A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Húsvét 3. vasárnap, 2023. április 23.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Húsvét harmadik vasárnapján az evangéliumi részletet Lukács evangéliumának huszonnegyedik fejezetéből olvassuk.
Nagyon szép az imént hallott szentírási szakasz, amelyet egyedül Lukács evangélista őrzött meg. Csodálatos ajándék, amelyen keresztül azt akarja az evangélista hangsúlyozni, hogy Jézus úton van velünk, útra kel velünk. Ahogy a két vándor Emmausz felől Jeruzsálembe indul, találkoznak Jézussal, Jézus melléjük szegődik, ahogy a mi földi utunkon is Jézus ott van mellettünk. Jézus együtt halad velünk az úton, és ez örömhír számunkra, mert Jézus velünk van mindig, mindig számíthatunk rá. Életutunk során bármilyen állomáshoz érünk, bármilyen helyzetbe kerülünk, ez bizonyosság marad számunkra: a feltámadt Jézus titokzatos módon mellettünk van, útitársunk. Isten útitársunk lett Jézus Krisztusban. Mindig mellettünk van, velünk az Isten.
Továbbá érdemes azon elgondolkodnunk, hogy ezek a tanítványok szomorúan indultak el Jeruzsálemből. Gyászolják Mesterüket, szomorkodnak az ő halála miatt. Kétségbeesett, reményvesztett férfiak. A szentírási szakasz végén lángoló szívvel, örömmel a szívükben sietnek vissza Jeruzsálembe, és örömmel mondják azt a jó hírt, hogy valóban föltámadt az Úr. Mi az, ami megváltoztatta az ő magatartásukat? Pontosabban ki az, aki által megváltozott e két tanítvány magatartása? Jézus Krisztus az, akivel ők találkoztak. Noha először nem ismerték őt fel, de fokozatosan egyre jobban közeledtek ahhoz a meggyőződéshez, hogy a feltámadt Jézussal találkoztak. Az ember életét a feltámadt Jézussal való találkozás változtatja meg. Ahogy Ferenc pápa is hangsúlyozta nemrég: "Az Istennel való találkozás alakítja át az ember szívét". Hasonlót mond Benedek pápa is, amikor így fogalmaz: "A keresztény élet kezdetén találkozás van". Találkozás az élő Jézus Krisztussal. Vagyis ezeknek a tanítványoknak az életét, magatartását a feltámadt Jézussal való találkozás változtatta meg.
Lukács elmondja, hogy hogyan ismerték fel a titokzatos vándorban a zarándokot, Jézus Krisztust. Előszöris Jézus, miután melléjük szegődött, Megkérdezte őket, hogy vannak, miről beszélgetnek. Vagyis Isten úgy közeledik az emberhez, hogy meghallgatja, mi van a szívében. Istent érdekli, hogy mi miről beszélünk, min gondolkodunk, mik azok, amik foglalkoztatnak bennünket, mi történik velünk. Miután Jézus meghallgatta őket, utána elkezdte tanítani őket: az Írásokat magyarázta nekik. Vagyis a Szentírásból hirdette azt, hogy a Messiásnak, aki meghalt, fel kellett támadnia. Az Úr Jézussal találkozunk elsősorban szaván keresztül. Amikor olvassuk a Szentírást, Isten szavát halljuk, Isten szavát olvassuk, vagyis Jézus Krisztussal találkozunk. Így olvassuk a Szentírást minden nap, mert, ha olvassuk a Bibliát, abban Istennel találkozunk, Jézus Krisztussal találkozunk.
Továbbá, miután megérkeztek úticéljukhoz, lemenőben volt már a nap, és azt mondták a titokzatos vándornak: Maradj velünk, Urunk, mert már esteledik, lemenőben már a nap (vö: Lk 24, 29). Vagyis a felebaráti szeretet gesztusaiban találkoznak Jézus Krisztussal. Mi is minden emberben találkozhatunk Jézus Krisztussal, hiszen Jézus azt mondta egy alkalommal: amit a legkisebbek közül eggyel is tettetek, azt velem tettétek (vö. Mt 25,40). Az irgalmasság, a szeretet gesztusait, ha éljük és gyakoroljuk, akkor találkozunk a feltámadt Jézussal.
Majd, miután leültek, Jézus a kezébe kenyeret vett, megtörte, és ebben a gesztusban felismerték őt a tanítványok. Ez a mozzanat, hogy Jézus megtöri a kenyeret, az Eucharisztiára utal. Az a gesztus, amit az utolsó vacsora termében tett, amikor a kenyeret az ő testévé, a bort az ő vérévé változtatta át. Az Oltáriszentségben, a kenyér és a bor színe alatt, Jézus Krisztus valóságosan jelen van testével, vérével. Az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben Jézus velünk van, Jézus jelen van. Vagyis a legteljesebb módon földi életünkben az Úr Jézussal az Oltáriszentségben találkozhatunk. A szentmise ünneplésében, a szentáldozásban. A tanítványok tehát a Szentíráson keresztül, a felebaráti szeretet gesztusain keresztül, és az Oltáriszentségben ismerik fel Jézust, és találkoznak a feltámadt Jézussal. Ez a találkozás átformálja szívüket, és a szomorúság örömmé változik. Ezt az örömöt el akarják mondani másoknak is. Jeruzsálembe sietnek, örömmel hozzák a jó hírt: feltámadt az Úr, valóban feltámadt! Törekedjünk mi is olvasni a Szentírást, iparkodjunk mi is tenni a jót, a szeretet, az irgalom konkrét gesztusait, és így találkozhatunk a feltámadt Jézussal, aki az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben önmagát ajándékozza nekünk is. A Jézussal való találkozás a mi szomorúságunkat is átformálja örömmé azért, hogy erről az örömről mi is tanúságot tegyünk.
Küldetésünk tehát, hogy feltámadt Jézussal való találkozás öröméről beszéljünk másoknak is, és ezáltal őket is elvezessük Jézus Krisztushoz, aki minden embert szeret. Utunk során Jézus mellettünk van, együtt halad velünk. Kövessük őt.
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben adjunk hálát az Úrnak. Imádkozzunk Ferenc pápáért, a békéért, a családokért, a fiatalokért, az idősekért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért.
Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár
2023.04.23. - Húsvét 3.vasárnap (Lk 24,13-35)
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely, Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (mintegy két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony is megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok, késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük.
Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.