Januárban János evangéliumának az utolsó szakaszán történő elmélkedésre hív a Lectio Divina Eucharistica eseménysorozat. A Szentírás imádságos olvasásának módszerében ezúttal is online közvetítésen keresztül mélyülhetünk el.
A Találkozás a feltámadt Jézussal Tibériás tavánál című, január 21-én publikált elmélkedés János evangéliumának utolsó fejezetének utolsó verseivel foglalkozik (Jn 21,1-23). Az imaformát ez alkalommal is Nyúl Viktor pasztorális helynök vezettei, aki az előadás kezdetén hangsúlyozta, az eseménysorozat kiemelt célja, hogy elmélyítse az 54. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra történő felkészülést, ezért minden kiválasztott bibliai szakasz az Eucharisztika csodájához kapcsolódik.
„Mit szeretne elmondani nekünk János evangélista? Hol helyezkedik el ez a szakasz (Jn 21,2-23) a Bibliában? Olyan fontos kérdések ezek, amelyek megválaszolásával megérthetjük a Szentírás szó szerinti üzenetét. János evangéliumának ezen szakasza egyfajta lezárás, hiszen a negyedik evangélium utolsó részlete, amely a Krisztus utáni kilencvenes években íródott. Ez az utolsó kánoni evangélium!” – magyarázta az elmélkedés során Nyúl Viktor atya, majd a gazdag szentírási epizód szóról szóra történő elemzésével folytatta a januári Lectio Divina Eucharistica eseménysorozatot. Kiemelte a helyszín – Tibériás tava – jelentőségét is, amelyre a szinoptikus evangéliumok (Máté, Márk és Lukács) Galileai-tóként hivatkoznak. Jézus ezen a területen töltötte életének legnagyobb részét, ide hívta meg az első tanítványokat, valamint itt találkozott Péterrel, akit János evangéliuma említ (vö. Jn 21,1-23). „Azt olvassuk, ahogy a feltámadt Jézus Krisztus megszólítja Pétert. […] Ennek fontos jelentése van, hiszen ennél a részletnél értjük meg, hogy Péter vezető szerepben van, ő a mindenkori római pápa. Márpedig akkor vagyunk keresztények, ha egységben vagyunk Péterrel és utódjával, a pápával. Ezen keresztül kapcsolódunk az Eucharisztiához is, mivel csak akkor tudunk szentáldozáshoz járulni, ha egységben vagyunk Péterrel, aki elvezet minket Jézushoz!”
Nyúl Viktor pasztorális helynök a Szentírás imádságos olvasása alkalmával hangsúlyozta, fontos, hogy versről versre tanulmányozzuk a Bibliát, hogy mit mond egy-egy szó vagy szakasz, mert ez megerősít, megújít és elvezet az első találkozás öröméhez Galileába. Végül a következő értékes gondolatokkal zárta a tanítást:
„Nem kell mindet megérteni! A mi feladtunk, hogy kövessük Jézust lehetőségünk szerint, teljes szívvel! A holnap majd gondoskodik magáról! A mi dolgunk, hogy a mában keressük és kövessük Krisztust, mert, ha így teszünk minden nap, akkor tudunk az Ő tanítványivá válni.”
A Lectio Divina Eucharistica eseménysorozat február 18-án folytatódik az Apostolok Cselekedetinek második fejezetének tanulmányozásával (ApCsel 2,42-47). Részletek a Pécsi Egyházmegye eseménynaptárában.
A Lectio Divina Eucharistica januári előadása az alábbiakban tekinthető meg:
János 21,1-23
Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: »Megyek halászni.« Azok azt felelték: »Megyünk veled mi is.« Elindultak tehát, és beszálltak a bárkába, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. Jézus azt mondta nekik: »Fiaim, nincs valami ennivalótok?« Azt felelték: »Nincsen!« Ő ekkor azt mondta nekik: »Vessétek a hálót a bárka jobb oldalára, és találni fogtok!« Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: »Az Úr az!« Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tengerbe vetette magát. A többi tanítvány pedig a bárkával jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és húzták maguk után a halakkal telt hálót.
Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. Jézus azt mondta nekik: »Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!« Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. Jézus azt mondta nekik: »Gyertek, egyetek!« A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: »Ki vagy te?« Tudták ugyanis, hogy az Úr az.
Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: »Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?« Ő azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!« Erre azt mondta neki: »Legeltesd bárányaimat!« Majd másodszor is megkérdezte: »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« Azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!« Erre azt mondta neki: »Legeltesd juhaimat!« Aztán harmadszor is megkérdezte: »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: »Szeretsz-e engem?«, és azt felelte: »Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!« Ekkor így szólt: »Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Amikor azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.« Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: »Kövess engem!«
Amint Péter hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán közel hajolt Jézushoz, és megkérdezte: »Uram, ki az, aki téged elárul?« Amikor tehát Péter meglátta őt, megkérdezte Jézustól: »Uram, és ő?« Jézus azt felelte neki: »Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te kövess engem!« Ezért a testvérek között elterjedt a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki: »Nem hal meg«, hanem: »Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele?«
