Február 13-án, reggel egy különleges órával indult a tanítási nap a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. Filozófia, teológia és más kurzusok helyett Felföldi László pécsi megyéspüspök tartott szemeszternyitó előadást a hallgatók számára.
Hagyomány a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán, hogy a megyéspüspök nyitja meg az új szemesztert. Felföldi László püspök atya február 13-án első alkalommal tartott előadást a főiskolán. Az eseményt a termekben kivetítőn keresztül és az online oktatási felület segítségével otthonaikból követték a hallgatók, akiknek nem csupán egy izgalmas, hanem felemelő találkozásban volt részük. A főpásztort Dr. Kovács Gusztáv a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora köszöntötte, majd három személyes gondolatot idézett fel a püspök atyával kapcsolatban a diákok számára. „Szomorúság, ami örömre fordult; Eger; spontaneitás. Először szomorúak voltunk, mert tudtuk, hogy püspök atya nem találkozhat a megszokott módon a diákokkal, de ez később örömre fordult, hiszen mégis megvalósulhatott a szemeszternyitó látogatás. Eger városát azért idézem fel, amiért püspök atya az Egri Hittudományi Főiskolán tanult, amely több tekintetben hasonlít intézményünkhöz, ezáltal személyesebben kötődik a főiskolához. Végül a spontaneitással kapcsolatban elmondhatjuk, hogy László püspök atya szeret meglepetést okozni, ahogy sorra érkezik az egyházmegye plébániáira. Szeretnénk, ha ezt a szokását nálunk is gyakorolná, az ajtó mindig nyitva áll előtte!”
A főpásztor örömmel üdvözölte a hallgatókat, akikhez egyszerre jó kedéllyel, könnyedén, mégis nagyon elgondolkodtatóan szólt. „Ugyan most látszólag távol vagyunk egymástól, de ez ne rettentsen el minket! A közelség és távolság nem csak fizikai síkon valósul meg, a lelki valóságban is megjelenik! Sok olyan emberrel találkoztam, akik fizikailag nagyon közel voltak egymáshoz, mégis félelmetesen messze, és fogalmuk sem volt a másikról. Életünk küldetésének egyik lényege, hogy megéljük a távolságot és a közelséget egyaránt” – mondta László püspök atya, majd Máté evangéliumának hatodik fejezetét idézve arra ösztönözte a hallgatókat, bátran válasszák a nehezebb utat. Biztatta a leendő katekétákat, lelkipásztorokat, az Egyházban szolgálattevőket, hogy merjék megszólítani társaikat, különösen azokhoz lépjenek közel, akikhez nem mennének oda, mert a papság mellett a közösség és a személy szintén evangelizál.
Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? (Mt 6,25-30)
A szemeszternyitó előadást diplomaosztó és a főiskola udvarán egy szeretetvendégség követte, betartva a járványügyi intézkedéseket.
Fotó: VN, DR
