Felföldi László pécsi megyéspüspök első alkalommal mutatott be püspöki szentmisét szülőfalujában, a geszterédi Szent Anna-templomban.
Február 7-én a főpásztort Kerekes László, az egyházközség plébánosa köszöntötte, hálát adva Istennek Felföldi László püspökké szenteléséért, majd kérte a híveket, imádkozzanak érte, hogy legyen a hite szilárd, a reménye soha meg nem fogyatkozó és a szeretete hűséges.
László püspök a napokban töltötte be 60. életévét, a hívek ez alkalomból is köszöntötték.
A püspök atya a köszöntő gondolataiban elmondta, nehéz szívvel élte meg, hogy a rendkívüli helyzet miatt sokan, így a geszterédi emberek sem osztozhattak örömében a pécsi székesegyházban 2021. január 6-án bemutatott püspökszentelési és beiktatási szentmisén. Éppen ezért, alig egy hónappal e jeles esemény után ő jött el Geszterédre, hogy találkozhasson az egyházközség híveivel. A találkozást – mint mondta – elsősorban hálaadásként éli meg, hiszen mindaz, ami az életében történt, az itteni gyökerek erejéből származott.
A nem szokványos homíliájában önmagáról is beszélt, a szívének érzéseivel a szívekhez szólt, nemes egyszerűséggel kimondott közvetlen szavai olykor mosolyra késztettek, vagy a meghatódottság könnyeit csalták ki, de volt, hogy mélyen a szívbe nézve tanított, bátorított a gyökerekhez való hűségre, az Isten tervét szeretettel megvalósító életre.
Amikor felfedezzük, hogy Isten belenyúl a sorsunkba, valóságosan is megmutatja életünkre vonatkozó szándékát, akaratát, azt mindannyian csodaként kell hogy megéljük – fogalmazott László püspök, majd azt hangsúlyozta, hogy az emberi élet biztonságát ezen csodák tartják meg. Az ő életét is sok csoda erősítette, de Isten akaratának két legnagyobb megnyilvánulása számára a papi és a püspöki hivatásnak az ajándéka. Ezek a csodák benne élnek és biztonságot adnak.
24 évet szolgált Debrecenben, 9 évet Nyíregyházán. Mindkét, más-más mentalitású városban megtapasztalta a lelkipásztorkodás különböző lehetőségeit, és most egy egészen más világgal, a Pécsi Egyházmegye híveivel, életével ismerkedik. Jelenleg a találkozásokra, beszélgetésekre helyezi a hangsúlyt, hiszen szeretne ott is rátalálni, otthonra lelni, megerősíteni a jelenlétét.
A pécsiek már sokat hallottak Geszterédről és az itt élő emberek sorsát is meghatározó kemény fizikai munkát szimbolizáló dohányról. A püspök atya elmondta, olykor mosolyogva fejti ki az érdeklődő újságírói kérdésekre az embert nem mindig örömmel eltöltő, de lélekerősítő, nehéz, fáradságos munka mibenlétét. László püspök ezt azért is hangsúlyozza, mert az itt megtapasztalt kemény fizikai munka mind a mai napig az életének, sorsának meghatározó részét képezi.
A megyéspüspök atyát a szentmisén viselt liturgikus öltözete is a gyökereire emlékezteti. A 35 éves miseruháját először a pappá szentelésének ünnepén, majd a szülőfalujában is bemutatott első szentmiséjén viselte. A Pécs szimbólumával és Geszteréd címerével ellátott püspöki mellkeresztet a geszterédi hívektől, az infulát pedig az innen elszármazott papoktól kapta a püspökszentelésére.
Nemcsak kívülről, de belülről is geszterédi vagyok – fogalmazott László püspök. Ebből a gondolatból kiindulva arra mutatott rá, hogy életünk legfontosabb lényegi része, ha tudjuk, kik vagyunk, és abba kapaszkodva egy bizonytalan jövőben, egy ismeretlen világban is megálljuk a helyünket. Csak akkor találjuk meg önmagunkat, és tudjuk azt életre váltani, ha időnként visszatérünk a gyökerekhez.
Ezt követően László püspök a vasárnapi evangélium üzenetére irányítva a figyelmet továbbra is az önmagunkra találás, a gyökereinkhez való visszatérés gondolatát erősítette: „Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni” (Mk 1,35). Jézus imádságában az Atyával találkozott. Csak néhány órát töltött ott, de a szíve mélyén megerősödött. Nekünk is vissza-vissza kell térni oda, ahová tartozunk, ahhoz, Akihez tartozunk, meghatározva további életutunkat. Az imádságban ránézünk arra, honnan jöttünk, mi a feladatunk, mit kell megvalósítanunk, mely értékekkel ajándékozott meg Isten, de fel kell ismernünk a hiányosságainkat is, és elfogadni azok valóságát. Mindig arra figyeljünk, ami van, ne pedig arra, ami nincs. Az Istentől kapott értékek a szívünkben emberként gazdagítanak bennünket.
„Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. Amikor megtalálták, ezt mondták neki: Mindenki téged keres” (Mk 1.36-37). Minden ember a szíve mélyén az életének értelmét, gazdagságát keresi. Az embernek ezt keresni kell, sokat kell azon gondolkodni, hogy miért vagyok ezen a világon. Maga a születésünk is egy csoda, üzenet Istentől, Aki ránk gondolt és létrehívott bennünket. A választ önmagáról mindenkinek meg kell találnia. Isten rám bízott egy olyan üzenetet, szeretetet, jóságot, amit ebben a világban senki másra. De ezt a krisztusi csodát meg kell élnem, és tovább kell adnom. Ez adja a biztonságot, és egyedül ez adja a környezetünk békéjét és szeretetét.
Ha valaki nincs a helyén, nem találja a küldetését, akkor a mellette lévők nem tudnak lubickolni a szeretetében. Kell hogy érezzék a szeretetünket a mellettünk élők, bárhol is vagyunk. Ez nem mindig könnyű. De el kell fogadni ennek valóságát, bele kell állni az életbe, a feladatunkba és ez meg fog erősíteni bennünket. A felszín nem fog boldoggá tenni, nem tölti ki az életünket, ezen dolgozni kell. Ezért keresik Jézust az emberek, hogy segítse őket önmagukra találni.
A tanítványok keresésére Jézus így válaszolt: „Menjünk máshová” (Mk 1,38) – utalt László püspök prédikációjának utolsó gondolatára. Másoknak is vigyük el az evangéliumot, az élet szép üzenetét. Geszteréden az emberek egy nagy családként élték életüket, mindenkit ismerősként üdvözöltünk az utcán egy-egy jó szó kíséretében, így éltünk ebben a világban.
Az evangélium hirdetése azt jelenti, hogy nemcsak a közvetlen környezetünkben, hanem a távolabb élőknek is továbbadom, azoknak, akikkel találkozunk, akik hatottak az életünkre. Ennek nem volt különösebb módszere Geszteréden sem, csak egyszerűen a szeretetnek, a barátságnak, a közösségnek a jó hírét, örömhírét éltük át nap mint nap. Ez kitörölhetetlen nyomott hagyott bennünk – tette hozzá a pécsi püspök.
Ebben a hétköznapi egyszerűségben élt a település lakosai között Kaszap Béla volt geszterédi plébános is, akit László püspök hivatásának születésében meghatározó személyként tisztel. A geszterédi templom üvegablakainak a motívumait Béla atya készítette a saját kezével. Az evangélium szimbólumait megjelenítve egyszerű technikával hajlította meg a vasat. Mindnyájan elmondhatjuk, hogy a szívünkbe is bevéste tanítását, evangelizálását. Olyan lelke volt, hogy a vas is meghajlott a keze alatt – fogalmazott a püspök atya. Hinnünk kell abban, hogy az evangélium alatt meghajlik, formálódik, alakul és ott marad a szív. Hajlítgassuk szeretteink lelkét is szeretettel, hittel, bizalommal, hogy amikor nehéz feladat, küldetés előtt állunk, legyen mibe kapaszkodnunk.
Innen indultam, itt vagyok és a gyökereim itt is maradnak. Az itt megtapasztalt szeretettel, jósággal szeretném megtalálni életem valóságát a Pécsi Egyházmegyében is. Imádkozzunk egymásért, mert az ima továbbra is összeköt bennünket. Legyünk egyszerű, hétköznapi, de nagyon élő kapcsolatban egymással és Istennel, hogy ez szebbé, jobbá tegye a mindennapjainkat – fejezte be gondolatait Felföldi László pécsi megyéspüspök atya.
A szentmise végén, elsővasárnap lévén, szentségimádás során is imádkoztak László püspök atyáért és a Geszterédről elszármazott papokért, amely hagyományként van jelen az egyházközség életében.
A szentmiséről készült videófelvételt hamarosan közzétesszük a Debrecen-Nyíregyyházi Egyházmegye You-Tube felületén.
Fotó és forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
