A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Úrnapja, 2022. június 19.)

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!

Úrnapján az evangéliumi részletet Lukács evangéliumának 9. fejezetéből olvassuk.

Jézus, megszaporítva a kenyeret és a halat, jóllakatja a tömeget. Ezzel kifejezi Isten gondoskodását, Isten figyelmességét népe iránt, minden ember iránt. Nagyon szépek a gesztusok, amelyeket leír Lukács. Jézus a kezébe veszi a kenyeret és a halat. Jézus keze, amellyel megfogja a kenyeret és a halat, az a kéz, amellyel áld, amellyel gyógyít, amellyel ördögöket űz ki, az a kéz, amelyet majd a kereszthez szegeznek, az a kéz, amellyel megáldja az embereket.

Isten Fia, kezébe veszi a teremtett világot, Isten kezébe veszi a teremtett világ minden részét. Istentől semmi sem idegen, ami emberi. Jézus kezébe veszi a kenyeret és a halat. Ez jelképezi azt, hogy közel akar lenni minden emberhez, minden teremtményhez. Jót tesz nekünk arra gondolni, hogy Jézus kezében vagyunk, és ott vagyunk a legjobb helyen, ahogy Bíró László püspök atya tanítja.

Továbbá Jézus föltekint az égre és megáldja a kenyeret és a halat. Az áldás Isten szeretetének, Isten jóságának, az életnek a jele. Mindent, amit Jézus a kezébe vesz, megáld. Isten ereje, Isten szelíd szeretete az, amit kifejez ez az áldás. Továbbá, Lukács hangsúlyozza azt is, hogy Jézus megtöri a kenyeret és odaadja a tanítványoknak, hogy osszák szét. Megtörni a kenyeret, hogy megossza a kenyeret másokkal. Jézus, aki odaadja mindazt, amije van, az embernek. Jézus, aki arra hív, hogy merjünk osztozni, merjük megtörni kenyerünket, másnak odaadni, vagy ahogy mondja tanítványainak: „Ti adjatok nekik enni.”

Jézus tehát, megszaporítva a kenyeret és a halat, jóllakatja a nagyszámú tömeget. Ez a gesztusa, előképe annak a nagy csodának, amit Jézus az utolsó vacsorán tett. Ahol szintén kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, tanítványainak adta és azt mondta: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd a borral telt kehelyre azt mondta: „Vegyétek, ez az én vérem.” Jézus az Eucharisztiában, vagyis az Oltáriszentségeben, nem valamit ad, hanem önmagát adja oda.

Szent II. János Pál pápa egy Úrnapja alkalmából azt mondta Rómában, az Oltáriszentség nem egy kincs az Egyház kincsestárában a sok kincs közül, hanem az Oltáriszentség az egyetlen kincs, Jézus Krisztus maga. Szemléljük ezt a csodát, szemléljük hitünk szent titkát, hogy a kenyér és a bor színében Jézus Krisztus valóságosan jelen van, Testével, Vérével, az egész valójával.

Az Oltáriszentségben Jézus Krisztus odaadja magát értünk. Az Eucharisztiában Jézus Krisztus megáld bennünket. Életet ad nekünk, örök életet. Az Eucharisztiában Jézus Krisztus értünk adja önmagát. Osztozik velünk, minden élethelyzetünkben. Szemléljük és ünnepeljük az Oltáriszentség titkát. Sose legyen rutin az Oltáriszentség szemlélése. Legyen mindig ajándék, csodálandó titok. Szemléljük, ünnepeljük az Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő Jézust.

„Ti adjatok nekik enni”. Jézus Krisztus étellé válik, és nekünk adja magát az Oltáriszentségben. Mi, akik táplálkozunk vele, esszük szent Testét, isszuk szent Vérét az Oltáriszentségben, meghívást kapunk arra, hogy mi is tápláljuk a másik embert. Merjünk mi is osztozni mások örömében és szomorúságában. Merjünk mi is adakozókká válni. Ahogy Ferenc pápa mondja: „Az a tied, amit megosztasz másokkal. Az a tied, amit odaadsz másoknak.” Merjünk mi is táplálékká válni, vagyis merjünk mi is ajándékká válni mások számára.

Ünnepeljük csendben azt a titkot, hogy Jézus Krisztus táplálékká válik számunkra az Oltáriszentségben és arra hív, hogy mi is másokért éljünk, merjünk ajándékká válni, merjünk osztozni másokkal.

Imádkozzunk most ebben a csendben minden emberért, a béke ajándékáért, a fiatalokért, az idősekért, a betegekért és az egészségügyben dolgozókért is.

2022. június 19. - Úrnapja (Lk 9,11b-17)

EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.”
„Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.”
Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat.
Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

Ezek az evangélium igéi.

Pécsi Egyházmegye

partnerek kórházlelkészség