A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor biblikus teológiai tanár gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Évközi XXXII. vasárnap, 2022. november 6.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Az évközi 32. vasárnap evangéliumi részletét Lukács evangéliumának 20. fejezetéből olvassuk.
Ennek a szentírási szakasznak a nagy örömüzenete a feltámadás reményhíre. Jézus azt mondja, a halottak feltámadnak. Ez a csodálatos örömhír azt jelenti, hogy nekünk nem csupán a földi életben kell gondolkodnunk, hiszen a keresztény életnek távlata van. Ahogy Bíró László püspök atya fogalmazza meg: "Nem zárt világban élünk, hanem az örök életre nyitott világban". Jézus Krisztus az Isten Fia, aki valóban meghalt a kereszten, akit valóban eltemettek, harmadnap valóban feltámadt. Ő nem a földi életbe jött vissza, hanem a túlvilágra. Jézus Krisztus legyőzte a halált. Jézus Krisztus valóban feltámadt.
A szadduceusoknak a példázata után Jézus a következőt mondja: "az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él". Mit jelent az, hogy Isten nem a holtaké, hanem az élőké? Mit jelent az, hogy Isten Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Előszöris azt jelenti, hogy Isten nem egy elvont fogalom, hanem Isten személyes valóság. Isten a szentháromságos Egyisten. Isten az élő Isten, az élők Istene. Továbbá az, hogy Ő Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, azt jelenti, hogy megszólítható, néven nevezhető, hiszen Isten így mutatkozik be Mózesnek: "Én vagyok az, aki vagyok". Ezt úgy is értelmezhetjük: Én vagyok az, aki érted vagyok, aki veled vagyok, aki melletted vagyok. Az, hogy Isten Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene azt jelenti, hogy Ő az őseink Istene. Ő feltárta magát őseinknek, megmutatta magát őseinknek. S az őbelé vetett hitet őseinktől kaptuk meg. Isten Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, Istennek van neve. Isten megszólítható, mert Ő valóban él. Isten az atyáink Istene, hitünket atyáinktól, anyáinktól kaptuk meg. Adjunk hálát a hit ajándékáért, amelyet őseink, szóleink, nagyszüleink adtak át nekünk. Isten az élet Isten. Isten, akinek van neve, aki megszólítható, és Isten megszólít bennünket is. Isten bennünket is nevünkön szólít, ahogy Ábrahámot is, Izsákot is, Jákobot is, Mózest is. Bennünket is az élő Isten megszólít, nevünkön szólít, kapcsolatba, barátságba kíván lépni velünk.
Olyan jó azt tudni, hogy a mi életünknek is van távlata, az örök élet távlata. Különösen ezt az igazságot akkor jó a szívünkbe zárni, amikor gyászolunk, amikor valakinek a halálhírét halljuk, amikor nehéz helyzetben vagyunk. Tudjuk, hogy nem a halálé az utolsó szó. A halálé az utolsóelőtti szó. Istené az utolsó szó, ahogy Ferenc pápa fogalmaz. Van feltámadás. Ha hiszünk Jézus Krisztusban, ha mi is törekszünk őérte élni, ahogy Jézus tanítja, vagyis a szeretet parancsa szerint törekszünk élni, akkor mi is eljutunk a mennyország boldogságába, a mennyország örömébe.
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben ünnepeljük, hogy Isten az élők Istene, vagyis megszólítható, aki bennünket is megszólít. Ünnepeljük azt, hogy földi életünknek van távlata, van mennyország, van örökélet! Oda haza vár bennünket és mindenkit a Jóisten. Ünnepeljük azt, hogy Isten meghív bennünket is arra, hogy érte éljünk! A mi életünk legyen Isten dicsőítése! Imádkozzunk most a családokért, Ferenc pápáért, a fiatalokért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért, és a béke ajándékáért!
Nyúl Viktor, teológiai tanár
2022. november 6. - Évközi 32. vasárnap (Lk 20,27-38)
Abban az időben odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle:
„Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt.
A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
