Felföldi László pécsi megyéspüspök nagyböjti online katekézise utolsó részéhez érkezve arról elmélkedik, hogyan kerülhetünk közelebb az értünk kereszthalált vállaló Jézushoz, hogyan hagyjuk, hogy mások mellénk álljanak életünk keresztútján, illetve mi magunk hogyan álljunk társaink és szeretteink mellé ezen az úton.
„A nagyböjti elmélkedés utolsó alkalmával a keresztútnak arra a részére irányítjuk figyelmünket, amikor Jézus meghal értünk a kereszten, amikor keserves útjának végén a beteljesedéssel életét adja teremtett a világért” – ezzel a gondolattal kezdte a nagyböjti katekézis március 26-án, pénteken bemutatott részét Felföldi László pécsi megyéspüspök. A főpásztor gondolatai segítenek abban, hogy a feltámadás ünnepéhez közeledve saját szívünkben is átéljük Krisztus szenvedésnek útját, ezáltal jobban rálássunk a magunk keresztjére, nehézségeinkre és azokra az emberekre, akik mellénk állnak, valamint akik mellé nekünk kell állnunk.
„Jézus egyedül vívja meg haláltusáját a kereszten. Ehhez hasonlóan mi is mindannyian egyedül vagyunk a szenvedés keresztjén, a betegágyban, a lelki gyötrelmekben” – mondta püspök atya, majd hozzátette, ezért fontos, hogy megtanuljuk Jézustól szeretettel vállalni a mindennapok keresztjét, fájdalmát, halálát. „A halál és feltámadás összetartozik. Gondoljuk csak arra a példabeszédére, amikor a búzaszemről olvasunk:
Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)
Emberi életünk két meghatározó pontja a születés és a halál. Ott születik új, ahol vállaljuk a halált, amikor vállaljuk, hogy velünk, bennünk valami meghal azért, hogy valami sokkal több, jobb újjászülessen. Ez a szeretet mélye!”
A főpásztor kiemelte, mindannyiunk életében ott vannak ezek a búzaszemek, például amikor egy fiatal kitűz maga elé egy célt és képes érte meghalni, hogy megvalósítsa. De erről szól egy szülő, egy hitves és egy pap élete is. „A szenvedés fájdalom, mégis vállalnunk kell, mert ebben tud igazán megerősödni életünk és így tudjuk megérteni Krisztus halálát! Ezért legyenek céljaink, hogy feltámadjunk és újjászülessünk! Vállaljuk a sok-sok hétköznapi halált, mert ha ezt megvalósítjuk, akkor Húsvét lesz az életünkben, ami nem egy naptári ünnep, nem csupán egyházi esemény, nem csak egy program, hanem a mindennapok feltámadása!”
Végül Felföldi László pécsi megyéspüspök a költészet nyelvén tette fel azokat a kérdéseket, melyek közelebb visznek a szent misztérium megéléshez:
Szent-Gály Kata
Keresztúton
„Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
(Iz 49,6)
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…?
Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?
Az ostorozásnál eltakarnál engem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig…?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…?
Tudod-e karodat szélesre kitárni…?
Az egész világért áldozattá válni…?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…?
Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…?
Magadat feledve életemet élni…?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
