A második jelenet folytatja a Lukács-evangélium elbeszélését. Mária látogatását rokonánál, Erzsébetnél, Keresztelő Szent János édesanyjánál, s a vele való találkozását ábrázolja. A jelenetet a 6. századtól kezdve előszeretettel ábrázolták újszövetségi eseményeket bemutató sorozatokban.
E találkozás alkalmával hangzik el az egyedül Lukácsnál olvasható „Magnificat” (1,46-55), Mária különösen szép, Istent dicsőítő éneke.E szöveg, mely „reflexióra szólít annak az Istennek a természetéről, aki Jézus fogantatásában cselekszik”, két részre osztható, ahogyan Karris rámutat: az első versszak (1,46-50) Máriáról szól, a második (1,51-55) pedig Mária tapasztalatát általánosítja arról, hogy miként bánik Isten az egész emberiséggel. Fontos gondolatként jelenik meg Istennek az ígéreteihez való hűsége.
Petrovich Ede itt úgy látja, a segíteni-akarás mellett a csodálkozás ül Mária arcán: „honnan tudja Erzsébet az ő titkait? – de a megszépítő anyaságból még nagyon keveset veszünk észre”.
Mária látogatása Erzsébetnél (Lk 1,39-56)
Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«
Mária erre így szólt: »Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas,, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre«. Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.
Felhasznált irodalom:
KARRIS, Robert J.: Lukács evangéliuma, In: Jeromos bibliakommentár, Letöltve
