A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor pasztorális helynök gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Évközi XXVIII. vasárnap, 2022. október 9.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Az évközi 28. vasárnap evangéliumi részletét Lukács evangéliumának 17. fejezetéből olvassuk.
Jézus korában a lepra volt az egyik legfájdalmasabb és az egyik legsúlyosabb betegség. Nemcsak azért, mert szinte gyógyíthatatlan betegségnek számított, hanem azért is, mert aki megkapta ezt a betegséget, meg kellett tapasztalnia azt a fájdalmat, hogy a társadalom kirekesztette maga közül őt. A lepra egy fizikai fájdalmat, megbélyegzést, társadalmi kirekesztést is jelentette egyben. Éppen ezért fontos szemlélnünk ezt a történetet, s különösen azt, hogy benne Jézus egy idegen embert, egy szamaritánust állít példaképül, jelezve ezzel azt, hogy fontos, hogy tudjunk mindenkitől tanulni, az idegenektől is. Azok, akik más országokból, más nemzetekből jönnek hozzánk, őtőlük is fontos, hogy tanuljunk. Fontos, hogy tisztelettel, szeretettel forduljunk feléjük, fontos, hogy úgy tekintsünk az idegenekre, hogy a velük való találkozás által egymást kölcsönösen gazdagíthatjuk. Mit tesz ez az idegen? Ez a szamaritánus, aki leprás, majd meggyógyul és végül Jézus példaképnek állítja őt a hallgatóság elé? Messziről kiáltott Jézusnak ez a szamaritánus leprás többi kilenc társával együtt, akik zsidók voltak. Azért messziről, mert a leprások nem érintkezhettek az egészséges emberekkel. Azt kiáltják Jézus felé: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Hiszik azt, hogy Jézusnak van hatalma meggyógyítani őket. Ez a szamaritánus is őszintén hiszi, hogy Jézus meg tudja őt gyógyítani. Az Úr iránti bizalom hajtja őt, rábízza magát az Úrra. Tőle várja a szabadulást, a szabadítást, mert hiszi, hogy Jézus a szabadító, ő a Messiás. Ez a szamaritánus leprás arra tanít tehát bennünket, hogy mi is minden élethelyzetünkben bátran kiáltsuk Jézusnak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”. Nincs az az élethelyzet, tanít Ferenc pápa, amelyből Jézus ne tudna kiszabadítani bennünket. Ő mindig reményt ad nekünk. Mindig van remény. Bizalommal kiáltsunk hozzá, ő a mi szabadítónk is.
A szamaritánus leprás többi társával együtt, engedelmeskedik Jézus szavának, aki azt kéri tőlük, hogy: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.”, hiszen a papok feladata volt abban a korban megállapítani azt, hogy valaki megkapta-e a leprabetegséget, illetve, hogy valaki meggyógyult-e ebből a kórból. Jézus szavának engedelmeskedik ez a szamaritánus leprás ember is. Hiszi, hogy Jézus szavának van hatalma. Rábízza magát az Úr szavára és társaival együtt megtapasztalja, hogy útközben megtisztulnak, meggyógyulnak. Ez a szamaritánus férfi arra is hív bennünket, hogy merjük csodálni Isten szavát. Merjük elismerni, hogy Isten szavának ereje van a mi életünkben is. Isten szava teremtő, újjá formáló szó, bízzuk rá magunkat. Fogadjuk be az ő szavát. Ahogy Ferenc pápa is kéri tőlünk: Jézus szava átalakít bennünket, fogadjuk be az ő szavát, hiszen az Úr szava átformálja életünket.
Végül, Jézus azt hangsúlyozza, hogy egyedül ez a szamaritánus férfi jött vissza hálát adni. Ez a hála abban mutatkozik meg, hogy arcra borul Jézus lába előtt és hálát ad neki, dicsőíti őt. Ez a meggyógyított szamaritánus leprás férfi arra is ösztönöz bennünket, hogy adjunk hálát. A hála csodálatos ajándék, mert a hála által elismerjük azt, hogy mindent ajándékba kapunk a Jó Istentől. Ha tudunk hálát adni, akkor megújul a kapcsolatunk Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal is. Ferenc pápa arra bátorít bennünket, hogy gyakran mondjunk hálát Istennek. Lépjünk ki a siránkozás, a sajnálkozás börtönéből, mert a siránkozás, a sajnálkozás, az állandó morgás és szomorkodás bezár bennünket, elszomorít bennünket. Ugyanakkor a hálaadás kinyitja a szívet, a hálaadás derűvel, örömmel tölt el bennünket. Fogadjuk meg Ferenc pápa kardiológiai tanácsát: gyakran adjunk hálát és így szívünk fiatalos marad.
Ebben a történetben tehát a meggyógyított szamaritánus, leprás férfi arra bátorít bennünket, hogy mindig kiáltsunk Jézushoz, kimondva neki: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” E leprás férfi arra is bátorít bennünket, hogy hagyatkozzunk rá az Úr szavára, mert Isten szavának hatalma van a mi életünkben is, ereje van a mi életünkben is. És a meggyógyított szamaritánus férfi arra is tanít bennünket, hogy gyakran adjunk hálát a Jó Istennek. Azt a szót, hogy köszönöm, gyakran mondjuk ki.
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben adjunk hálát az Úrnak, továbbá imádkozzunk Ferenc pápánkért, a családokért, a fiatalokért, az idősekért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért és a béke ajándékáért!
Nyúl Viktor, teológiai tanár
2022. október 9. - Évközi 28. vasárnap (Lk 17,11-19)
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén.
Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”
Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
