A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Nagyböjt 3. vasárnap, 2023. március 12.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Nagyböjt harmadik vasárnapján az evangéliumi részletet János evangéliumának negyedik fejezetéből olvassuk.
János evangélista elbeszéli, hogy Jézus dél tájban leül és pihen. Szomjas. Elképzelhetjük milyen fáradt lehet az útja során. Szomjas a Mester. Együttérez mindazokkal, akik szomjaznak. A mai szentírási szakasz első üzenete az, hogy szemléljük Jézust, aki szomjas. Aki szomjazza a vizet, és aki együttérez mindazokkal, akik szomjaznak. Jézus együttérez az emberiség szomjúságával, vagyis mindazokkal az emberekkel, akik szomjazzák az igazságot, szomjazzák a békét, szomjazzák a szeretetet. Jézus nemcsak fizikai vizet szeretne kérni, amikor a szamaritánus asszonynak azt mondja: „Adj innom!”. Ezzel a kifejezéssel mást is mutat már az Úr: ő szomjazza ennek az asszonynak a hitét, szomjazza az emberiségnek a hitét is. Jézus együtt van a szomjazó emberiséggel, együttérez mindazokkal, akik az igazságot, akik a békét, akik a szeretetet szomjazzák. Ugyanakkor Jézus szomjazza minden embernek a hitét is. „Adj innom!” - mondja ennek az asszonynak. De ugyanígy a kereszten is mondja az Úr Jézus: „Szomjazom!”. A kereszten szomjazza szintén az emberek hitét, az emberek együttérző szeretetét. Szemléljük Isten Fiát tehát, aki együtt van velünk a szomjúságunkban, fizikai szomjúságunkban és lelki szomjúságunkban is. Szemléljük Jézust, aki a mi szomjúságunkat be akarja tölteni, a mi szomjúságunkban gyógyítani kíván bennünket. Hiszen azt mondja a szamaritánus asszonynak: én élő vizet adok neked. Jézus tudja igazán csillapítani a mi szomjúságunkat, a szeretetre, az igazságra, a békére való szomjúságunkat.
Mi az az élő víz, amiről Jézus beszél a szamaritánus asszonnyal való párbeszédében? Az élő víz jelképezi az ő szavát. Uram, kihez mennénk ― mondja Jézusnak egy másik alkalommal Péter ―, neked örök életet adó igéid vannak. Az élő víz, jelképesen mondva: Istennek a szava. Fontos, hogy szomjazzuk Isten szavát, mert a hit, valójában az Isten szavának meghallgatásából ered, s a hit valójában nem más, mint engedelmesség az Úr szavának. Isten, szavával csillapítja a mi szomjúságunkat. Isten, az ő szavával, betölti a mi vágyainkat. Szemlélve a szomjazó Jézust, szemléljük Jézust, aki csillapítja a mi szomjúságunkat, elsősorban az ő szavával. Az ő szavával gyógyít, az ő szavával vigasztal, az ő szavával utat mutat nekünk.
Ugyanakkor az élő víz jelképezi a Szentlelket is. A Szentlélek a harmadik isteni személy, aki megújít bennünket. Aki újjá éleszt bennünket. Aki megerősít bennünket a reményben, a hitben és a szeretetben. Jézus az élő vízről beszélve az ő szavára, az ő Szentlelkére utal. Az ő szavával, az ő Szentlelkével csillapítja a mi szomjúságunkat. Szemlélve a szomjazó Jézust, szemlélve Jézust, aki csillapítja a mi szomjúságunkat az ő szavával és Szentlelkével, törekedjünk Jézustól megtanulni ezt a lelkületet, vagyis, hogy mi is tudjunk együttérezni szomjúhozó embertársainkkal. Tudjuk észrevenni a gondokkal, nehézségekkel küzdő embereket. Tudjunk együttérezni azokkal az emberekkel, akik szomjazzák a békét, mert háborúban vannak, akik szomjazzák az igazságot, mert igazságtalanságban vannak, akik szomjazzák az együttérzést, mert különböző problémákban vannak, tanuljuk meg Jézustól, hogy tudjunk együttérezni a szomjúhozó emberiséggel. Jézus, rajtuk keresztül nekünk is mondja: „Adj innom!”, vagyis tudjunk segíteni, tudjunk meghallgatni, tudjunk imádkozni, és ezeken a gesztusokon keresztül csillapítani szomjúhozó embertársaink nehézségeit.
Összefoglalva ebben a szentírási szakaszban szemlélve a szomjazó Jézust, és az élő vizet megígérő és ajándékozó Jézust, tanuljuk meg az Urat szeretni úgy, hogy másik embertestvéreinknek a szomjúságát csillapítjuk. Tanuljuk meg észrevenni a szomjazó Jézust a másik emberben, tanuljuk meg mi is az ő szavával, az ő szeretetével csillapítani embertársaink szomjúságát.
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben hagyjuk, hogy visszhangozzék bennünk Jézus szava: „Adj innom!”; „Szomjazom!”. Hagyjuk, hogy a Szentlélek, és az ő szava, Jézusnak a szava betöltsön bennünket, és kérjük a Szentlelket, hogy tudjuk mi is csillapítani mások szeretetszomjúságát, a mi irgalmas cselekedeteink által!
Imádkozzunk a békéért, imádkozzunk a családokért, Ferenc pápáért, a betegekért, az idősekért, a fiatalokért és minden emberért.
Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár
2023.03.12.- Nagyböjt 3. vasárnap (Jn 4,5-15.19b-26.39a.40-42)
Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.”
Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni. Látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne. Mikor kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Szavát hallva, még többen hittek benne. Ekkor így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
