Idén nagyböjtben a húsvétra való lelki felkészülés részeként Ferenc pápa Áldott légy enciklikájának szellemében szeretnénk olyan önként vállalható nagyböjti gyakorlatokat is a testvérek figyelmébe ajánlani, melyek nekünk és a körülöttünk élőknek is segíthetnek felfedezni a teremtett világ iránti felelősségünk és istenkapcsolatunk szoros összefüggéseit.
Ferenc pápa Laudato si enciklikája nyomán túl a böjti lemondáson az elcsendesedés és befelé fordulás a valódi értékek felfedezését is hivatott elősegíteni. Hogy segítsük egymást a fenti gondolatokat gyakorlatba ültetni, minden héten egy-egy cikket teszünk közzé, ami életünk egy területét elemzi és ad teremtésvédelmi indíttatású böjtölési ötleteket, tanácsokat. További hasznos útmutatók, gyakorlati példák, naptárok elérhetőek a teremtesvedelem.hu és a laudatosilent.org oldalakon.
Nagyböjt 2. vasárnapja (február 28.) – a közlekedés témája
A közismert “Hagyd otthon az autót!”-felhíváson túl sok más lépést is tehetünk a böjt és a fenntarthatóság szempontjainak figyelembe vételével.
A modern gondolkodásmód központi értékké emelte a mobilitást, helyünk változtatásának szabadságát. A gazdaság – azon belül főleg az autóipar, a nemzetközi turizmus és a légiközlekedés – buzgón munkálkodik azon, hogy miközben az emberek ezen “szabadságukat” megélik és gyakorolják, jó hasznot hozzanak a befektetőknek, minimális tekintettel a környezeti hatásokra. A baj az, hogy sok utazásban olyan dolgokat vagy még inkább belső élményeket próbálunk megtalálni távoli helyeken, amelyek csírái már induláskor vagy bennünk voltak, vagy nem, és kibontakoztatásukhoz elmélyülés és „befelé utazás” lenne szükséges a megtett kilométerek halmozása helyett. Különösen időszerű ennek felismerése a böjti időszakban, amikor az elcsendesedés és Isten felé fordulás amúgy is figyelmünk középpontjába helyezi ezt a „befelé vezető utat”. Nem állítjuk, hogy a befelé utazáshoz nem kell kilépni a megszokott környezetből, de azt igen, hogy egy jó séta a legközelebbi erdőben adhat ugyanolyan esélyt az elmélyülésre, mint a messzi tájakra utazás.
Modernnek hirdetett életmódunk is úgy alakult át, hogy egyre több napi utazás vált „normálissá”, elfogadhatóvá. A külvárosokból, elővárosokból munkába, otthonról a bevásárlóközpontokba ma már naponta teszünk meg akkora távolságokat, amekkora utazás 50 éve még eseményszámba ment.
Böjti felajánlásként vegyük számba, hogyan csökkenthetjük összességében közlekedési igényünket! Szánjuk rá az időt, hogy a távoli, mindent egy helyen kínáló bevásárlási lehetőség helyett a környékünk kis boltjait megismerjük és ott vásároljunk. Ha az egyre dráguló közlekedés költségét is figyelembe vesszük, lehet, hogy már nem is annyival olcsóbb egy távoli hipermarket. Az anyagi áldozatokon vagy előnyökön túl emberi kapcsolatokra is több az esély helyben, csak nyitottnak kell lennünk a találkozásokra boltosokkal, vásárlókkal.
Meglepő adat, de felmérések szerint Európában az autóval megtett utazások fele 3km-nél, 20%-a 1 km-nél rövidebb. Ezeken a távolságokon legtöbbször a kerékpár, de még a gyaloglás is reális alternatívája az autózásnak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a be nem melegedett motorok esetében mind a károsanyag-kibocsájtás, mind a kopás többszöröse a normálisnak, akkor azt látjuk, hogy ezek a könnyen kiváltható utak ráadásul fajlagosan a legszennyezőbbek is. Határozzuk el, hogy – ha eddig nem is így cselekedtünk volna – a böjt idején ezeket a rövid utakat autó nélkül tesszük meg! Könnyen lehet, hogy ha a böjti időben bebizonyítjuk magunknak, hogy ezek a rövid utak gyalog vagy kerékpárral is beleilleszthetőek a napirendünkbe, akkor az így kialakított új szokásainkat megtartjuk húsvét utánra is.
Hosszabb távolságokon is jó alternatívája lehet az autónak a vonat. Igaz, hogy a vonatozás igényel némi alkalmazkodást például a menetrendhez, a velünk utazókhoz, de a kényelmetlenség jószívű elviselését tekinthetjük böjti áldozatnak és a környezetkímélőbb utazás mellett ilyen esetben az is kárpótolhat minket, hogy vonatúton több a helyünk és az oly értékes időnket is szabadabban tölthetjük ki.
Ha mindenképpen elkerülhetetlen az autózás, akkor törekedjünk utunk minél jobb kihasználására. Ez lehet több, azonos irányban fekvő tennivaló egy útra fűzése, de szomszédjainkkal, ismerőseinkkel egyeztetett közös utazás, bevásárlás is. Ha hajlandóak vagyunk az alkalmazkodás terén áldozatot hozni, akkor a közlekedési környezetterhelés-csökkentési szándékunk kapcsolat- és közösségépítő eseménnyé nőheti ki magát.
Amikor úton vagyunk, akkor is tehetünk a környezetterhelés csökkentéséért például a vezetési stílus és a sebesség megválasztásával. Egy határozottan gyorsító, majd erősen fékező „sportos”-nak vélt vezetési stílussal csak a sietség érzése és utasaink stressz szintje, meg a baleset kockázata nő hatékonyan. Idézzük eszünkbe, hogy valahányszor a fékre lépünk, veszteséghővé alakítjuk a drágán megvett üzemanyag energiáját.
Az országúti sebesség megválasztása is sok teret nyit a felelős döntésekre. Például egy Budapest-Győr úton az autópályán 130 helyett 100 km/h sebesség választása csak 6 perc időtöbbletet jelent. Ez a hat feláldozott perc viszont, mivel az országúti haladás teljesítmény-szükségletének javát kitevő légellenállás a sebesség négyzetével arányos, akár 30-40%-kal csökkentheti a fogyasztást. Elgondolkodtató! Léleknevelő élmény az ilyen autózásban az is, hogy minden mellettünk elhúzó autónál megélhetjük: mi is gyorsíthatnánk, de egy hosszútávú cél miatt tudatosan nem használjuk ki minden, technikailag adott lehetőségünket.
Az ehhez hasonló tudatosan megélt önmérséklet-gyakorlatok és lemondások a környezetkímélő életmód alapvető elemei. Gyűjtsük őket és épüljünk belőlük, különösen a böjt idején!
A közlekedés talán a legismertebb környezetszennyező tevékenység. Folyamatosan zajlik, részvételünkkel vagy az orrunk előtt és egy-egy látható füstpamacs vagy orrfacsaró kipufogógáz-felhő időről időre az eszünkbe juttatja káros hatásait.
Azt is jó tudni, hogy egy-egy utunk másképp terheli a teremtett világot függően attól, hogy milyen eszközzel tesszük meg. Érdemes ennek néhány részletével alaposabban megismerkedni. Mennyi CO2 terhelést okoz egy kilométer megtétele?
- ha sétálunk vagy biciklizünk egy kilométert, akkor szinte semmit
- egy átlagos kihasználtságú vonaton megtett kilométer 14 gramm CO2 kibocsájtással jár
- egy 4 utast szállító kisautóban 42 gramm, míg egy nagyobb kocsiban 55 gramm esik egy utaskilométerre
- ha csak az átlagos 1,5 ember utazik egy kisautóval, akkor a kibocsájtás már 104 g, nagy autónál pedig 158 g.
- egy repülőúton 285 gramm CO2 -dal terheljük a légkört
(Forrás: EU Environment Agency)
Látható, hogy milyen jelentős hatása van a közlekedési mód választásunknak.
Naponta adódhat rá mód, hogy teremtésvédő szellemben döntsek arról, hogy hol vásárolok? Egyeztetek-e másokkal, hogy vásároljak-e nekik is valamit vagy utazzunk együtt? Jelentősebb a hatása például annak, hogy hova és mivel utazom kikapcsolódni vagy lakhelyemtől milyen messze keresek munkát / iskolát?
Javasoljuk, hogy a kedves testvérek a fentiek figyelembevételével döntsenek a héten utazásaikról!” (Forrás és tovább információk: teremtesvedelem.hu)
- Hogyan érkezel a közösségi alkalmakra, a szentmisére?
- Gondolkodtál-e már azon, hogy a közlekedési módjaid milyen hatással vannak a környezetünkre, - ahogy Ferenc pápa fogalmaz - a közös otthonunkra?
- Szükséges-e megtennünk azokat az utakat, amiket meg szoktunk tenni?
