Augusztus 23-án ünnepélyes keretek között emlékezik a Pécsi Egyházmegye alapításának 1011. évfordulóján.
„(…) az igen szent apostoli /pápa/ egyetértésével (...) elrendeltük a pécsi püspökség megalapítását Isten és minden szentje dicsőségére…”
I. Szent István király (1000–1038) a fekete magyarok legyőzését követő misszió (1008) kapcsán – pápai engedéllyel – alapította meg a pécsi püspökséget. A Szent Péter apostolfejedelem oltalmába helyezett egyházmegye alapítólevelét egy egyházi zsinat keretében, 1009. augusztus 23-án írták alá Győr várában, Azo pápai legátus (1012/1013–1021?), valamint magyar főpapok, főurak és egyéb tisztségviselők jelenlétében. A védőszent kiválasztása és a pápai követ jelenléte is mutatta, hogy – a hasonlóan a többi magyarországi püspökség felállításához – erőteljes volt Róma befolyása. Püspökének a lombardiai születésű bencés szerzetest, a kiváló francia kapcsolatokkal is rendelkező Bonipertet (1009–1036) nevezték ki. A püspökség területe Tolna, Baranya, Pozsega, és Valkó vármegyékre terjedt ki.
Az erősen interpolált (átszerkesztett, megváltoztatott), határleíró oklevél a somogyi konvent egy 1404-ben kelt átiratában maradt fenn: eredetije valószínűleg megsemmisült. Ez a kéziratos dokumentum ma a Pécsi Egyházmegyei Levéltárban található.
A somogyi konvent által 1404-ben kiállított hiteles másolata a pécsi püspökség 1009. augusztus 23-án történt alapításáról[1]
„A Szent Háromság, Oszthatatlan Egység nevében. István, Magyarország Királya. Tudja meg minden mostani és jövőbeli hívünk, hogy mi az igen szent apostoli /pápa/ egyetértésével, és az ő követe, Azo püspök, továbbá valamennyi hívünk: érsekek, határispánok, ispánok, valamint kisebb /méltóságú/ személyek jelenlétében elrendeltük a pécsi püspökség megalapítását Isten és minden szentje dicsőségére, Bonipertet tettük meg oda püspöknek, kiváltságokkal láttuk el azt, és határait megerősítettük. Az első határt Zemogny falucskától egészen Tápé faluig jelöltük ki, a másodikat az Ozora /víztől/ addig, míg el nem ér egy másik, Lupa nevű vizet, a harmadikat a Kapostól egészen az Almás vízig, a negyedik pedig, amelyet Kőároknak hívnak, a Dunától kezdődve a Száva folyónál végződik. És hogy hatalmunk ezen nemes cselekedete állandóan és háborítatlanul maradjon fenn, az erről kiadott pergament pecsétünk rányomásával megpecsételtettük. Istvánnak, Magyarország királyának jele. Ha valaki ezen határokat megsérteni merészelné a jövőben, fizessen 100 jó minőségű aranyfontot, felét kincstárunknak, másik felét a mondott püspökségnek és annak vezetőjének. És hogy az isteni harag eljövetelétől még inkább rettegjen, tudja meg, hogy az Atyaisten, a Fiú és a Szentlélek, valamint Isten dicsőséges szülőanyja: Mária és Szent Péter apostol – akinek tiszteletére állíttatott fel az említett püspökség – örök átka bünteti majd, és Krisztus ítélőszéke előtt fog számot adni. Kelt a szeptember Kalendae-je előtti 10. napon /augusztus 23–án/, a 7. indikcióban, az Úr megtestesülésének 1009. esztendejében, a kegyes István uralkodásának 9. évében. Történt Győr várában.”[2]
[1] Forrás: Pécsi Egyházmegyei Levéltár – PEL.I.1.a.1.1404/76 – S. Stephanus rex fundat, et ortat Ecclesia Quinque-Ecclesiarum anno millesimo nono.
[2] Forrás: Az államalapítás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szeged, 1999. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15.) 92–94. A forrást fordította: Piti Ferenc.
