A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
A nagyböjti előkészület során Nyúl Viktor pasztorális helynök elmélkedik nagyböjt harmadik vasárnapjának evangéliumi részletén és arra hív mindannyiunkat, hogy védjük Isten templomát, az embert és az életet!
"Nagyböjt harmadik vasárnapjának evangéliumát János evangéliumának második fejezetéből olvassuk (Jn 2,13-25), amelyben a szentíró elbeszéli azt a történetet, amikor Jézus elment Jeruzsálembe és a templomból kiűzte a kereskedőket, pénzváltókat, galambárusokat, majd azt mondta nekik:
Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká! (Jn 2,16)
Jézusnak ez egy jelképes cselekedete. Kiűzi a templomból mindazokat a gesztusokat, tetteket, amelyek nem oda valók. A templom Jézus szavai szerint az Atya háza. Isten mindenütt jelen van, de az Ő jelenlétének kitűntetett helye a templom, a szent hely. A zsidók számára a templom Isten jelenlétének a szimbóluma, és ezt jelenti számunkra is: szent hely, Isten jelképe, az Atya háza, ahol otthonra találunk – mint anyanyelvünk is fogalmaz: Anyaszentegyház. A templom ház, az Atya háza, amelynek kapuja mindenki előtt nyitva áll. Az Egyházban mindannyian otthonra találunk, ezért szeressük templomainkat, és amikor elmegyünk az egyik mellett, jusson eszünkbe: Isten jelen van az életünkben, Jézus Krisztus szíve értünk is dobog. Nagy-nagy tisztelettel vegyük körbe templomainkat, őrizzük azokat!
Ugyanakkor Jézus arra is rávilágít, hogy a templom az Ő testének is a temploma, amikor ezt mondja:
Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt! (Jn 2,19)
Az evangélista ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ezt Jézus a saját testéről mondja. Az Atya temploma pedig a mi testünk is! Az Atya kitüntetett temploma maga Jézus Krisztus. Szent Pál apostol a Korinthusiaknak írt levél hatodik fejezetében azt mondja: Ti a Szentlélek temploma vagytok (vö. 1Kor 6,19). A testetek a Szentlélek temploma. Az Atya mindannyiunkban jelen van, így mi is az Atyának a templomai vagyunk. Fontos tehát, hogy szeressük és fogadjuk el testünket is. Fontos, hogy önmagunkra Isten templomaiként tekintsünk.
Jézus jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben. (Jn 2,25)
Jézus az, aki megmutatja nekünk, hogy ki az ember. Védjük testünk templomát, az embert a maga személyiségének teljességében! Védjük a fogantatástól egészen a természetes halálig. Mindig mondjunk igent az emberre és nemet a halál kultúrájára, a kiselejtezésre, a közömbösségre – ahogy Ferenc pápa kéri tőlünk. Védjük az ember életét, oltalmazzuk, támogassuk társainkat, különösen segítsük a szegényeket, a bajba jutottakat. Lássuk meg egymásban Isten templomát, mert mindannyian a Mennyei Atya templomai vagyunk! Végül, azt is mondhatjuk, hogy az egész teremtett világ Isten háza, ahogy Ferenc pápa tanítja: a Föld a mi otthonunk. Bizonyos értelemben, amikor a teremtett világot szemléljük, akkor Istennel találkozunk, hiszen az – jelképesen mondva – Isten lábnyoma. Óvjuk, védjük közös otthonunkat! Ugyanis ezt a csodálatos Földet sajnos vásárcsarnokká tettük, nem vigyázunk rá.
Nagyböjti készületünk során fontos, hogy megújuljunk abban az elköteleződésünkben is, hogy védjük és óvjuk teremtett világunkat! Földünkre tekintsünk közös otthonunkként, egymásra pedig családként. Fontos, hogy óvjuk és védjük az embert a fogantatástól a természetes halálig, igent mondva minden életre, védve az embert a maga teljességében, méltóságában. Végül, a nagyböjti idő alatt újítsuk meg magunkban azt az elhatározást, hogy a templomra úgy tekintünk, mint Isten házára, amelyben mindig otthonra lelhetünk. Szeressük, védjük, oltalmazzuk Isten házát; a kőből épült templomokat, az emberi testet és teremtett világunkat!
Tartsunk egy kis csendet, adjunk hálát az Úrnak és imádkozzunk mindenkiért!"
János 2,13-25
Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. A galambárusoknak pedig azt mondta: »Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!« Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: »Emészt engem a buzgóság házadért«. A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: »Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?« Jézus azt felelte nekik: »Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!« A zsidók erre így szóltak: »Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?« De ő a saját testének templomáról mondta ezt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.
Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberről; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.
