2019. augusztus 23-án alapításának 1010 éves évfordulóját ünnepelte a Pécsi Egyházmegye. A történelmi pillanat lelkületét a hazánkban tartandó 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjének fogadása emelte, amely a szentmise előtt pár órával érkezett a Pécsi Székesegyházba.
A hálaadó szentmisét Exc. Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa mutatta be, Dr. Udvardy György érsek, pécsi apostoli kormányzó, Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök, valamint Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, érseki általános helynök koncelebrálásával.
Udvardy György érsek, pécsi apostoli kormányzó köszöntötte a világi intézmények képviselőit valamint a jelen levő papokat. „Amikor most ünneplünk, akkor valójában az üdvösségünket ünnepeljük, hogy megérintett bennünket az evangélium jó illata, jó híre és mindez már szervezett formában 1010 évvel ezelőtt történt. Hálásak vagyunk a kapott javakért. Külön öröm, hogy ezen az alkalmon kifejezhetjük tiszteletünket a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztje előtt, amelyen számtalan boldognak és szentnek a relikviáját tudjuk őrizni, és együtt tisztelni. Óriási erő a számunkra!” –fogalmazott köszöntő beszédében az érsek.
Magyarország apostoli nunciusa, Exc. Michael August Blume magyarul köszöntötte a híveket, majd a szentmisét is magyar nyelven mutatta be. Elmondása szerint örömmel tért vissza Pécsre, hogy a hívekkel együtt ünnepeljen. „1010 év kegyelmét ünnepeljük ma, melynek során Isten gondviselő szeretete vezette Pécset, a közösséget, jóban-rosszban, Fiának, Jézus Krisztusnak az útján. A mai ünnep azért is különleges pillanat az egyházmegye életében, mert Udvardy György püspök úr, hamarosan a Szentatya megbízásából a veszprémi főegyházmegye élére kerül. Boldog vagyok, hogy ma veletek együtt imádkozhatom érte. Milyen szép, ha a testvérek összegyűlhetnek Krisztusban hívő közösségként. Ez a szépség ment meg minket, menti meg a világunkat. Nyissuk meg ismét a szívünket, hogy befogadjuk a gyógyító irgalmat, amit Urunk minden nap adni szeretne nekünk.”
Az egyházmegye főpásztora homíliájában az elhangzott szentírási szakaszok tükrében úgy fogalmazott, hogy az 1010 év különösen is kiemelik üdvösségünknek, méltóságunknak a lényegét. „Kiemelkedik Isten pásztori gondoskodása, kiemelkedik az a személyes elköteleződés, amelyet kért Jézus Pétertől (Szeretsz-e engem?), és kiemelkedik az a méltóság, amire meghívott bennünket. Isten gyeremekeinek a méltósága.”
A választott nép életében a pásztor képe pontosan értelmezhető valóság volt. A választott nép, mint saját pásztorára tekintett az Úrra, az Istenre. Olyan pásztorra, aki gondoskodik, aki friss vízhez, legelőhöz vezeti. Aki törődik a beteggel, törődik az egészségessel, aki pontosan tudja, hogy mire van szüksége és megvédi az övéit mindattól, ami veszélyt jelent számára. Ismeri a betegségeit, a bajt, és pontosan tudja, hogy mi az, ami táplál, mi az, ami erőt ad és éltet. –fejtette ki az érsek. „Ez a kép, a pásztor képe számunkra egyértelműen, Jézus Krisztusban válik teljessé, aki életét áldozta övéiért a kereszten. Azon a kereszten amire föltekintünk, és amiről hisszük, hogy az élet fája, az irgalom forrása, a jövőnek a reménye, életünk megújulása. Az a kereszt képes életet adni, mint ahogyan hazánknak a szentjei, boldogjai is ezt megvallották.”
„Ferenc pápánk az életszentségről szóló dokumentumában azt mondja: Isten mindent kér és mindent ígér. Isten mindent kér… -azt várnánk, hogy úgy fejeződjön be a mondata, és mindent ad. De nem így fejeződik be, hanem úgy, hogy mindent ígér. Ez a minden nem ígérgetés, nem bizonytalanság, hanem a szeretetnek és a hitnek a bizalma affelé az Isten felé, aki mindent, önmagunkat teljes egészében kér, de a hitben mindent, önmagunkat, Önmagát adja nekünk. Jézus példát ad erre a szeretetre. Bevonja tanítványait saját küldetésébe és rájuk bízza a megszentelésnek a művét, amit nem titkol: a kereszt műve. Nem titkolja a szeretetének, a követésének nincs más feltétele. Vállalni azt a keresztet, ami üdvöt eredményez, ami jövőt tár fel előttünk, de a halálunk fája, hogy az élet fája legyen. Rájuk bízza ezt a nagy titkot, az Atya szeretetét, rájuk bízza küldetését és tudatosan, szándékosan létrehozza az Egyházat. Nem egy spontán alakuló közösség. Nem egy önmagukban jól bízó, önmagukat jól ismerő valamiféle együvé tartozásban erőt nyerő közösség ez, hanem a teremtés kezdetén Istentől szándékolt közösség az egyház. Hogy legyen a népnek tanítása, hogy szentté tudjon válni, hogy egészen biztos legyen abban, hogy az egyház szentségei szent életre vezetnek, biztos lehessen abban, hogy ha Isten népéhez tartozik, akkor az életében az Úr törvénye tud érvényesülni és ez életre vezeti. A megszentelődésben, a napról napra való áldozatvállalásban, kereszthordozásban föltárul előtte az emberi létnek a méltósága. Választott nép, királyi papság, szent nemzet vagyunk krisztusi méltósággal. Ezt a méltóságot ismerjük fel az egyházban és ezt a méltóságot ünnepeljük most, ezen az évfordulón. Küldi a tanítványait. Menjetek el az egész világra. Ebből a Krisztusi küldetésből jut el hozzánk Istennek az evangéliuma, Istennek az örömhíre. Megérint bennünket. Így születik meg 1010 évvel ezelőtt a Pécsi Egyházmegye. A pásztori gondoskodásnak, a megszentelődésnek műveként. Milyen jó visszagondolni erre a hosszú történelemre.” –magyarázta.
Homíliájának végén a háláról beszélt a pécsi főpásztor. „Testvérek hála van a szívünkben! Hála az Egyházért, azért, hogy az egyház tagjai lehetünk. Hála az elődökért, hála van a szívünkben a plébánián, oktatási intézményeinkben, közösségeinkben történő munkáért. És hála van a szívünkben már előre a jövőért. Mert biztos, hogy Isten pásztorként gondoskodik az ő népéről. Megvalljuk ebben az ünnepi alkalomban is, hogy hiszünk a kereszt jövőjében, hiszünk a kereszt erejében, a kereszt bizonyosságában. Különös módon is szeretnénk élni a felkészülés kegyelmeivel, hogy a következő esztendőben nagy örömmel tudjuk ünnepelni a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusban azt a Krisztust, aki élettel ajándékoz meg bennünket.
Hálát adunk az 1010 évben azokért a kapcsolatokért, tevékenységekért, ami a népért, a nép javáért, a közjóért, a kultúráért történt. A közjóban az evangélium ereje, az embernek a jövője, az Istentől szándékolt jövője is megmutatkozik. Jó pásztorként vezet bennünket az Úr. Tőlem is kérdezi, tőlünk is kérdezi ezen a napon: szeretsz-e engem? –az egyház gyermekeinek a méltóságában akar ma megerősíteni.”
Udvardy György kinevezett veszprémi érsek az egyházmegye viszonylatában személyes hálájának és tapasztalatának is hangot adott: „Számomra személy szerint külön öröm, hogy ebben az egyházmegyében megyéspüspökként szolgálhattam. Hálás vagyok a kapcsolatokért, a munkatársakért, paptestvérekért, a kapott javakért. Ezek a javak beépültek lelkembe és egészen bizonyos, hogy az itt kapott kegyelmek erősítenek majd abban, hogy Szentatyánktól kijelölt új helyemen lelkesen, Krisztus keresztjében bízva tudjam hirdetni az evangéliumot, hogy minden néphez eljusson az Ő jó akarata. Hálásan köszönöm ezt. Az Úr Isten áldása kísérje mindenkinek az életét, munkáját és nagy bizalommal imádkozzunk egymásért.
A szentmise végén az ünneplő közösség a következő imával adott hálát az egyházmegyéért:
Mennyei Atyánk,
örömteli szívvel adunk hálát neked mindazon kegyelmekért,
amelyekkel egyházmegyénket sok évszázad óta gazdagon elhalmozod.
Köszönjük, hogy nekünk adtad Szent Fiadat,
a mi Jó Pásztorunkat,
aki az üdvösség Szentlelkével
a szentségek, az Életet adó igéd
és a közösségben megélt szeretet ösvényén vezet bennünket
a te Szíved hajlékába.
Köszönjük, hogy irántunk való szereteted sohasem múlik el.
Kegyelmedből több, mint ezer esztendeje
Szent Fiad hitében élhetünk, mint az ő Egyháza,
egységben Szent Péterrel, és mindazok nagy családjával,
akik Fiadat a szentségekben,
az Ő igéjének hallgatásában,
az imában és a szeretet egységében követik.
Most e jeles évfordulón esedezünk
a tanúságtévő hitben, a derűs reményben
és az egymást támogató szeretetben való növekedés kegyelméért.
Szentséges Atyánk!
Kérünk, tégy bennünket bátorrá hitünk nyilvános felvállalásában,
hogy tanúságtételünk és az imádság által
továbbra is növekedjék Szent Fiad Országa egyházmegyénk földjén.
Azt a különleges kegyelmet is kérjük Tőled,
hogy szereteted és kegyességed hatalmas jeleként
adj egyházmegyénknek
feltétlen szolgálatodra kész papokat,
az imában és a szeretet szolgálatában elmélyült
férfi és női szerzeteseket,
és számos bátor laikus tanúságtevőt.
Egyházmegyénk életének eddigi 1010 esztendeje alatt
sokszor kellett átélnünk Fiad nagypénteki sötétségeit;
úgy engedje kegyelmed,
hogy most egy új Pünkösd kihívása előtt állhassunk.
Atyánk, hálát adunk neked,
hogy ilyen sok esztendő óta még mindig lehetünk,
akik dicsőítik a Te Nevedet,
Benned remélnek,
és a Te szeretetedet és irgalmadat hirdetik.
Kérünk, tarts meg minket a Te örömödben továbbra is.
Bűneink, gyarlóságaink ismeretesek előttünk,
mégis szeretetedben bízva kérjük:
fogadj el bennünket, Urunk,
áldj meg,
és tégy minket gazdaggá Irgalmad megtapasztalásában
és a szegények és a szükséget szenvedők közötti szolgálatban.
Köszönjük, hogy meghallgatod ma is imádságunkat,
amelyet egyházmegyénk védőszentjei,
Szent Péter apostol és Szent Mór püspök közbenjárására tárunk eléd.
Urunk, Tieid vagyunk,
és a Tieid akarunk továbbra is maradni.
Légy szüntelenül áldott
dicső Fiaddal és Szentlelkeddel együtt,
mindörökkön örökké.
Ámen.
Fotó: Loósz Róbert
