Mit várunk és mit kapunk az Egyháztól? Mit adunk és mit kínálunk közösségeinknek? Miben tér el az Egyház és a világ logikája? Ezeket a kérdéseket válaszolja meg a férfitalálkozók évadzáró sorozata, mely március 23-án és 24-én indult Pécsen, a Magtár Látogatóközpontban, ahol Dallos Tamás komlói plébános, prof. dr. Kellermayer Miklós sejtkutató, keresztény gondolkodó, és a rendezvénysorozat életre hívója, Felföldi László pécsi megyéspüspök várta a férfiakat.
Dallos Tamás plébános előadásában az Egyház szerepének és küldetésének vonatkozásában kiemelte, a fenti kérdések megválaszolásához Jézus Krisztusra kell tekintenünk, aki mindenben hasonlóvá lett hozzánk a bűnt kivéve, és aki az életét odaadta ezért a világért, megmutatva azt, hogy mennyire fontos ez a világ Istennek.
János evangéliumában olvashatjuk, hogy Krisztus „a világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,10-11). Ugyanebben a bonyolult helyzetben van a keresztény ember is földi élete során: ebben a világban élünk, de nem e világból valók vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a világ szennyétől, kísértéseitől távol kell tartani magunkat, de nincs jogunk elvetni azokat. Azonban a keresztény emberek azok, akik összetartják ezt a válsághelyzettel küszködő világot krisztusi küldetésük, missziós identitásuk megvalósítása által – mutatott rá a plébános.
Egyházunkban közösségként kell megélni evangéliumot, így is kell továbbadni másoknak és ott kell hirdetni, ahol erre szükség van: a bajba jutott, nehéz helyzetben levő, kérdésekkel küzdő emberek életében.
Ehhez azonban ki kell lépni a templom falai közül, az emberi élet minden területén ott kell lenni és segítséget nyújtani. Közösségeink akkor tudnak hívogatóvá válni mások számára, ha meggyőző, alternatív életformát tudunk általuk kínálni. Akiket megszólítunk, érezniük kell, hogy mást kapnak, mint amit a világ kínál: erkölcsi tartást és egész életre szóló iránytűt, mely minden helyzetben megmutatja a pontos utat.
Fontos, hogy nyitott szívű közösségben éljünk és ezek által tudjuk felmutatni azokat a keresztény értékeket, erkölcsi forrásokat, melyek éltető erővel bírnak az életünkben. Ne azt lássa rajtunk a világ, hogy egy egykor élt történelmi személy mondatait ismételgetjük, hanem azt, hogy köztük az élő Krisztus van jelen, aki ott van a mindennapjaikban. Ehhez azonban szükséges, hogy olyan emberek legyünk, akik a maguk helyén és szerepében képesek az Isten eszközévé válni, és alternatívát kínálni ebben az önközpontú, reményvesztett és erőszakos világban. Meg kell mutatni a társadalomnak, hogy az evangéliumnak ereje, a hitünknek pedig éltető ereje van – mondta Dallos Tamás.
Prof. dr. Kellermayer Miklós sejtkutató, keresztény gondolkodó és író, az est második előadója, 60 éve kutatja az élő sejteket. A 83 esztendős orvosprofesszor előadásában megrendítő tanúságot tett hitéről. Beszédében rámutatott, minden emberi személy a Szentháromságos egy igaz Isten egyedi alkotása. Személyes teremtettségünk lényege, hogy nem csak egyediek vagyunk, hanem egyedüli és megismételhetetlen teremtmények. A személyes teremtettség pedig kizárja, hogy az embereket fajba lehessen sorolni. Az egyes ember az emberi élőlényvonulat része, minden tagja személyesen teremtett külön titok, melynek megélése nélkül nem tudunk kibontakozni. Az élet indulása szakrális esemény, mely azt tanítja, hogy legyünk alázatosak az élővilággal szemben.
A szakember kiemelte, ma már bizonyosak lehetünk abban, hogy mintegy 150.000 éve van a földön ember. Be kell látnunk, hogy mi, emberek az élővilág eltartottjai vagyunk és nem tudunk élőt létrehozni. Meg kell értenünk, meg kell tanulnunk és tovább kell adnunk, hogyan éljük meg azt a szent, szakrális világot, amit a földi élet jelent, amihez a mi személyes életünk hozzátesz. Tegyük életünk középpontjává azt a célt, amiért mi a földön vagyunk - buzdította a hallgatóságot Kellermayer Miklós.
A professzor úgy fogalmazott, hogy az emberiség lényegi megtérés előtt áll, ahogyan most élünk, nem mehet tovább. A világban az evolúciós fajelmélet tombol, a tudomány nevében világháborúk törnek ki, művi abortuszokat végeznek, genetikai- és emberkísérleteket folytatnak. Az ember mindennapi megélhetését pályázatok szabályozzák, melynek következtében eltűnt a személy, eltűnt a saját személyes létünk szabadsága, a hívő ember nem érzi a súlyát, hogy egyedül az Úrnak tartozik elszámolással. A megtérés egyetlen járható útja az Egyház: a világ, a tudás és a hit megújítása Jézus Krisztusban.
Mi, orvosok - emelte ki az előadó - csak időt tudunk adni a betegeknek, gyógyulás csak Krisztus által lehetséges.
Hitünk nem vallási ügy, hanem az emberiség életének központi kérdése, ezért Krisztus tanítása és követése nem vallás. Krisztus gyógyító intézménye, az Egyház és csak abban lehet a halhatatlanság orvosságához hozzájutni, mert a szeretet szentségében van minden egyes ember földi életének záloga: az örök élet és boldogság biztosítéka.
Felföldi László pécsi püspök előadásában a Péter apostol vallomására adott jézusi választ emelte ki: „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16,19) Krisztus nem egyházat alapított, egy közösséget, mégpedig egy tanítványi közösséget. De a közös feladat és küldetés megvalósítása nincs intézmény nélkül, ezért ez Egyház szigorúan hozzátartozik hitünk rendszeréhez. Így az intézményi felelősök, a vezetői lét nem elkerülhető, ahogy egy családban sem az.
Nem lehet úgy élni, hogy Krisztusra igent mondunk, az Egyházra pedig nemet – figyelmeztetett a főpásztor.
Mit kapunk és mit várunk az Egyháztól? Kapcsolatsort Istennel, emberekkel. Isten kapcsolatot, szövetséget kötött és akar az emberrel és ez az, ami kicsúszott a kezünkből. Nagyon fontos, hogy jól éljük meg sorsunkban az Egyház küldetését annak minden nyomorúsága és emberi gyengesége ellenére, mert ez Krisztus Egyháza és küldötte ebben a világban.
Jézus krisztus három éven át készítette fel a tanítványokat feladatuk megvalósítására, mely idő alatt közösséggé kovácsolta őket, hogy ha eljön az ideje, megértsék és továbbadják a feltámadás titkát. Az ősegyháznak nem volt Bibliája, mégis megértették a lényeget. Ma, amikor minden információ a rendelkezésünkre áll, a lényeg, hogy az Isten velünk van, kezd kicsúszni a kezünkből. A tanítványok egyek és egységesek voltak, és ezt az állapotot kell újra megtalálni, ez a szívünk küldetése és vágya.
Krisztus tanításának hirdetésére az Egyház missziót kínál: menjetek, tanítsátok és adjátok át, hogy Krisztus követésében van az életünk teljessége és gazdagsága. Küldetésünk lényege, hogy feladatunk van családban, egyházközségben, egyházmegyében, világban. Krisztus hívott minket. Magához hívta azokat, akiknek küldetést szánt. Ez nem csak a papokra vonatkozik, minden megkeresztelt embernek missziós küldetése van. Tudjuk, hogy kizsigerelt társadalmunkban biztosítani kell a család életét, anyagi biztonságát, de ha csak erre figyeltek, belehal a lényeg: a család biztonsága és öröme – fordult a férfiakhoz a főpásztor.
Felföldi László kifejezte meggyőződését, hogy jelen élethelyzetünk végre rákényszerít minket arra, hogy belássuk, ennek így nincs tovább értelme, nem ezért adta Jézus a kulcsot Péternek (vö. Mt 16,19).
Az Egyház nem arról szól, hogy különféle szolgáltatásokat megrendelünk tőle, beülünk a szentmisére, meghallgatjuk a prédikációt, perselybe dobunk és hazamegyünk, aztán egyszer csak ott van előttünk a mennyország kitárva! A közönségből egymást segítő, keresztény, krisztusi közösség kell legyen.
De ehhez ki kell lépni a megszokott közegből, hogy mindenkinek fel tudjuk kínáljuk Jézus Krisztus életét. Keresztény küldetésünk azokhoz szól, akik semmilyen hitet nem vallanak. Azokért is felelősek vagyunk, akik nem tartoznak az Egyházhoz, de csak akkor tudjuk számukra átadni Krisztus szeretetét, ha mi magunk megszilárdulunk és gyökeret verünk az élő Igében, és akkor ez a küldetés, ez a szolgálat, minden ember élete valóban krisztusi, valóban szeretetszolgálat lesz – zárta előadását Felföldi László megyéspüspök.
A találkozó évadzáró sorozatának pécsi állomása hagyományosan közös énekkel zárult, majd meghirdették a férfitalálkozók következő, immár harmadik évadának tervezett tematikáját is, melynek további részleteiről később!
A férfitalálkozók következő helyszíne Mohács lesz március 31-én. A korábbi tematika, a további helyszínek és időpontok ITT megtekinthetők.
Szöveg: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Tám László
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
