami szépet alkotni és formálni, szeretnénk az életünket szépen élni. Ezt a vágyat Jézus elfogadja.
Ahogy a tanítványokat, úgy bennünket is arra tanít, hogy mi az a helyes út, amelyen az álmainkat, vágyainkat Isten akarata szerint meg tudjuk valósítani. Ez az út a szolgálat útja. Utolsónak lenni, szolgának lenni azt jelenti, hogy szolgálunk, mert Jézus maga is szolgál – az Isten Fia emberré lett. Mondhatjuk azt: kicsinnyé lett, utolsóvá-, szolgává lett, hogy szolgáljon és Istenhez vezessen bennünket. A szolgálat az az út, amelyen Jézus is jár és erre hív bennünket is.
A szolgálat az igazi erő, amikor merünk egyszerűek maradni, merünk utolsónak maradni, és amikor merünk szolgálni – Jézusért és Jézus segítségével. A szolgálat az, amely során rádöbbenünk arra, hogy törékeny emberek, teremtmények vagyunk. De a szolgálat az, amely igazán elvezet bennünket Istenhez, mert az alázatos szívű embert Isten felemeli.
Jézus továbbá a tanítványait úgy tanítja, hogy magához hív egy gyermeket és azt mondja: aki befogad egy kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. És aki befogad egy gyermeket, az nem csupán engem fogad be, hanem azt is, aki engem küldött, vagyis a Mennyei Atyát.
Ez a kisgyermek, akit Jézus átölel, jelképez minden embert, különösen a szenvedőket, a menekülteket, a szomorúakat, a társadalom perifériáján élő embereket. Jézus arra hív bennünket, hogy elsősorban őbennük, a szegényekben, a kicsinyekben vegyük észre Őt. Jézus azonosítja magát a szegény emberekkel. Amit tehát a szegények, kicsinyek, gyengélkedők felé teszünk, azt Jézussal tesszük meg.
Keresztény életünk hitelességének az a mércéje, hogy mennyire vagyunk irgalmasok. Az a protokoll, amely alapján megkérdeznek majd bennünket az utolsó ítélet során — tanít Ferenc pápa — az az irgalmasság cselekedeteinek protokollja lesz. Irgalmasok voltunk-e egymás felé? Irgalmasok voltunk-e a szegények, az éhezők, a szomjazók, a menekültek felé? Észrevettük-e, szolgáltuk-e, befogadtuk-e bennük Jézus Krisztust?
Örömhír a mai evangéliumban az, hogy Jézus bennünket is tanít – türelmesen, szelíden — és minket is arra hív, hogy merjünk szolgálni, merjünk egyszerűek, alázatosak lenni, mert ezáltal válunk igazán nagyokká. Jézus az irgalmasságra hív bennünket, hogy a másik emberben vegyük észre és szeressük, szolgáljuk Őt!
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben imádkozzunk mindenkiért, különösen a családokért, a nehéz helyzetben lévőkért, a betegekért és az egészségügyben dolgozókért!
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”Ezek az evangélium igéi.