A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Az évközi második vasárnap evangéliumi részletét János evangéliumának második fejezetéből olvassuk (Jn 2,1-11.)
János evangéliumában ez az első csoda, első jel, amit Jézus tesz. Ezzel az epizóddal kapcsolatban három dolgot szeretnék kiemelni, amely örömhírre hangol bennünket.
Jézus egy menyegzőn vesz részt, egy lakodalomban teszi az első csodáját. Ez kifejezi azt, hogy Jézus együtt ünnepel az emberrel. Jézus együtt van minden emberrel — ahogy Ferenc pápa mondja: Isten, a közelség Istene. Jézus velünk akar lenni életünk minden pillanatában – örömben, nehézségben, reményben, szomorúságban egyaránt. Ott van az ifjú pár közelében a menyegzőjük alkalmával.
A menyegző jelképesen a szövetséget is szimbolizálja: Isten és a választott nép közötti szövetséget; Jézus Krisztus és az Egyház; Jézus Krisztus és minden ember közötti szövetséget. Isten Jézus Krisztusban minden emberrel szövetséget kötött. Az első örömhíre ennek a szakasznak az, hogy Isten velünk van, közel van hozzánk minden élethelyzetünkben. Jézus Krisztus szövetséget kötött velünk, velünk van, Ő hűséges szövetséges.
János beszámol arról is, hogy Jézus édesanyja is jelen van ezen a menyegzőn. János evangéliumában csupán ebben a jelenetben szólal meg Mária. Először azt mondja Jézusnak: „Nincs több boruk.” – vagyis közbenjár, szót szól az ifjú pár érdekében Jézus Krisztusnál – Nincs több boruk, fogytán van a boruk.
Ezt követően a szolgáknak azt mondja Mária: Tegyétek meg, amit az én fiam mond! – arra bátorítja őket, hogy engedelmeskedjenek Jézus szavának. És a szolgák ezt megteszik, vizet mernek a korsókba és ezt a vizet szolgálják föl a násznagynak. A szolgák rábízzák magukat Jézus szavára.
Mária arra bátorít bennünket is, hogy mi is mindig bízzuk magunkat rá Isten szavára, engedelmeskedjünk Isten igéjének, vállaljuk ezt a kalandot nap mint nap! Mária közbenjár értünk Istennél. Máriának mindig elmondhatjuk azt, ami a szívünkben van. Ő a mi szószólónk, aki támogat, segít és elvezet bennünket is az Ő fiához.
Végül arról olvasunk, hogy Jézus a vizet borrá változtatja: a szolgák színültig töltik a kőkorsókat és ezt a sok vizet Jézus borrá változtatja. Ez jelképesen azt is kifejezi, hogy amink van, azt színültig, vagyis teljesen oda kell adnunk Istennek. És azt, amink van, Isten megáldja.
Isten, ha odaadjuk neki magunkat nagy dolgokat tud rajtunk keresztül véghez vinni. XVI. Benedek pápa mondta egyszer a fiataloknak: Jézus Krisztus nem kér sokat – Ő mindent kér! Adjuk oda magunkat neki és Ő csodát tesz az életünkben.
A kánai menyegzőn szemléljük Jézus Krisztust, aki az első csodajelet teszi és ezáltal arra bátorít bennünket, hogy ne feledjük el: Isten szövetséget kötött velünk, Ő hűséges. Legyünk mi is hűségesek Istenhez! Ő ott van minden élethelyzetünkben mellettünk és velünk. Ő a közelség Istene.
A kánai menyegző epizódja arra bátorít bennünket, hogy figyeljünk Mária szavára és tegyünk eleget az Ő kérésének, vagyis mindig engedelmeskedjünk Jézus Krisztus szavának! Bízzuk rá magunkat az Úr szavára!
A kánai menyegzőn Jézus bennünket is arra hív, hogy hagyatkozzunk rá, adjunk oda neki mindent! Jézus bennünket is hív, hogy mindenünket adjuk neki oda, hogy életünk vizét – jelképesen mondva – borrá változtassa át.
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben adjunk hálát Istennek! Imádkozzunk minden emberért, minden családért, a házasságra készülőkért, a házaspárokért, fiatalokért, idősekért, a betegekért, az idősekért és az egészségügyben dolgozókért!
2022. január 16. – Évközi 2. vasárnap (Jn 2,1-11)
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben:
Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”
Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.Ezek az evangélium igéi.
