Felföldi László pécsi megyéspüspök rövid, megerősítő gondolatokkal segít a nagyböjti időszakban, melyek által méltósággal készülhetünk legszentebb ünnepünkre, a húsvétra. A böjti időszakban minden pénteken online katekézisre várja a híveket.
A főpásztor a hat adásból álló online katekézis első alkalmával Márk evangéliumának tizennegyedik fejezetéhez kapcsolódva osztotta megy megújító és erősítő gondolatait. Hangsúlyozta, életünk minden gyümölcse lemondásból születik, ezért most erre irányítsuk figyelmünket. „Vizsgáljuk meg a szenvedéstörténet legfontosabb pontját: Jézus döntését és imáját a Getszemáni kertben! Itt olvashatunk a döntés órájáról (vö. Mk 14,32-42), amely a sötétség órája, és amely mindenki szívében eljön egyszer” – mondta püspök atya, majd hozzátette, ebben a bibliai szakaszban láthatjuk, hogy Jézus szívében is ott volt a félelem, a férfi lélek mérhetetlen félelme, amin érezte, hogy felül kell emelkednie.
„Jézus imádságának a lényege, hogy legyen meg az Atya akarata. […] Ezért fontos, hogy mi is képesek legyünk Isten akarata mellett dönteni, mert akkor egy szebb, valóságosabb, teljesebb életet élhetünk! Tudjuk ezt jól megélni és hordozni! Ez az első nehéz lépés a feltámadás felé, amelyet nem lehet megspórolni, ennek a felelőssége ott van mindenki életében!”
„Jézus vérrel verejtékezett, ez megmutatja nekünk a döntés nehézségét! Életünkben sokszor újra és újra le kell porolni régi elhatározásainkat, és esetleg másikat hozni helyettük, hogy még inkább odaadjuk életünket a közösség szolgálatába” – biztatott a főpásztor, aki végül arra hívta az online katekézis résztvevőit, hogy adjanak hálát jó döntéseikért és erősödjenek meg azon az úton, amely a húsvéthoz, a feltámadáshoz vezet.
Márk 14,32-42
Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: „Üljetek itt le, amíg imádkozom.” Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. „Abba, Atyám! – fohászkodott –, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott. Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: „Még mindig alusztok és pihentek? Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!”
