Új rektorhelyettest köszönthet a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatói és hallgatói közössége, Szép Attila atya személyében, akit Dr. Kovács Gusztáv rektor 2020. december 1-vel bízott meg a feladattal.
A következő beszélgetésből, melyet Hegyi Kevin a Pécsi esTeológia főszerkesztője készített, megismerhetjük Szép Attila atya történetét. Attól kezdve, amikor igent mondott az Úr hívására és beiratkozott a szemináriumba. Azóta számos helyen megfordult a világban, legutóbb Rómában töltött el két évet, 2014 óta pedig a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatója.
Ha jól tudom, elég hosszú és érdekes út vezetett ahhoz, hogy pap legyen. Mikor és hogyan érkezett a jó Isten meghívása? Könnyű volt igent mondani? Kivel osztotta meg előszőr ezt a döntést? Hogy fogadták a szülei, barátai, ismerősei?
Már a kezdet is gondviselésszerű volt, mert már ötödikes voltam, amikor nagyszülői hatásra, két év külön plébániai hittan után megkeresztelkedtem és lehettem elsőáldozó a Szekszárd-Újvárosi Plébánián. Hálás vagyok a nagyszülőknek, hogy akkor ezt a lehetőséget a szüleimnek felvetették, és Hidasi János plébános atyának, aki „különórán” nagy szeretettel foglalkozott velem.
Az első felismerés, hogy a papi hivatás lehet az én utam, egy ünnepi szentmise első perceiben történt 1994-ben. Ekkor a műszaki középiskolai tanulmányok után már energetikai mérnökképzésben vettem részt, 1996-ban végeztem, és négy évet ezen a területen dolgoztam.
Eddigre már kipróbáltam magam a teológiatanulás terén levelező tagozaton Budapesten, és a 2000-es jubileumi ifjúsági világtalálkozón Balás Béla püspök atya katekézisében szereplő néhány mondat döntésre indított. Onnan hazatérve minden felgyorsult, szeptembertől már Pécsett laktam a szemináriumban, és a főiskolánk hallgatója lettem. Az első pillanattól kezdve, hogy a hívást érzékeltem, azt mind a már említett idős plébános atyával, mind a lelki atyámmal megosztottam, akiktől sok segítséget kaptam.
Az előre nem láthatóban volt egy teljesen biztos pont. Ő hívott engem. A döntés fogadtatása vegyes volt, de a pozitív visszajelzésből volt több, ami talán nem véletlen, mert a legközelebbi barátaim, ismerőseim hívő körből kerültek ki.
Hogyan került a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolára? Milyen tárgyakat oktat?
A plébánosi és irodaigazgatói tapasztalatom alapján a főiskolára 2014 tavaszán először egyetlen előadásra kaptam meghívást az egyházi gazdálkodás kurzus keretében, aztán ősztől óraadóként az egyházigazgatás kurzust bízták rám. Ekkor már a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a posztgraduális kánonjogi tanulmányaim végén jártam, így a tanítás és az egyházmegyei hivatalban ellátott feladatom mellett sikerült a licencia fokozatot megszereznem 2015 januárjában. Ettől kezdve az összes egyházjogi tárgy hozzám került. Az elmúlt év őszétől ez a paletta a pasztorális kurzussal bővült, Rómából hazatérve ehhez jött az erkölcsteológia oktatása.
Az elmúlt években Rómában folytatott tanulmányokat, mesélne erről az időszakról?
Teljesen váratlanul ért a főpásztor kérése, hogy 2018 őszétől további két éves teológiai tanulmányokat végezzek a Pápai Gergely Egyetemen. Az egyetem nem volt teljesen ismeretlen, mert a korábban volt alkalmam megfordulni látogatóként a falak között, kutatóként a könyvtárban, azonban huzamosan kint lenni egészen más tapasztalat. Az otthonom nyolc másik magyar pappal együtt a Pápai Magyari Intézet volt, ahonnan ki-ki a maga egyetemére járt. Az erkölcsteológia képzésen a tanári kar soknemzetiségű volt, de ugyanez mondható el a hallgatóságról is. A más kultúrákba, világ- és egyháztapasztalatokba való betekintés újabb dimenziókat nyitott meg számomra.
Az elmúlt napokban érkezett egy megkeresés ön felé, a főiskola vezetőségétől. Dr. Kovács Gusztáv rektor felkérte önt rektorhelyettesnek, hogy fogadta ezt a megkeresést? Gondolta volna 10-15 évvel ezelőtt, hogy egy napon a PPHF rektorhelyettese lesz?
Nemhogy 10-15 évvel ezelőtt, de a rektor úr megkereséséig egyáltalán nem gondolkodtam ezen. A felkérést alapvetően a kitűzött cél, az előttünk álló feladatok felől közelítem meg. A más feladataim mellett kezdettől fogva igyekeztem a főiskolán a tőlem telhetőt nyújtani. Ez a hozzáállásom, alapvető szándékom nem változott meg, és a felkérés vállalásában is ez van jelen.
Milyen feladatokkal bízta meg önt a rektor úr? Milyen személyes céljai vannak e kinevezést követően?
A feladat viszonylag pontosan körvonalazható, a főiskola adminisztrációs és minőségbiztosítási rendszerének felülvizsgálata, szükség esetén megújítása, valamint az intézmény felkészítése a következő akkreditációra, az ehhez szükséges lépések meghatározása, végig vitelének segítése.
Ön szerint miért éri meg teológiát tanulni egy fiatalnak?
A személyes példámmal válaszolnék. Amikor először kezdtem a levelező teológián, akkor két ok miatt vágtam bele. Egyrészt, hogy egyfajta visszajelzést kapjak a hivatásom felől, másrészt egyfajta kíváncsiság is vezetett, hogy felnőttként felnőtt módra, az általános iskolai hittant meghaladva nézzek szembe a hit kérdéseivel. Nekem akkor a papi hivatás volt a kérdés, az nem jutott eszembe, hogy esetleg katekéta is lehetek majd a stúdiumok után, csak az, hogy bárhogy is alakul, a képzés által gazdagodhatok, az egyház élőbb, „hasznosabb” tagja lehetek.
Összegezve azt mondanám, azért érdemes teológiát tanulni, hogy az ember megtalálja a saját útját, helyét a világban, az egyházban, gyarapodjék nemcsak az ismeretekben, hanem lelkiekben, egyháztapasztalatban.
Forrás: PPHF
